Srácok a hátsó sorokban

Megmondom őszintén — bár a legtöbben tudjátok — nem kedvelem a TerraPlázát. Azonban Horribile dictu: ki kellett mennem a mostanira. Ahogy az kell kifizettem a belépti díjat, mert az akvárium múzeumnak valahogy sosem kerül sajtóbelépő, ami eléggé furcsa, de ez most nem érdekes.

Nyitásra mentem, hogy hamar elintézzem azt, amiért kénytelen voltam kimenni. Sokan voltak – nagyon sokan! Akvarista pályatársaimat a hátsó fertályon találtam meg. A fő helyeken a terraristák, a virágárusok stb voltak jelen. Az akvaristák a legvégéban majdnem. Ennél hátrébb már csak a törpemalac-simogató, meg bögreárus, meg még néhányan voltak csak.

Az első gondolat ami beugrott, amikor poétikusan ifjú koromban rendszeres látogatója voltam egynémely futball mecseknek, a „nagymeccs” előt, mindig a tartalék csapatok játszottak – fakónak hívtuk ezeket. Nos, az volt az érzésem (cáfolja meg valaki!), hogy ezen a rendezvényen az akvaristák voltak a „fakók”.
És miért? Miért nem lehet egyszer az akváriumoknak helyet adni a „placcon”? Tudom, hogy a rendezvény neve nem aquapláza, vagy hasonló.
Nem lenne jó, ha egy akvarisztikai börzén is kígyózó sorok lennének?

Na jó! Ilyen nemigen lesz, de álmodozni azért lehet.
És, hogy a jövőbe is tekintsünk: Nem is olyan sok idő múlva állítólag lesz Budapesten ismét Vadászati Világkiállítás. Volt már nálunk ilyen 1971-ben, amikor a rendezvényen a magyar akvarisztika is jelen volt.

A következőn is jelen kellene lenni! Legyen végre valami, ami csak akvarisztika az első sorból!

61,8% vö 38,2%

Kicsit ismét foglalkoztam az akvarisztika történetével, eseményeivel. A kutatás közben a keresőben láttam a címben leírt arányt! Nem ért különösebb meglepetésként csak pár gondolat tolult az agyamba. Ezeket persze eddig is tudtam, de immár sokadszor szembesültem vele: Miért nincs önálló akvarisztikai kiállítás, és vásár Magyarországon? Az akvarisztika továbbra is csak megtűrt részlet a vásárokon!?

Nagyon nem hiszem, hogy a hobbisták közül terrarista pályatársaink ennyivel többen vannak. Meggyőződésem, hogy sokkal több akvárium van az embereknél, mint terrárium! Akkor meg miért nem tükrözi ezen vásáron az arány ezt? Nem gondolom, hogy az akvarisztika vállalkozások nem akarnának részt venni egy ilyen eseményen. Vagy ez az ok valóban?! Vagy ennyi a határ, többen nem juthatnak be kiállítóként? Nem tudom, csak kérdéseket teszek fel. Azt sem tudom, hogy az akvaristák megtűrtként egyáltalán minek mennek egy olyan rendezvényre, ahol nyilvánvalóan — némi képzavarral élve — csak a fakóban focizhatnak.Még nem láttam egyetlen plakátot sem erről a börzéről, aminek fő témája az akvarisztika lenne. Általában csakis valamilyen terrarisztikára utaló állat látható fő hangsúllyal és esetleg egy hal, valamiféle svábbogarakkal, meg lepkékkel egyforma méretben, szinte semmiként. Nesztek akvaristák ott vagytok a plakáton! Ebbe persze nem lehet beleszólni, hiszen a megjelenésre a fő érv, hogy: „csak itt lehet találkozni a régi akvarista barátokkal”, nagyon is valós és helytálló, és elfogadható. El is fogadom, és nem bélyegzek meg senkit azért mert vágyik a pályatársaival való beszélgetésre, szakmai eszmecserére. De akkor miért nem vágynak arra, hogy egy saját rendezvényen lehet minderre lehetőség?! Egy olyan helyen, ahol az akvarisztika nem másodlagos, nem megtűrt, hanem csak akvarisztika van — kizárólagosan. A fakóban játszani is lehet élvezetes, de a a nagy csapatban azért sokkal jobb lehet. Miért kell az eseménynaptárba, a különböző rendezvények felsorolásánál, mindig csak és kizárólag az beírnom, és a nyájas olvasónak azt olvasnia, hogy Terrapláza, Terrapláza, Terrapláza? Mikor lesz végre akvarisztikai élet ebben az országban. Nem mások farvizén, hanem önállóan, büszkén felemelt fővel!?
Már előre látom a kommenteket!:
Csinálj egyet, ha annyira hiányzik, ne csak magyarázz!
Nem olyan könnyű megszervezni ilyent!
stb.
Lesz itt kifogáskeresés, a honi akvarisztika irányítóitól, képviseleteitől, hivatásosaitól. De azt hiszem, hogy az egyszerű „mezei” akvarista — hozzám hasonlóan  — nem kifogásokat, hanem évente legalább egy akvarista ünnepet akar — legalább egyet! És ez járna neki!

A díjátadás törölve

Már nem is hiányoznak senkinek az ünnepek az akvarisztikában. Elszoktunk tőlük elfeledtük valamennyit. Nincsenek akvarista napok, nincsenek kiállítások, szakkörök. Semmi sincs! Nincs is egy darab sem. Talán egyetlenegy lehetne, egy jelentéktelen, és kicsi, de mégiscsak ünnep, de ez sem kell senkinek! Igen a Díjról van szó, a Magyar Akvarisztikáért Díjról. A tavalyi évnek is meglettek a díjazottjai. El is készültek az oklevelek, melyeket a … — de nem írom ki a nevét, mert ne is hirdessük ezt a börzét, melyben az akvarisztika csekély súllyal rendelkezik. Inkább terrarista, mintsem akvarista.

Visszatérve a Díjhoz kitűnő alkalom kínálkozott volna az díszoklevelek átadására ezen a rendezvényen. Nem a színpadon, nem felhajtás közepette, hanem csak személyesen a vásáron. Nagyon jó ötlet volt, mert a Díjazottak mindegyike jelezte, hogy állítólag ott lesz (mondjuk az okát nem értem, illetve értem, de ez egy másik történet). Írtam hát egy elektronikus levelet a szervezőknek, és kértem egy sajtóbelépőt, mint Akvárium Múzeum, és mint az Akvárium Magazin alapítója. Első körben nem kaptam választ, de érdeklődtek, hogy melyik lap, milyen rovat, milyen példányszám. Ez még teljesen érthető is, hiszen valamilyen semmilyen lapocskának nem fognak sajtóbelépőt adni, hiszen a szakújságírók (DATZ, Mergus, TFH, Natgeo) már így sem férnének el a rendezvényen. Megírtam a választ. Személyesen a fő szervezőtől pár nap után megérkezett a viszontválasz melyben a következő van leírva: „Az Akvárium Magazin fontos partnerünk és kiállítónk a rendezvény indulása óta. Önt a lap jelenéhez sehogy nem tudjuk kötni, nekünk a tulajdonossal van jogviszonyunk.”  Na, erre mit lehet válaszolni? Talán azt, hogy nagyon gáz, hogy egy fontos partnerük, és kiállítójuk tulajdonosi hátteréről nem tudnak semmit? Talán mégsem olyan fontos ez a partner ezek szerint? Az biztos, hogy ez sokmindent elárul a fő szervező akvarisztikai elhivatottságát illetően. Nem akarom most a levelezgetésünkből több idézetet megosztani, de végig az volt az érzésem, hogy a stílusuk eléggé lekezelő volt, már-már gunyoros volt.
Természetesen minden joguk meg van arra, hogy eldöntsék, hogy kinek adnak sajtóbelépőt és akkreditációt és kinek nem. Ezzel vitázni nem is akarok és nem is lehet. Az mindenképpen tény, hogy ezzel megsértették egy fontos partnerüket, annak olvasóit és díjazottakat, nem lehet vitatkozni.
Kíváncsian várom az AM szerkesztőségének állásfoglalását az ügyben, hiszen őket is megalázták. Érdeklődéssel várom az időszerű lapszámot, hogy lesz-e élménybeszámoló, e rendezvénnyel kapcsolatos cikk benne? Egyáltalán említésre kerül-e a téma, vagy csendben maradnak?

Utószó

Áprilisban volt egy másik hasonló rendezvény, nem ennek a brigádnak a szervezésében, ahová mindenféle levelezgetés, és eredményjelentési kötelezettség nélkül kapott az Akvárium Múzeum sajtóbelépőt, nem is egyet — kettőt is. Amikor ellátogattam a helyszínre a szervező személyesen fogadott. Úgy látszik, hogy azért vannak még urak!

Íme a nyertesek!!

