2015. május 22., péntek

aquad Akvárium Múzeuma köszönti az Akvárium Magazin 100. számát

Kedves Magazin!

Örülök neked! Örülök azért, mert ennyi év után is vagy. Nem sok ötletemről (pedig mind szenzációs volt) mondhatom el, hogy ilyen hosszú és szép pályát fog befutni. Nem sok Pasaréti Gyulával közös kezdeményezésről tudom elmondani, hogy ilyen hosszú életű és népszerű, az akvaristák szeretetétől övezett lett volna.
Tisztában vagyok vele, hogy milyen sok munka fekszik benned, még akkor is, ha jó ideje nem veszek részt a szerkesztésedben, mindössze elvétve megjelenő akvarisztikatörténeti pár írásommal. Az utóbbi időben már azokkal sem, mert feltételezem a téma nemigen érdekel senkit!
Az elején másként volt: amikor utadra indultál még én voltam a főszerkesztőd, az étkezőm a szerkesztőség, a munkahelyem a nyomda pedig a „szülőszobád”. Az első néhány számod magam nyomtattam a törökbálinti üzemben. Aztán — ahogy Gyula írta a főszerkesztői jegyzetében (most Ő a főszerkesztőd) — a nyomda nem vállalta tovább. Igyekeztem más lehetőséget teremteni, de az ottani ember O. Gy. (tudom a nevét, de nem érdemes arra, hogy leírjam), az utolsó pillanatban, elég otromba módon hagyott cserben minket. Belvárosi lakására mentünk megbeszélni a hogyanokat, de ő valamiféle vadásztrófeák felhordásával volt elfoglalva, és elküldött minket. Ezután jött Lukács, egészen a leállásig.
Igen a leállás. Akkor már nem voltam a főszerkesztőd, de igen szomorú voltam, írtam is pár cikket a felháborodásomban. Aztán a szünet évei következtek. Aztán az újraindulás időszaka jött. Jól van ez így, hogy pár éve ismét valódi újság vagy, nyomdában készült, színes, nyomdafesték szagú igazi nyomdatermék. Kell ez nagyon, hiszen a világhálónak nincs nyomdaszaga sajnos, bár lehet, hogy egyszer ezt is feltalálják majd.
A magyar akvaristáknak és érdeklődőknek kell a magyar, nyomdaszagú magyar akvarista újság. Az akvaristáknak kell, de sajnos az akvarista olyan, mint a fehér holló, a hobbiakvarista ritka állatfaj. De ezt már sokszor leírtam, most beszéljünk rólad.
Erős vagy! Majdnem lett komoly ellenfeled az akvarisztikai lapok magyar piacán: 2011-ben történt egy próbálkozás. Az év szeptember 15-én szeretett volna megjelenni a német Aquaristik újság magyar licenc kiadása kéthavi megjelenéssel 10.000(!) példányban, 34+2 oldalon. Nagynehezen kinyomoztam, hogy kik a magyarországi képviselők, még nehezebben megtudtam az elérhetőségüket, és az Ikeában egy találkozót sikerült összehozni. Volt nagy meglepetés, amikor mint az AM  alapítója mutatkoztam be! Aztán elmeséltem nekik, hogyan fest a magyar akvarisztikai szaklapok után érdeklődők piaca. Nem jelent meg az első szám sem! Megvédtelek! Nem, nem! Nem veszem magamnak a bátorságot, hogy ezt így kijelentsem! Mondjuk úgy: csekély mértékben hozzájárultam ahhoz, hogy ne legyen konkurenciád. Ezt a kis történetet most mesélem el először nyilvánosan, eddig nem mondtam szinte csak az érintettek legszűkebb körének. De most a nevezetes századik megjelenésed alkalmából elmondom neked is. Már tudod. De már ez is csak az akvarisztika hazai történeténetének egy elmúlt darabkája, ami már talán csak számomra érdekes, számomra jópofa!
Sok hasonló érdektelen történetem lenne még, de azokat, s azokat is, melyek a 150. lapszámod megjelenéséig lesznek még nem osztom meg. Egyfelől azért mert a századikhoz ennyi szöveg elég, másfelől azért, mert még hogy a jövőben mit kell tennem, mi adódik — még nem tudom.
Így hát előre tovább, várom a százötvenedik jubilleumi számot. Mostani készítőidnek erőt egészséget, kitartást, odaadást, és töretlen hitet, megfelelő mecenatúrát kívánok, barátsággal és jóindulattal — őszintén —, hogy ezt megvalósulhasson!

Dezse Tibor (aquad)

Ámulok!

 Nézem a jövő heti TerraPláza szórólapját. Ámulok. Túl azon, hogy egy nyamvadt díszhal nem látható rajta, még azzal sem tisztelték meg a haz...