Lezártam a szavazást. A Szavazatok alapján végre kiderült ki nyerték a Magyar Akvarisztikáért díj 2016-os elismerését.
Eléggé kevés ˜— mindössze 65 — szavazat érkezett. Ez eléggé lehangoló. Ismét megállapíthatjuk, hogy a hazai akvarisztikai életben teljes érdektelenség uralkodik. Persze nem minden tekintetben, hiszen ha valakinek van 3 eladó guppija, akkor azokat sokszor, sok helyen hírdeti, de a közösségi akvarisztikáért semmit nem hajlandó tenni. Idáig jutottunk.
Természetesen ez a Díj értékéből semmit nem von le. A nyertesek gratulálok, az okleveleket a jövő elején fogják megkapni. Hogyan és mikor azt pontosan még nem tudom, de felveszem velük hamarosan a kapcsolatot.

Íme a nyertesek:

Lezárult a szavazás!

Ma lezárult a szavas a Díj 2015 jelöltjeire.
Megdöbbentően kevés szavazat (összesen 81 db) érkezett, ami méltó tükörképét mutatja a magyar akvarisztikának és úgy, egyáltalán, a Világnak.
A szavazóknak köszönöm a szavazatokat. Az érdektelenekről pedig nem is ejtek szavakat!
Ha marosan elindul a 2016-os díjra a jelölés. Remélem, hogy a Pályatársak sokkal aktívabbak lesznek.

Eredmények:

A győzteseknek szívből gratulálok. Rövid időn belül legyártatom az okleveleket és eljuttatom a részükre!

aquad Akvárium Múzeuma köszönti az Akvárium Magazin 100. számát

Kedves Magazin!

Örülök neked! Örülök azért, mert ennyi év után is vagy. Nem sok ötletemről (pedig mind szenzációs volt) mondhatom el, hogy ilyen hosszú és szép pályát fog befutni. Nem sok Pasaréti Gyulával közös kezdeményezésről tudom elmondani, hogy ilyen hosszú életű és népszerű, az akvaristák szeretetétől övezett lett volna.
Tisztában vagyok vele, hogy milyen sok munka fekszik benned, még akkor is, ha jó ideje nem veszek részt a szerkesztésedben, mindössze elvétve megjelenő akvarisztikatörténeti pár írásommal. Az utóbbi időben már azokkal sem, mert feltételezem a téma nemigen érdekel senkit!
Az elején másként volt: amikor utadra indultál még én voltam a főszerkesztőd, az étkezőm a szerkesztőség, a munkahelyem a nyomda pedig a „szülőszobád”. Az első néhány számod magam nyomtattam a törökbálinti üzemben. Aztán — ahogy Gyula írta a főszerkesztői jegyzetében (most Ő a főszerkesztőd) — a nyomda nem vállalta tovább. Igyekeztem más lehetőséget teremteni, de az ottani ember O. Gy. (tudom a nevét, de nem érdemes arra, hogy leírjam), az utolsó pillanatban, elég otromba módon hagyott cserben minket. Belvárosi lakására mentünk megbeszélni a hogyanokat, de ő valamiféle vadásztrófeák felhordásával volt elfoglalva, és elküldött minket. Ezután jött Lukács, egészen a leállásig.
Igen a leállás. Akkor már nem voltam a főszerkesztőd, de igen szomorú voltam, írtam is pár cikket a felháborodásomban. Aztán a szünet évei következtek. Aztán az újraindulás időszaka jött. Jól van ez így, hogy pár éve ismét valódi újság vagy, nyomdában készült, színes, nyomdafesték szagú igazi nyomdatermék. Kell ez nagyon, hiszen a világhálónak nincs nyomdaszaga sajnos, bár lehet, hogy egyszer ezt is feltalálják majd.
A magyar akvaristáknak és érdeklődőknek kell a magyar, nyomdaszagú magyar akvarista újság. Az akvaristáknak kell, de sajnos az akvarista olyan, mint a fehér holló, a hobbiakvarista ritka állatfaj. De ezt már sokszor leírtam, most beszéljünk rólad.
Erős vagy! Majdnem lett komoly ellenfeled az akvarisztikai lapok magyar piacán: 2011-ben történt egy próbálkozás. Az év szeptember 15-én szeretett volna megjelenni a német Aquaristik újság magyar licenc kiadása kéthavi megjelenéssel 10.000(!) példányban, 34+2 oldalon. Nagynehezen kinyomoztam, hogy kik a magyarországi képviselők, még nehezebben megtudtam az elérhetőségüket, és az Ikeában egy találkozót sikerült összehozni. Volt nagy meglepetés, amikor mint az AM  alapítója mutatkoztam be! Aztán elmeséltem nekik, hogyan fest a magyar akvarisztikai szaklapok után érdeklődők piaca. Nem jelent meg az első szám sem! Megvédtelek! Nem, nem! Nem veszem magamnak a bátorságot, hogy ezt így kijelentsem! Mondjuk úgy: csekély mértékben hozzájárultam ahhoz, hogy ne legyen konkurenciád. Ezt a kis történetet most mesélem el először nyilvánosan, eddig nem mondtam szinte csak az érintettek legszűkebb körének. De most a nevezetes századik megjelenésed alkalmából elmondom neked is. Már tudod. De már ez is csak az akvarisztika hazai történeténetének egy elmúlt darabkája, ami már talán csak számomra érdekes, számomra jópofa!
Sok hasonló érdektelen történetem lenne még, de azokat, s azokat is, melyek a 150. lapszámod megjelenéséig lesznek még nem osztom meg. Egyfelől azért mert a századikhoz ennyi szöveg elég, másfelől azért, mert még hogy a jövőben mit kell tennem, mi adódik — még nem tudom.
Így hát előre tovább, várom a százötvenedik jubilleumi számot. Mostani készítőidnek erőt egészséget, kitartást, odaadást, és töretlen hitet, megfelelő mecenatúrát kívánok, barátsággal és jóindulattal — őszintén —, hogy ezt megvalósulhasson!

Dezse Tibor (aquad)

Akvarisztika hobbijellegének megmaradása, avagy diktáljanak a hobbiakvaristák végre!

Az egyik akvarista honlapon, nevezetesen az AM honlapján, egy, az újság korábbi számában megjelent vitaindító cikkel kapcsolatban olvashatunk hozzászólásokat a magyar akvarisztika helyzete témakörében. Magam is hozzákárogtam, illetve a saját blogomra mutató linkeket másoltam be, mert jómagam már évek óta foglalkozom a hazai akvarisztika lehangoló helyzetével, amit egyéként igen siralmasnak látok. Ezekben a bejegyzésekben is arra próbáltam keresni a választ, hogy az akvarisztikánk hogyan jutott idáig. tehát most ismételten felteszem a kérdést inkább magamnak, mintsem másoknak, hogy miért ilyen a magyar akvarisztika. Miért tűnt el a hobbi? Mért hullottak szét azok az akvarista közösségek klubok, és szakkörök, ahol annakidején életre szóló barátságok szövődtek, amik nem csak akvarisztika témakörére, hanem a magánélet többi részére is kiterjedtek, és amiket akkoriban az évek nem tudtak elkoptatni. Visszatérve az eredeti kérdésre, szerény válaszom a következő: mert mi magyar akvaristák érdektelenek és lusták vagyunk. Nem szakmailag, hiszen nagyos sok a jó tenyésztő, sok a kitűnő szakember. Kapcsolatainkban vagyunk azok és abban, hogy mindenki csak pénzt akar keresni az akvarisztikával. És erre nem lehet mentség a technikai fejlődés, nem lehet mentség, hogy ma már mások az emberek: nincsen idejük semmire stb. Nem akarom magamat ismételni, mert sokszor leírtam már, a mai és a régi boltok közötti eltéréseket, amik nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a honi akvarisztika idáig jutott és sajnos ahhoz is, hogy lesz még, amikor ezeket a mai nehéz és elkeserítő időket visszasírjuk. A másik nagy probléma mindezeket felül, az, hogy egyáltalán nincsen itthon semmiféle szervezett civil akvarisztika. Ugyan van egy egyesület, mely a magyarországi akvaristákat lenne hivatott egyesíteni tagsága által, de oly kevés tagja van az akváriummal rendelkezők számához képest, és olyan magas éves tagdíja van, hogy tagjainak a száma, és ezért a civil életben betöltött szerepe szinte teljesen elhanyagolható. Ennél fogva nem képes ellátni a magyar hobbiakvaristák képviseletét semmilyen szinten sem, főként a boltok elé állított követelmények; az eladók szaktudásának megkövetelése, e tevékenyég vizsgához kötése, az eladásra szánt élőlények minősége, egészségi állapota, ára tekintetében úgy, mint a felszerelések, technikai berendezések használhatósága, élettartalma alkatrész ellátottsága okán sem. És ide kell még írni, hogy és a többi sok minden dologban sem. Nagyon szomorú ez!  Persze az Egyesület tesz néhány kísérletet, óvodákban, megismertetni a haltartást, de ezzel komoly átütő fellendülést nem fog elérni, annak ellenére sem, hogy ebben a programban önzetlen emberek vesznek részt és szeretettel teszik. Egyetlen jutalmuk a sikerélmény. De ez nem fogja megoldani az akvarisztika hatalmas gondjait. 
A magyar akvarisztikát nem a hobbiakvaristák igényei és elvárásai irányítják! De hogyan is irányíthatnák, amikor nem is ismerik egymást, hiszen talán a közösségi oldalakon értekeznek egymással, ott ismerkedtek össze, esetleg google keresőbe beírt szó következményekét, és pár soros FB beírásokkal tartják egymással a kapcsolatot, ami általában arra korlátozódik, hogy nekem van 10 eladó guppim 50-ért/db. Kell-e?!. Alig van személyes kontaktus, alig vannak események, ahol barátkozni lehetne. Nincsenek akvarista körök a munkahelyeken, nincsenek élősarok szakkörök a kultúrházakba, hiszen már kultúrházak sincsenek jószerivel. Hol vannak az iskolai akvarista klubok? Korábban a TIT szakkör előadási előtt lehetett vásárolni, eleséget, kisebb felszereléseket, légpumpákat stb. Sokan azért lettek tagok, hogy olcsóbban tudjanak beszerezni ezt-azt. Aztán ha ott voltak meghallgatták az előadást és nekiláttak beszélgetni az ott lévőkkel.  Egy idő után már nem a vásárlásért jöttek le, hanem a társaságért, a barátokért. Aztán közös, akár családi programokat is szerveztek, olyan nagyszerű dolgokról nem is szólva, hogy például a TIT szakkörnek saját planktongyűjtő helye volt, amit a tagok magunk gondoztak és vigyáztak. Így alakult a hobbiakvaristák baráti közössége, mely egymást segítve hozta létra a valódi magyar akvarista társadalmat. Azonban ma már az emberek is megváltoztak és úgy gondolom, hogy csak a szakköri beszélgetésekért nem kelnének fel a kényelmes kis foteljükből, és nem mondanának le az esti sör elfogyasztásáról. Éppen ezért kell létrehozni olyan szakköröket ahol lehetőség van néhány hal, felszerelés beszerzésére, olcsóbban. Vissza kell az akvaristákat, haltartókat csábítani ezzel a klubmozgalomba, mert ha az akvarisztikának nem lesz támogatottsága, akkor a kereskedelem kénye kedve szerinti irányba fog elmenni, és ez nem lehet sem az átlagakvarista sem a tenyésztők érdeke. Tehát honnan is építkezhetne az akvarista társadalom, hogy ami az akvarisztikában történik, az őérte történjen. A megoldást nem kell kitalálni, mert már kitalálták, csak el kellene kezdeni megszervezni!
A börzéken sokan vannak. Ez tény. Hiszen néha akkor is megéri elmenni, ha a belépti díj igen drága, de odabenn olcsóbban lehet bevásárolni, és, vagy olyan élőlényekhez jutni, amilyeneket a boltokban nem árulnak. Ez az oka a sok látogatónak és nem az akvarista társakkal való találkozás örömének az óhajtása. Miért nincsenek olyan akvarisztikai bolhapiacok, mint külföldön? Olyan délelőttönkénti gyorsbörzék ahova bárki, ismétlem, bárki kiviheti a kis kempingasztalát, és árulhatja róla a megunt (akár ócska, és használhatatlan) akvarisztikai felszerelést, csereberélheti halait, növényeit. Természetesen a helyet ingyen kapnák, nem kellene helypénzt és belépti díjat sem fizetniük az érdeklődőknek. Persze tudom, hogy kellene állatorvosi igazolás stb, de nehezen hiszem, hogy ennek hiánya veszélyeztetné a környezetet vagy hazai halfaunát. Hangsúlyozom, itt nem kereskedésről van szó csupán arról, hogy lehessen hol összejönni az akvaristáknak. Na, például ilyenek kellene az egyesületnek szervezni. Aztán az is lehet, hogy már annyira nem érdekel semmi senkit, hogy ez sem vezetne eredményre, nem tudom. Lehet, hogy kevesen vagyunk már lelkesek, lehet, hogy nem is lenne igény erre. Párszor kipróbálni azonban érdemes lenne.
Ami viszont szintén eredményre vezethetne és meggyőződésem, hogy hatalmasat lendítene a magyar akvarisztika helyzetén, és nagyon megmozgatná a mostani állóvizet, ha például kihasználnánk a mai technika jó oldalát is. Jelesül arra gondolok, hogy a szakma nagyjai tartsanak rövidke 20-40 perces élő diaképes, videós előadásokat a saját otthonukból, akár élő közvetítést is egy ikrázásról, vagy valamelyik faj ivadékgondozásáról az érdeklődnek, akik ezeket a neten, szintén otthonukban akár egy sörrel a kezükben meg tudják nézni, majd előadás után élő webkamerás konzultációt lehetne tartani a témáról. Az ilyen rapid előadásokat lehetne rendszeresen tartani, akár heti-, havi-, kétheti szinten is. Sőt! Kihasználva az internet lehetőségét, akár azonnali, előre nem megbeszélt bemutatókat lehetne tartani a világ bármely részén lévő akvaristáknak, ha egy különleges faj elkezd ikrázni. Csak gyorsan egy kör email és pár percen belül mindenki be tudna kapcsolódni egy kis csodanézésbe! Az AME szervezzen akár nemzetközi akvarisztikai élő konferenciákat, melyre a világon bárhonnan jöhetnének az érdeklődők és a szakma nagyjai is, akiknek szintén nem kellene kimozdulniuk otthonról. Itt van hozzá a technológia, mindenki számára hozzáférhető. Tudok is ebben segíteni! Keressetek meg, szóljatok és megoldjuk! Sokszor leírtam már, hogy a túl nagy technikai fejlődés nem tett jót az akváriumhobbinak, de ezt a nagy lehetőséget bűn lenne nem kihasználni. Csak elhatározás kérdése lenne! Én nemsokára megtartom a magyar akvarisztikatörténet első videó konferenciáját, és a jövő hét folyamán az érdeklődőknek elkezdem küldeni aquad videó hírlevelét, mely a világon szintén az első lesz a maga nemében. Akit érkel a blogon, vagy a honlapomon feliratkozhat rá!

De ne várjuk el a kereskedőktől, ne várjuk el mástól, hogy megteremtse, fellendítse az akvarisztikát, ezt magunknak kell megteremtenünk. Ja és azt is tudom, szavaim és velem gondolkodók szavai lehet, hogy pusztába kiáltott szavak csupán, és nem fog semmi változni, mert: olyanok vagyunk, ahogy fent leírtam? Azért!! Valaki bizonyítsa be az ellenkezőjét!!!!

Szeptemberben új akvarisztikai folyóirat jelenik meg a magyar piacon

Gondos kezek – köszönet nekik – eljutatták hozzám, egy állítólagosan már szeptember 15-én megjelenő új, magyar nyelvű akvárium újság médiaajánlatát.
E szerint a magyar akvarisztikai lapok (!) piaca, egy új folyóirattal gazdagodik, mely a német Aquaristik újság magyar licenc kiadása lesz, és állítólag kéthavonta fog megjelenni 10000(!) példányban, 34+2 oldalon. Mondjuk ezt a 34+2 oldalt nem értem, pedig kb. 30 éve vagyok nyomdász és tördelőszerkesztő. Most ez 30 old.+borító, vagy valamiféle behúzott melléklet? Vagy mi? De nem is ez az érdekes, mert mindig őrölünk, ha a honi akvarisztika irodalma bővül. Megjelenésüknek az-e a célja, hogy a piacon lévő egyetlen eddigi hazai lap, az Akvárium Magazin mellett egy másik szakfolyóiratot készítsenek (az alcíme ugyanis: kezdő, és haladó díszhal-tenyésztők magazinja), mely kifejezetten az akváriumokkal tenyésztési szinten foglalkozóknak fog szólni, avagy az AM-hez hasonlóan az akvarisztika teljes keresztmetszetét próbálja felölelni majd. Aztán arra is kíváncsi lennék, hogy kik lesznek a német lapból átvett cikkek szakfordítói (azt mindannyian tudjuk, hogy a német akvarisztikai lapok igen magas színvonalúak), és milyen minőségű fordításokat olvashatunk majd. Ez egyáltalán nem rosszindulat a részemről, hiszen teljesen jól ismerem az eddig fordításban megjelent könyveket és cikkeket, amelyeket bizonyára kitűnő, hozzáértő emberek fordítottak, de többségük nem ért az akvarisztikához. Szívből remélem, hogy ezt gondot is sikerül tökéletesen megoldaniuk, mindegyikünk nagy örömére.
És most érkeztem el a dolog neuralgikus pontjához, ami egy kiegészítendő kérdésben fogalmazok meg. Lehet, hogy hosszú kérdés lesz, de szerintem ez a dolog leglényege, hiszen az örömbe üröm is vegyülhet, mert bizony láttunk már mindössze egy lapszámmal megjelenő akváriumújságokat a hazai piacon.
Íme, a kérdés:
Vajon a magyar kereskedők, nagykereskedések, tenyésztők, milyen és mennyi részt vállalnak ezen új újság kiadásában oly módon, hogy hirdetéseket vásárolnak benne. (Nota bene: az AM-t a nagykereskedők teljes vertikuma eddig nemigen kényeztette a hirdetések megvásárlásával) Ha csak az egyikre telik majd, vajon melyik lapot választják? Esetleg megjön az eszük és ráébrednek arra, ha az AM becsuk, akkor az új lap is előbb-utóbb becsuk, mert erősödik a tendencia, és akkor ők is veszítenek valamit? Nem is valamit – sokat! Vagy minden úgy folyik tovább: a magyar akvarisztika haldoklása, mint ahogy pár éve tapasztaljuk?
Kívánom, hogy mindkét újság is hosszú évekig a piacon tudjon maradni, az érdeklődő magyar akvaristák igen nagy örömére, a kereskedők és minden ebből élő hasznára, és a szerkesztőségek fejlődésére – mindnyájunk megelégedésére. Itt az ideje, hogy a hazai akvarisztika lábra álljon végre és ehhez mi akvaristák örömmel fogadunk minden nagyszerű kezdeményezést - újdonságot, és megvásárolunk minden új irodalmat (újságot, könyvet). De ehhez a támogatók, a nagykereskedők, tenyésztők, felszerelésgyártók, eleséggyűjtők, növényesek és a boltosok is kellenek! Meg kellene, hogy értsék végre, hogy egy csapat vagyunk! Ha pedig kialakulhatna a két folyóirat között valamilyen hasznos együttműködés, az lenne a dolog non plus ultrája!
Most azonban még csak az örömnek van itt az ideje, hiszen a magyar akvarisztikai lapok száma szeptemberben megduplázódik! Örüljünk hát!

Csak egy börze! A kritikusok kiabálnak!

Háát vannak akiknek semmi sem jó!? Ha tömeg van (ez egy örök visszatérő hisztizés a borsószem királykisasszonyok részéről) és sikeres a rendezvény, az a baj, ha kevesen lennének, akkor meg nem érné meg csinálni. Erről már pár gondolatot korábban is írtam. Ez megint csak egy börze volt, egy egynapos börze. Ez azt jelenti, hogy akik el akartak menni, és esetleg vásárolni is akartak, azoknak egy nap állt a rendelkezésükre. Nem kettő, három, vagy négy, hanem egy! Tehát mindenkinek akkor kellett mennie. Tehát tömeg volt. Erre mindenki számíthatott. Aki nem, az meg a Holdon él.
Lehet jobbat csinálni, bárkinek. Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy egy, csakis, akvarisztikai börze is ilyen sikeres lenne, vagy legalábbis ennyi látogatója lenne. Ez így volt jó, mert a hobbiágak akarva, akaratlanul is népszerűsítették egymást. Egyébiránt az akvarisztikai részre nyugodtan ki lehetett volna írni, hogy az AME (Akvaristák Magyarországi Egyesülete) rendezvény, mert az árusok jó része, és valamennyi előadó AME tag, és a szervezés is eme egylet keretein belül történt, ami az akvarisztikai részt illeti. Na ez bizonyítja, hogy az AME is tudna ilyent rendezni, és nem függene ez másoktól, de most ez így jobb volt, mert a sokféleség nagy vonzerő volt a látogatóknak.
Én sajnálatos módon, személyes okok miatt kénytelen voltam távol maradni, de kaptam hiteles beszámolókat az eseményről. Ha jól tudom a következő talán októberben lesz, de addig szívesen látnánk egy hasonlóan szervezett monumentális akvarisztikai börzét is.

Szavazás utolsó napja

Ma van az akvarisztikáért Díjra való szavazás utolsó napja. Szíveskedjenek mindazok, akik akvaristának érzik magukat leadni a szavazatokat. Pillanatnyilag úgy áll a szavazás, hogy a tisztelt akvarista társak megérdemelnek egy hatalmas nagy leb...st.
Úgy tűnik, hogy börzéket kritizálni sokkal jobban megy, mint közösségépítő dolgokban részt venni! Nyafogni is sokkal jobban megy, minyt részt venni az akvarista társadalomban.
No, de a dörgedelmeket, majd holnap. Ma még lehet javítani az arányon.

Hack Gyula 1963-2010

Utálom, ha ilyesmiről kell beszámolnom! Utálom, ha egy régi barát, kedves ismerős, egy pályatárs elindul a fény útján a nagy pályaudvarra és elutazik oda, ahol már semmi baja sincsen, olyan életet él, olyan halakat tart, tenyészt, amilyeneket csak akar. Minket meg jól itt hagy, a magunk bajaival, az ikrázni nem akaró halak gondjával, a felboruló ivadékokkal, és az egészen egzotikus, gyógyíthatatlan halbetegségekkel, a pH értékek beállításával való vacakolással, aztán látva, hogy mit kínlódunk itt össze, csak jóindulattal mosolyog le ránk. Rendes srác volt. Soha nem halottam, hogy valakivel összeveszett volna, vagy valaki neheztelt volna rá.

Utálom azt is, ha olyan megy el közülünk, akit, vagy 30 éve ismerek, olyan közel laktunk egymáshoz, hogy szinte át lehetett köpni és akivel még kölökként együtt jártunk a TIT. Akvarista szakkörébe, és az utóbbi időben, ha nagyritkán találkoztunk, mindig megörültünk egymásnak. Ha az Állatkertben jártam, mindig felkerestem, mert ott dolgozott, és beszélgettünk. Ha ideje engedte, akkor hosszú időn keresztül.
Azok, akik nem ismerték, de legalábbis régebb óta foglakoznak akvarisztikával, és olvasnak is ehhez tartozó irodalmat, nevét sok cikk írójaként ismerhetik. Nagy sügérbarát volt. Írásait többek között olvashatták A Természet című lapban (Hogyan tartsunk feketesávos bölcsőszájú halat?; A vörös pirája az akváriumban.; A "tudományos rózsaszín párduc", avagy a Kuhlikomplex; Hogyan tartsunk kis vértesharcsát?; Tizenkét hal negyvennyolc szemmel;) Az Akvárium Magazinban mások mellett cikkeket írt a hazai halak akváriumi tartásáról is (Sújtásos küsz; Naphal; Folyami géb; Bemutatkozik a sügérbarátok klubja). Utolsó cikkét is a magazinnak írta, mely a következő számban fog megjelenni, sajnos a szomorú aktualitással. Publikált még az Akvarista Híradóban (A bölcsőszájú halakról röviden), Terrárium folyóiratban is jelentek meg írásai (Régiből új, avagy halak az akvaterráriumban; Halak az akvaterráriumban). De szerepelt TV műsorban is (Iskolautca)
Hack Gyula 1963. június 20-án Budapesten született. A Lőwey Klára Gimnáziumban végezte a középiskolai tanulmányait. Biológia tanára Dr. Wiesinger Márton a neves akvarista nagyöreg volt. 1982.június15.-én érettségizett.
Az Állatkertben 1982.szeptember. 15-1990.január 31., 1990.június 1-1997 augusztus 31, és 1998.november 20-2010. október 10-ig dolgozott.

További jó halazást Gyula!

Már megint a börze!

Olvasgatom az AM fórumát, és ismét forrnak az indulatok. A téma természetesen a börze, ami tegnap (vasárnap) volt. Érdekes megfigyelést tettem: ha nincs börze, akkor szinte megáll a fórumon az élet, de ha van, akkor aztán megélénkülnek a beírások. Általában az elégedetlenek kezdik. A fene vigye el, hogy megint lemaradtak a jó vételekről! Hejj, de bosszantó!

Azért ez nagyon érdekes dolog! Miért csak olyankor lesz hozzászólásdömping, amikor valamit fikázni kell! Már ezt sem értem igazán, azt meg végképp nem, hogy egy-egy ilyen börze miért csak és kizárólag arról szól, hogy oda kell özönleni a kedves Pályatársaknak és vásárolni, vásárolni kell.
Miért nem akarja már a hazai akvaristatársadalom észre venni, hogy a börze csak egy ürügy. Ürügy ahhoz, hogy az ország minden részéről az elcsatolt területeket is ideértve, mi magyar akvaristák össze tudjunk jönni, beszélgetni tudjunk, és tanulni egymástól. Kedélyesen barátságban, úgy, ahogy az akvarisztika sem az "ócsó" beszerzésekről szól, hanem a barátságról, a természetről, a tanulásról, a kirándulásról, a szépségről.
Miért azért kell hasonló rendezvényekre menni, hogy egymást letiporva vásároljunk?!
Aki pedig korábban összepakolt, hát, összepakolt. Addig volt kedve az egészhez.
Ne gyötörjétek egymást ezen állandóan! Ne a vásárlásért legyetek csak képesek megmozdulni. Próbáljatok meg végre hobbitársak lenni, és úgy is viselkedni!
Ez egy hobbi az Isten szerelmére!

Régi boltok - új boltok

„Természetesen egy-egy üzlet berendezési, felszereltségi, higiénia hiányosságai nem azt jelentik, hogy abban a boltban nem szeretik az állatokat, vagy nem értenek hozzájuk! Igenis van néhány olyan szaküzlet, ahol a kissé elkopott, ódivatú, sokszor teljesen leamortizálódott pult mögött, a kívülről és belülről makulátlan tisztaságúnak egyáltalán nem nevezhető akváriumok, kalitkák és terráriumok között, még ha meglehetősen büdös is van, ne állnának hozzáértő az állatokat szerető kereskedők. Igen, Ők a «nagyöregek», tőlük még lehet kérdezni, ők válaszolnak, mert tudnak választ adni, hiszen értenek hozzá, nem csak úgy ott vannak az agyonhasznált pult másik felén, mint a többiek, akik egy-egy latin elnevezést hallva, kikerekedett szemmel úgy néznek a «kuncsaftra», mint valamely másik bolygóról jött teremtményre! Ők azok, akik kereskedő létükre még tudják, hogy melyik a hím és melyik a nőstény neonhal, és a mai napig sem adják el a beteg állatot, a romlott, lejárt szavatosságú eledelt a vevőnek, mert még él bennük a hobbitársak nagy családja iránt érzett tisztesség, mert az állatok otthoni tartása először nekik is csak passzió volt, s csak aztán lettek «hivatásosak»! Ők azok, akik nem azonnal a legdrágább felszerelést akarják ránk sózni, hanem elmesélik, hogy miként lehet egy radírgumiból algakaparót készíteni, vagy egy olcsó gyógyszerrel helyettesíteni a méregdrága import szereket! Ők a hazai hobbiállat-tartás úttörői, akik a boltjukban lévő élőlényeket nem árucikkeknek tekintik csupán!
Becsüljük meg őket, tanuljunk tőlük, amíg lehet, mert sajnos egyre kevesebben vannak. . .”
A fenti sorok egy jó pár évvel ezelőtti írásomból származnak, és úgy érzem, hogy most ismét aktualitást nyertek, hiszen egy blogon ismét előkerült a téma a hazai boltok színvonaláról és az ehhez kapcsolódó kereskedői módokról, és egyáltalán az akvarisztikáról stb.
A témához e helyen hozzászólva úgy érzem, hogy le kell szögeznem: mindannyian a koszos, néha büdös, régi halas boltokból valók vagyunk. Kölökkorunkban oda jártunk, nap, mint nap, órákat ott voltunk, megtűrtek minket, beszélgettek velünk, akkor is, ha nem vettünk semmit, sőt volt, hogy átvették, elcserélték feleslegessé vált növényeinket, halainkat. Sok ilyen bolt volt. Voltak ismertebbek, voltak kevéssé híresek. De tagadhatatlan, hogy már akkor kultikus helyek voltak. A TIT foglalkozások után pl. a Zsilinszky bolt előtt hosszú sorok kígyóztak, az emberek beszélgettek egymással, senki nem volt türelmetlen. Említhetném még a Rosconi féle boltot a Margit utcában. Ide is akkor híres akvaristák jártak, lehetett tanulni, beszélgetni. Veres, Teszársz, Albert, Horváth, micsoda boltok voltak! Nem feltétlenül kinézetre, inkább szellemiségre!
Egy ismerősöm mesélte, hogy egyik rokonát, egy ilyen plázás boltból azért tanácsolták el, mert beszélgetett a vevőkkel és nem adott el nekik mindenfélét. Értitek kedves Pályatársak?! Beszélgetett a vevőkkel! Ez a bolt biztosan igen szépen van berendezve. Biztosan minden makulátlanul tiszta.
Miféle boltokra vágyunk hát? Olyan kis, évtizedek óta meglévőre, ahová jó szívvel betérhetünk, ha másra nem, legalább egy kis beszélgetésre hozzáértő akvaristákkal, vagy egy plázába, ahol a küllem megvan, de nem emberi a légkör, csak eladni, eladni a meghatározó irány.
Én az olyan boltokat szeretem, ahol meglelem a klasszikus - 10, vagy akár 30 évvel ezelőtt kapható volt - halakat. Nem igaz az ugyanis, hogy nincsenek fiatal akvaristák, akiknek ne volna igényük ilyen halakra. De már ezeket sem lehet igazán beszerezni. Mikor láttatok boltban igazán szép színezetű flammeust, citromlazacot? Igazán fekete fekete tetrát, vagy színpompás paradicsomhalat? A mi korosztályunk még látta ezeket. A fiatalok megdöbbennének, hogy a felsorolt halak tulajdonképpen milyen színpompásak. Mára azonban valahogy mára nem olyan színük.
Az akvarisztika is globalizálódik, az én olvasatomban elembertelenedik. Pedig az a hobbi pont arról szól, hogy művelői beszélgetnek például a boltban. De úgy látszik, hogy egynémely üzletben, már ezt sem lehet. A profitra kell koncentrálni, és punktum. Azelőtt az akvarisztika olyan hobbi volt, mely összehozta az érdeklődőket. Nem vártak arra, hogy valahol, majd valakik megszerveznek egy akvarisztikai programot, és szépen meghívót küldenek nekik, aztán, ők, ha nem lesz jobb dolguk, majd elmennek, hátha lehet ócsón valamit venni. Nem, nem! Ez úgy működött, hogy példának okáért, amikor a nyári szünet miatt bezárt a TIT Központi Akvarista szakköre (megjegyzem, már ez sem létezik!), akkor a következő héten, a szakköri napon, mindenki automatikusan elment a Frankel Leó úton található Malomtó étterembe, és a foglakozások ott lettek megtartva. Kötetlenül, kóla, sör és vodkatonik mellett. De itt is nagy számban jöttünk össze, anélkül, hogy erre programszervezőt alkalmaztunk volna. Nem kellett szervezni a programokat, volt az magától is. Ha az ember kisétált a Ligetbe, biztosan a tó mellett találkozott több akvarista ismerőssel is. Nem beszélték meg. Az akvarisztika szinte életforma volt. Lehet, hogy néhány akvaristának furcsán hangzik, de szakkönyveket olvastunk! Könyvtárba jártunk akvarisztikai könyvekért! Aztán ha volt rá pénzünk megvettük azokat.
Nem kell bántani a régi boltokat, amúgy sincs már sok belőlük, kevés az olyan bolt, ahol tanulni lehet! Amelyek pedig még meg vannak, azokat pedig tönkre fogják tenni a plázás boltok, az internetes áruházak, és az egymásra acsarkodás, és az ellentétek. Hamarosan eljön az idő, amikor az akvarisztikai hobbi megszűnik létezni. Ez az utolsó hagyományos kisbolt bezárásával fog bekövetkezni.
Ki lehet akkor írni: requiescit in pace

„Mindez így összefoglalva, talán már nem is «csak hobby», hanem sokkal több annál: sokrétű, sokoldalú, számos természettudományágat érintő, szép harmóniába foglaló tevékenység; interdiscipliáris stúdium. És még valami; szépséget, értékes ismereteket, tudást adó kultúrmozgalom is: legbékésebb, legbarátibb és legszebb kultúrmozgalmaink egyike.” Írta egykoron Dr. Szabados Antal, aki maga is lelkes tagja volt a szakkörnek. Nézzünk csak körül mi maradt mára ebből?!
És hogy miért van helybetopogás a magyar akvarisztikában? Miért nem buzog az élet? Horribile dictu: miért pocsék* majdnem az egész? Mert mi akvaristák is pocsékok vagyunk, és azzá tettük. Istenként csodáljuk a külföldi trendeket, stílusokat és toljuk hozzájuk a pénzt, ahelyett, hogy kitalálnánk valamit, valamit, amit tőlünk vesz át a világ. Az eszünk, és a kreativitásunk meg lenne hozzá. Kár, hogy nem lesz semmi belőle – mert csak a nyöszörgés van. Mint mondottam: pocsékok vagyunk!

*Eredetileg egy sokkal csúnyább szót használtam, de azt tanácsolták, hogy egy enyhébb kifejezésre cseréljem ki.

Augusztus 1.

Augusztus elseje van.
Kutatok az emlékezetemben, hogy ez lehet-e valamiféle fontos dátum, de semmi eget verőt, vagy megemlékezni valót nem lelek! Persze, biztosan van olyan ember - akár - akvarista társam is, akinek születés-, névnapja, esetleg házassági évfordulója van.
Miért is érdekes számunkra azonban ez a nap? Igen! Biztosan már sokak pedzegetik, hogy a Díjjal van kapcsolatban. Még e hónap végéig lehet az ajánlásokat elküldeni a korábban megadott e-mail címre!
Már érkeztek ajánlások: tényszerűek, kimerítőek, komolyak, és kedvesek, humorosak is. Valamennyit rögzítettük, nyilvántartásba vettük.
Azonban - megmondom őszintén - sokkal nagyobb aktivitásra számítottam a kedves pályatársak felől! Úgy hittem, hogy ilyenkorra már a javaslatok száma meg fogja haladni a 80-100-at. De nem!
Kérek mindenkit, hogy aktivizálja magát és ezzel bizonyítsa be, hogy nem igazak azok a sztereotípiák, miszerint a magyar akvaristatársadalom, egy semmire sem való bagázs.
Nem csak akkor kell marha lelkesnek lenni, ha a börzén olcsón lehet ezt-azt venni. Ilyenkor is!
Most csak ennyit akartam közölni!

Akkor ősszel kevesebben leszünk?!

Nemrég volt az AME díszhal- és rákbörzéje. Olvastam az AM honlapján a különféle hozzászólásokat. Mivel – úgy tűnik – mostanra lecsengett a vita, gondoltam, hogy itt is megírom gondolataimat a témáról.
Szerintem rajtam kívül mindenki ott volt, de pár embert, számomra ismeretleneket eléggé felháborított, hogy sokan voltak, és tülekedni kellett. Ennek a véleményüknek igen erősen hangot is adtak a fórumban. Sajnos minden véleményt nem ismerhettem meg, mert pár hozzászólást kimoderáltak menetrendszerűen. Az enyémet most nem! Meg is lepődtem -:) !
Szóval: Véleményem szerint ezeknek a börzéknek a legfőbb értelmük, hogy alkalmat teremtenek találkozni akvarista barátainkkal, jókat beszélgetni, információmorzsákat begyűjteni, és jelen lenni az akvarista társadalom egyébként nem túl intenzíven forrongó életében. Az már csak hab lehet a tortán, ha tudunk díszhalakat, növényeket és felszereléseket vásárolni egyfelől jó áron, másrészt pedig állatorvosi minőségben, hiszen itt csak olyan állatokat lehet árulni, amikről az állatorvos megállapította, hogy rendben vannak, egészségesek. Mondjuk, ezt nem lehet díszállat-kereskedésben megtenni.
A magyar egy elégedetlen fajta, szinte csak panaszkodni tud. Meg sem próbálja a dolgok jobbik oldalát nézni. Sír-rí, de nemigen akarja megoldani a gondjait. Azért tartunk itt.
Most nem akarok különféle szervezési javaslatokat tenni, mert a szervezők, ha akarják, úgyis megoldják ezt a problémát, de, ha rám hallgatnak, akkor marad minden a régiben, mert ez nem egy puccos kiállítás, hanem egy börze. Aki volt már valahol külföldön hasonló eseményen, az tudja, hogy máshol sem jobbak a körülmények, legfeljebb kevesen vannak, mert több ilyen börze van és ezért egy-egy iránt kicsit kevesebb az érdeklődés. De nálunk csak kettő van egy évben. Ezt kell szeretni.
A z AM-es hozzászólásokból úgy gondolom, hogy az őszi vásáron néhánnyal kevesebben leszünk, mert a sértődöttek bizony nem fognak eljönni. Hogy ezt honnan tudom? Mert leírták. Persze addig a düh elszáll, és ki fog derülni, hogy esetleg lesznek olyan halak és cuccok, amiket azért mégis jó lenne (Istenem, de jó lenne!) megvenni … Szóval azért sokan ismét el fognak jönni közülük, úgy téve, mintha ők nem is morogtak volna, és különben sem ismeri senki őket, mert azért van olyan, amit csak ez a börze tud nyújtani! Készüljetek!
Viszontlátásra kedves morgósak - ősszel!

Pletykálok.....!

Állítólag, ha az égiek is megengedik, akkor elég érdekes lesz a 2010-es Akvarista Napok. Jól értesült források arról tájékoztatták aquadot, hogy a jövő évi akvarista találkozóra illusztris vendégek érkeznek. A dolog furcsasága, hogy tulajdonképpen még azt sem tudom, hogy mikor lesz ez az esemény, de azt már igen, hogy kik fognak ellátogatni hozzánk és talán előadást is tartanak. Sajnos ezeknek az előadásoknak a címét nem tudom, de most, a nagy nyilvánosság előtt megpróbálom kitalálni. Persze, ha tévednék az előadások témáját illetően, akkor elnézést, és semmiféle felelősséget nem vállalok ezért, ez csak egy játék, de az előadók valódiak lesznek. Persze bármi, és bárminek az ellenkezője történhet, de az információ valóban hitelt érdemlő helyről származik, tehát tessenek komolyan venni. Talán tényleg mozdul a víz és valami olyan fog történni a hazai akvarisztikában, ami - ha ügyesen lesz szervezve - megmozgathatja sok európai ország akvaristáit, beindulhat az akvarista turizmus felénk, és sokat profitálhatunk ebből az eseményből.
Akkor nézzük, milyen című előadások jöhetnek esetleg szóba.
Mit szólnátok ehhez?

Chris Lakhaup: Édesvízi rákok az akváriumban

vagy:

Heiko Bleher: Kalandjaim Brazíliában

esetleg:

Takashi Amano: Miért pont a vízikertészet?!


Nos! Ezekkel a pletykákkal kívánok minden kedves olvasómnak boldog karácsonyt és sikeres, H1N1, és minden más nyavalya nélküli boldog új évet!

Jövőre jövök!

Nem is tudtam, hogy nekem 40 éve van nano akváriumom, avagy végveszélyben van a hazai hobbiakvarisztika?!

Az akvarisztika tekintetében mazochista vagyok! Ez főként abból áll, hogy nagynéha betérek különféle plázákban található díszállat-kereskedésekbe nézelődni és hallgatózni. A minap így tettem, és egy igen érdekes dolog ütötte meg a fülemet.

A vevő (valószínűleg az első akváriumát akarta megvásárolni, de ahogyan szinte mindegyikőjük, egy árva könyvet nem olvasott el a dologról), próbálta eldönteni, hogy mekkora akváriumot vegyen. Kérdezgette, hogy egy százliteres mennyibe kerül, miféle halakat lehet benne tartani stb. A vevő meglehetősen fiatal volt, és válság is van, feltételezem nem rendelkezhetett a nagyobb edényhez szükséges pénzzel, így szépen az egyre kisebb akváriumok után érdeklődött, melyet az eladó már láthatóan eléggé türelmetlenül viselt. Nagyjából már a harminc literes űrtartalomnál tartottak, amikor az eladónál elszakadt a cérna, és azt mondta a vevőnek, hogy: Tudja mit?! Miért nem rendez be magának egy nano akváriumot! Az nem is drága és most nagyon menő!
Már ment is a polchoz és levett róla egy teljesen hagyományos arányú húsz literes forma akváriumot. Pontosan olyant, amilyent és is tartok vagy 40 éve.

Ekkor fogant meg bennem a gondolat, hogy én, folyamatosan előtte jártam az akvarisztikai trendeknek, hiszen már akkor is nanoztam, amikor még ki sem találták! Egyszerűen 40 éve előbbre járok a kor technikájánál, ami az akvárium típusok használatát és kiválasztását illeti. Megelőztem a koromat!!

A fiatal vevőnek nagyon tetszhetett a „nano” szó, egyből mélyebben kezdett érdeklődni a „nanotechnológia” iránt. Az eladó is üzletet kezdett sejteni a dologban és mindjárt udvariasabb lett.
Előkerült a polcról a speciális nano talaj (bazaltzúzalék), előkerült a speciál dizájn nano talaj (valamiféle kékes színű nemtudom mi), majd a „nanotecnika”, a világítás, a szűrő, a fűtő, s minden más. Ezek után jöttek a egészen speciális nano-növények, az Echinodorusok (a nagyra növők), és mások, majd a halak. A vevő fizetett és elégedetten távozott.

Hazafelé az úton próbáltam átgondolni a történteket és rövid gondolkodás után arra a következtetésre jutottam, hogy, ha ez így megy tovább, akkor a magyar hobbiakvarisztikának befellegzett.

Először is ma az akvarisztika már nem hobbi. Ugyanis sajnálatosan a hobbi egyik jegyét sem viseli. Nincsenek a szó klasszikus értelmében vett szakkörök, ahova a hobbisták időről-időre elmennek, csak azért mert szeretnek a témáról beszélgetni, adnak és kapnak önzetlen segítséget egymástól. Családostul kirándulni járnak, planktonozó helyeket építenek és tartanak karban. Ingyen a hobbiért.
Nem! Ma már csak a pénz beszél. Ha nem lehet eladni egy klasszikus akváriumot, nevezzük el nanonak, és már el is kelt, minden hozzávalóval együtt. Nem volt elég népszerű a holland-akvárium, nevezzük el aquascaping-nek és mindjárt beindul az üzlet. Ha nem adhatók el a kisebb növényes medencék, nevezzük el nanoscape-nek, mindjárt piacképesebb a termék. Igaz, hogy ezzel semmi újat nem csináltunk, de legalább a bolt beindul.
Akinek akváriuma van, akármilyen rövid ideje is, meg akar élni belőle, legalábbis pénzhez akar általa jutni. Már nem a hobbi szépsége, és az általa való tanulás számít, hanem a pénz. Az, hogy bármivel sefteljünk, ha van egy akváriumunk. Ez a szemlélet fogja a hazai hobbiakvarisztikát megölni.
Régen a kereskedők a nagyöregek voltak. Azok, akik már annyira fejlesztették tudásukat, hogy bele mertek vágni egy üzletbe. A pult mögött ők álltak. Nem alkalmazottak, akiknek meg van határozva, hogy mennyi bevételt kell hozni bármi áron. Nem próbálták meg eladni azt is, amit nem lenne szabad. Nem nevezték át a terméket másnak, mint, ami, azért, hogy eladhassák. Viszont órákat lehetett eltölteni az üzletekben, anélkül, hogy kinézték volna az embert, és lehetett kérdezni. Sokat és sokáig. Türelemmel és nagy szaktudás birtokában válaszoltak. Ma már ilyen nincs. Na, jó elvétve van, de egyáltalán nem ez a jellemző! Mindennapos volt, hogy ha ritkítottam a kriptó állományomat, bárhová be lehetett menni és elvinni. Ha olyan volt a helyzet, még adtak is érte valamit. Ha nem, akkor csak úgy bevittük a boltba (miért is dobtuk volna ki, hiszen valakinek kellhet), és a kereskedő, meg odaadta másnak. Ingyen, és nem pénzért. Olyannak, aki rá volt szorulva, nem tudta volna megfizetni. A halakkal is volt így!
Annak idején, mindezeken felül, a kereskedők komolyan támogatták az akvarisztikát is. Emlékszem, hogy még a TIT Szakkör vetélkedői (mert ilyenek is voltak), az akkor boltok által felajánlott ajándékokat adták az arra érdemeseknek.
A kereskedők a saját pénzükön adtak ki ismeretterjesztő füzetecskéket, akváriumokról, halakról, növényekről. Tudták, ha népszerűsítik az akvarisztikát, mint hobbit, akkor több lesz a vevő, nagyobb a bevétel. Az akkor megjelenő lapokban, szinte minden kereskedő, aki számított, hirdetéseket jelentetett meg. És főként nem azért, hogy magát reklámozza (akkoriban pl. szombat reggelenként, vagy miután véget ért a TIT-ben a szakköri foglalkozás, az emberek hosszú sorokban álltak a Rosconi, és a Zsilinszky bolt előtt az utcán volt a sor vége), hanem azért, hogy ezzel támogassa az újságot. Az Akvárium Magazin legújabb számában, hány kiskereskedő, boltos, vett hirdetést, csak azért, hogy segítse a lapot, és annak életben maradását? Nos, mennyi? Érdemes megszámolni. Könnyű dolgotok lesz! És hány bolt (kiskereskedés) van a felsorolásban, aki árulja a lapot? Negyvenöt! A normális országból jövő akvarista erre felkapná a fejét, és megkérdezni értetlenül: Nálatok az egész országban csak 45 díszhalbolt van? És a kérdés teljesen logikus lenne, hiszen az ország valamennyi boltjának árulnia kellene az egyetlen hazai magyar akvárium újságot. De, ha nem is árulnia, legalább egy példányra elő kellene fizetnie, mert ő is ebből él! És az a havi ezres nem vágná földhöz, viszont a lap erősebb és életképesebb lenne. Arról nem is beszélve, hogy a díszállat-kereskedő legalább tanulhatna valamiből, mert nagyon ráférne! De nem! Inkább nevezzük a kis akváriumot nanonak, a hollandot vízikertészetnek, de befektetni a hobbiba, azt nem!
És már itt vannak a piko akváriumok.

Reménytelen!
Tényleg az?

Ejnye! Mi történt?

Klikkelek az Akvárium MAgazin honlapjára ma reggel, és mit látok?

"HACKED BY KroNicKq//1923TURK-GRUP

DADAŞLAR GRUP

HaCkSpy # Zombie # NofearX38 # DigitALL

Hi Admin (:"

Ezek szerint meghekkelték a honlapot? Vagy ez a szöveg mit jelent?
Ha igen, akkor ez elég baj! A kalózkodás már a magyar akvarisztikát is elérte?! A fene egye meg!
Kedves hekkerek, miért egy akvarista honlapot támadtok, hiszen annyi szoci és szadeszes lap van, amin gyakorolni lehetne...
Nem is értem! Vagy azokat nem meritek?
Remélem, hogy életetekben ez lesz a legnagyobb öröm!

Különös emberek ...

A honlapom bevezető részében van egy hosszabb idézet, mely Dr. Wiesinger Márton 1975-ben megjelent Akvarisztika című könyvéből való. Nagyon sokan jelezték, akiknek nincsen meg a könyv, hogy szeretnék elolvasni az egész írást, ami egyébként a könyv bevezetője. Kérésüknek eleget teszek és most közreadom az egészet.

"Különös emberek azok, akik olykor egyenként, máskor csoportosan megjelennek a városszéli tócsák körül. Összecsukható bambusznyelű hálójuk, szállítódobozuk, vagy fémesen csillogó kannájuk arról árulkodik, hogy az ilyen kis iszapos pocsolyákban kiszuperált háztartási eszközökön, ócska lyukas és rozsdás vödrökön kívül más is van. Hálójukkal nagy buzgón fekvő nyolcasokat írnak a vízben, komoly arccal, mintha sorsuk függene ettől a művelettől. A környék lakói ügyet sem vetnek már rájuk; tudják, hogy az emberek sokféle hobbinak hódolnak. Ezek a tócsajárók időnként elmozdítanak egy-egy követ, és az iszapba leragadt másik kő vagy farönk közelébe helyezik. Így keletkeznek azok a kis zegzugos utak, amelyeken billegő lépésekkel tudják megközelíteni az apró tavacskák víztükrét. „Kincsüket" - mint akik félnek, hogy elveszik tőlük - a lehető leggyorsabban hazaviszik.
Megesik egy-egy gyűjtőútjukon, hogy a vélt kincs helyén a keresők semmit sem találnak. Minthogy a fosztogatók az ilyen vidéket messze elkerülik, másképp tűnik el a „kincs".
Néhány évvel ezelőtt egy városszéli kubikgödörből a tűzoltók kiszivattyúzták a vizet. Ez a pocsolya rövidesen ismét vízzel telt meg. Újbóli kiszivattyúzás után az illetékesek még a helyét is eltüntették: földdel öltötték fel a mélyedést. Pár hét múlva a környező házak pincéje megtelt vízzel, majd néhány kisebb épületet beomlási veszély fenyegetett a talaj erős fellazulása miatt. Mindez azért, mert a föld alatti szivárgások, amelyek a tócsa vizének utánpótlását biztosították, a feltöltés után új utat kerestek maguknak, ezúttal a pincék felé, a legkisebb ellenállás irányába. A legfeljebb kacsaúsztatónak alkalmas kubikgödör kevés hasznot hajtott, megszüntetése mégis károsnak bizonyult. Legjobban pedig a környéken lakó akvaristák sajnálták eltűnését, mert odajártak planktoneleséget gyűjteni halaik számára.

Az akvarista otthon valamit elindít, mondjuk, elkezd neonhalakat tenyészteni. A nemzedékek láncának folyamatosságát - és egyben a kapcsolatot a halak perui őshazájával — az íváskor összeolvadó szaporítósejtek biztosítják. Ez a kiindulópont minden nemzedékben újból jelentkezik. A kis halak teste viszont teljes egészében a nekik juttatott táplálékból, vagyis a tócsákban gyűjtött apró rákokból, az ún. planktoneleségből épül fel. Más szóval minden, amit megesznek és megemésztenek, átalakul neonhallá. Ha más a kiindulópont, akkor a sok kis planktonrákból, a vízzel telt kubikgödör és más kacsaúsztatók lebegő szervezeteiből esetleg indiai üvegsügérek vagy amazonasi vitorláshalak lesznek.
Íme a kincs, amit összehalásztak, anélkül, hogy más földrészre utaztak volna.
A tócsajáró, különös emberek lakásukon üvegmedencék, akváriumok aljára mosott homokot töltenek. Felöntik vízzel, vízinövényeket ültetnek bele, majd néhány halacskával népesítik. Ahogy múlik az idő, akváriumuk egyre szebb, egyre természetesebb lesz. Egy tó vagy egy patak titokzatos életét most már üvegfalakon keresztül figyelhetik. Derengő fényben a hullámoktól fodrozott fövenyen egy-egy élénk színű kavics vonzza a tekintetet. A háttérben, elsüllyedt faágakon üde zöld jávai moha terpeszkedik. Amikor a fürge halak csapata elsuhan mellette, meglibben a moha, csak a sásszerű nyílfű hajtásai állnak mozdulatlanul, mint palánták a kínai rizsföldeken.
Ha egy nagyobb üvegmedencébe varázsolnak víz alatti tájat, és az mindössze néhány apró hal otthona lesz, akkor az minden kezelés — így a halak táplálása — nélkül fenntartja önmagát! Láttunk már olyan több hektoliteres akváriumot, amelybe 25 éven keresztül senki sem nyúlt, a vizet sem pótolták benne. Minden bolygatás nélkül negyed évszázada élte a maga természetes életét. Üvegfalait zöldre festették a moszattelepek. Amikor fedőüvegét óvatosan leemeltük, a rajta tovagördülő páracseppek halk csobbanása törte meg a várakozás csendjét. Minket legjobban az lepett meg, hogy a talajszinten parányi exkavátorok módjára ott turkált két kis páncélos harcsa. A medence vize ennek ellenére kristálytiszta volt. Idősebb növényei úgy halhattak el, mint az őserdei fák — szerves hulladékot juttatva a talajba, de helyükbe újabbak sarjadtak, sok nemzedéken át.
Első pillanatban azt hihetnénk, hogy aki először rendezett be akváriumot, feltalálta az örökmozgót, a perpetuum mobilét. Hiszen elég beindítani, és most már megy magától, minden külső energia befektetése nélkül, elvben örökké. Ez azonban így fizikai lehetetlenség volna! A valóság az, hogy az akváriumnak is van motorja: a fény.
Ki hinné, hogy a tócsajáró emberek - akiknek zsebében mindig ott lapul egy kis darab madzag, mert a rozsdás tepsik és fazekak könnyen kitéphetik plankton gyűjtőhálójukat - otthon „kozmikus állomásokat" létesítenek. Tevékenységük alapja az a sok atomrobbanás, ami a Napban szakadatlanul végbemegy. Ez hidrogénatommagok héliumatommagokká való egyesülésének a következménye. A felszabadult energia egy részét, ami fénysugarak formájában a világűrön át alig több mint nyolc perc alatt a Napból a Földre érkezik, a növények befogják, s ez „hajt" minden akváriumot is. E kozmikus energia megkötését az akvárium vízinövényeire bízzák, azok meg zöld színtestekkel végzik el ezt a munkát. A bennük levő növényzöld - a klorofill - lehetővé teszi a fényenergiának a sejtek szőlőcukor-molekuláiba való beépítését. Ez a folyamat parányi gázbuborékok gyöngysorát eredményezheti, mert oxigén felszabadítással jár együtt. Ha nem így volna, hogyan is maradhatna tiszta a tavak, mocsarak, levezető árkok vize. Rövid idő alatt posvánnyá változna a bennük élő vízi szervezetek által kilehelt szén-dioxidtól.
A szén-dioxid azonban a növények egyik táplálékát jelenti, és miközben azt testükbe építik, helyébe oxigént juttatnak a vízbe. Az oxigént pedig a halak kopoltyúikkal vonják ki a vízből, szén¬dioxidot adva le, amit a vízinövények ismét felvesznek. Az így beállt gázcsere-egyensúly teszi lehetővé az akváriumokban a tarka díszhalak életét is.
Ha kevés a növény, vagy sok a hal, a gázegyensúly nem áll be. Az akvaristák dolga, hogy az üvegfalak mögött megfelelő arányt hozzanak létre a két édes testvér, a növény- és állatvilág tagjai között. Ez néha „tűhegy-egyensúly": ilyenkor kár volna behúz¬ni a függönyt, vagy elhelyezni egy virágcserepet úgy, hogy árnyékot vessen az akváriumra. Ha mégis így történne, akkor világítson a fénycső, induljon a szellőztető, szűrje a vizet a filtráló. Juttassunk rendszeresen élő eleséget az akváriumba, vagyis ne kívánjuk, hogy fenntartsa önmagát külső segítség nélkül. Úgyis bebizonyította, hogy meg tudja ezt tenni, csak éppen más körülmények között. Gondozással viszont jóval több vízi lakó életfeltételeit biztosíthatja. „Sűrített életközössége" fokozott mozgással most már koncentráltan nyújtja a mindig változó színpompát. Felgyorsult életüteme gazdájának igényeit is jobban kielégíti. Néha órák hosszat gyönyörködik benne, s észre sem veszi, hogy az idő késő estébe hajlik.
Aztán egy gombnyomásra kialszik a fénycső. Az akváriumi fűtőtest jelzőlámpájának rózsaszínű fénykévéje kellemesen nyugtató hangulatfényben füröszti a szobát. Az akvarista gondolatai rövidesen messze kalandoznak. Most nem a városszéli tócsák partján lépked, sárba süppedt köveken. Brazília édes illatait hozza egy vízesés felől a kósza szellő, ő meg banánfák árnyékában, majd datolyáktól roskadozó pálmák alatt, a selymes fűben kitaposott ösvényen közeledik vágyai birodalmához. A vízesés előtt meleg párafüggöny, a hullámfürdőben pedig csapatosan úsznak mindazok a halak, amelyeket az utóbbi években ő hívott életre. Nélküle nem volnának. - Csak azért lettek, mert az a tócsajáró akvarista, miközben fekvő nyolcasokat írt planktonhálójával egy vízzel telt kubikgödörben, megtanulta a teremtés mesterfogásait."

A fene sem gondolta volna!

Lesz ugye, az Állatkertben ez az Akvarista Napok, ahol is bemutatásra kerül az Akvárium Múzeumom első nyilvános, egészen kicsi kiállítása.
Nagyon benne vagyok az előkészületekbe, de amiről azt hittem, hogy nagyon egyszerű lesz, az komolyabb gondokat okozott, mint vártam.
Ez pedig a sóder, vagy másik nevén, a folyami homok beszerzése. Először próbáltam venni, de ilyen olyan helyeken csak szépen megszitált, nem tudom honnan származó sóderek voltak, amiknek még a színe sem hasonlított a klasszikus dunai sóder színéhez. Inkább sárga, mint a nekem kellő szürkés volt. Hiába, már a sóder is globalizált. Az pedig, hogy nem a klasszikus fövenyt használjam, fel sem merült bennem. Gondoltam, hogy kinézek a Duna partra, mert dunai kavicsnak ott aztán lennie kell. Nem voltam az eredménnyel elégedett. Így teltek a hosszú napok: keresgéléssel, és a sóderek alkalmatlanná nyilvánításával. Aztán egyszer csak (gondolom az égiek meghallgatták kérésemet), Újpesten autózva egy kicsi mellékutcában a Nádor utca környékén, látom ám, hogy egy kis autóból a járdára lapátolnak pont olyan anyagot, amilyen nekem kell. Szerencsére az előző gyűjtési kísérletem miatt ott volt egy vödör az autóban. Azonnal satufék, és az ott lapátoló bácsihoz odamentem koldulni.
Nagy szerencsém volt, mert amint előadtam látogatásom célját, az öreg elmesélte, hogy neki is volt akváriuma, egy szép 200 literes vasvázas, amit pár év előtt a lomtalanításkor dobott ki. Hogy fájdítsa a szívemet, még hozzátette, hogy szívesen nekem adta volna, ha előbb találkozunk. Kár érte, nagyon kár, mert az elbeszéléséből kiderült, hogy igen szép krómnikkel edény volt.
Próbáltam magam azzal vigasztalni, hogy legalább sódert szereztem, mert azt a néhai akvarista bácsi, szívesen adott.
Most éppen mosom, már vagy másfél órája, és a derekam is nagyon belefájdult, és éppen azért ültem le a gép elé ezt a kis szösszenetet megírni, hogy addig is pihenjek picit.
Üröm az örömben, hogy úgy nézem, hogy kevés lesz. Tán lehet, hogy kálváriám még nem ért véget, és folytatnom kell, az idős, korábban akvarisztikával foglalkozó bácsik felkutatását, akik éppen lakást újítanak fel, és van klasszikus sóderjuk. A fene hitte volna, hogy ennyire macerás sódert szerezni!