Pályázat

Pályázat

aquad Aquarium Múzeuma és a Régimódi akvarisztika pályázatot ír ki korabeli akváriumok létrehozására, üzemeltetésére. A pályázatra való jelentkezés önkéntes, semmiféle pénz-, vagy tárgyjutalmakkal nem jár. Az első három helyezett oklevelet kap.

Feltételek: az akváriumok létesítéséhez, fenntartásához, gondozásához, kizárólag a Magyarországon magyar szerzők által írt 1978-ig bezárólag megjelent könyvekben ismertetett akváriumok, anyagok, felszerelések, talajok, növények, halak, segédeszközök stb. használhatók. (Kivéve: Régimódi akvarisztika 2016. című könyv.).

Eltérni az alábbiakban lehet: használhatók ragasztott medencék, fagyasztott eleségek, szükség esetén használható szerek: clion, malachitzöld, methilénkék, FMC. neomagnol, xanthachiridin.

Előnyben részesül aki: kizárólag saját maga által barkácsolt eszközöket , klasszikus akváriumi üvegtechnikát használ. Iszapsarkot alakít ki. Bádogaljú, fűtőkúpos akváriumot készít. Légpumpaként bicikli belsőt alkalmaz.

Tilos: vadbefogott halak telepítése! Törekedni kell a hagyományos törzsalakok gondozására!

A pályázatra 2017. október 30-ig lehet jelentkezni. A pályázat 2017. októbet elsején indul, és 2018 szeptember 30-ig tart..

A fényképeket a legelejétől kell készíteni (akvárium készítése, felújítása, külön képeket kérünk a beépített technikáról a használandó felszerelésekről. A már működő akváriumról havonta kell fényképekett csatolni (látszódnia kell az akváriumnak, halakna, technikának. Egy alkalmommal 5 db képet kell elküldeni, időbélyeggel, vagy más dátumazonosítással (aznapi újság fejléce stb.).  A jelentkezésben le kell írni a medence adatait, fel kell sorolni, hogy milyen élőlényekkel lesz betelepítve. A pályázatokat és utána a fényképeket az anagyoreg@gmail.com címre kell küldeni. A pályázatba ne feledjétek leírni, hogy mely könyvekben leírtak alapján lesz megvalósítva a pályázati akvárium, mert ettől a későbbiekben eltérni nem kellene.

Külön hangsúlyozzuk, hogy az elbírálás nem esztétikai és látványszempontok alapján történik, hanem, hogy a hagyományos módszerrel gondozott akváriumok a pályázatban megjelölt könyv szerint (szigorúan) legyenek üzemeltetve.

A pályázat célja, hogy az elfeledett akváriumtechnikák újra felfedezésével, az akváriumi barkácsolások felelevenítésével, visszahozzuk az akvarisztika elveszni látszó hobbijellegét a mai agyontechnikázott szobai haltartással szemben.

A pályázaton, a becsületességen alapul, hiszen nem tudjuk ellenőrizni, hogy a feltételeket betartjátok-e, ezért minden indulót megkérek arra, hogy a tisztességesen, a kiírásnak megfelelően, sportszerűen vegyen részt a pályázaton.

Zsűri:

Météfi Gyula

Dr. Szita Géza

aquad

A díjátadás törölve

Már nem is hiányoznak senkinek az ünnepek az akvarisztikában. Elszoktunk tőlük elfeledtük valamennyit. Nincsenek akvarista napok, nincsenek kiállítások, szakkörök. Semmi sincs! Nincs is egy darab sem. Talán egyetlenegy lehetne, egy jelentéktelen, és kicsi, de mégiscsak ünnep, de ez sem kell senkinek! Igen a Díjról van szó, a Magyar Akvarisztikáért Díjról. A tavalyi évnek is meglettek a díjazottjai. El is készültek az oklevelek, melyeket a … — de nem írom ki a nevét, mert ne is hirdessük ezt a börzét, melyben az akvarisztika csekély súllyal rendelkezik. Inkább terrarista, mintsem akvarista.

Visszatérve a Díjhoz kitűnő alkalom kínálkozott volna az díszoklevelek átadására ezen a rendezvényen. Nem a színpadon, nem felhajtás közepette, hanem csak személyesen a vásáron. Nagyon jó ötlet volt, mert a Díjazottak mindegyike jelezte, hogy állítólag ott lesz (mondjuk az okát nem értem, illetve értem, de ez egy másik történet). Írtam hát egy elektronikus levelet a szervezőknek, és kértem egy sajtóbelépőt, mint Akvárium Múzeum, és mint az Akvárium Magazin alapítója. Első körben nem kaptam választ, de érdeklődtek, hogy melyik lap, milyen rovat, milyen példányszám. Ez még teljesen érthető is, hiszen valamilyen semmilyen lapocskának nem fognak sajtóbelépőt adni, hiszen a szakújságírók (DATZ, Mergus, TFH, Natgeo) már így sem férnének el a rendezvényen. Megírtam a választ. Személyesen a fő szervezőtől pár nap után megérkezett a viszontválasz melyben a következő van leírva: „Az Akvárium Magazin fontos partnerünk és kiállítónk a rendezvény indulása óta. Önt a lap jelenéhez sehogy nem tudjuk kötni, nekünk a tulajdonossal van jogviszonyunk.”  Na, erre mit lehet válaszolni? Talán azt, hogy nagyon gáz, hogy egy fontos partnerük, és kiállítójuk tulajdonosi hátteréről nem tudnak semmit? Talán mégsem olyan fontos ez a partner ezek szerint? Az biztos, hogy ez sokmindent elárul a fő szervező akvarisztikai elhivatottságát illetően. Nem akarom most a levelezgetésünkből több idézetet megosztani, de végig az volt az érzésem, hogy a stílusuk eléggé lekezelő volt, már-már gunyoros volt.
Természetesen minden joguk meg van arra, hogy eldöntsék, hogy kinek adnak sajtóbelépőt és akkreditációt és kinek nem. Ezzel vitázni nem is akarok és nem is lehet. Az mindenképpen tény, hogy ezzel megsértették egy fontos partnerüket, annak olvasóit és díjazottakat, nem lehet vitatkozni.
Kíváncsian várom az AM szerkesztőségének állásfoglalását az ügyben, hiszen őket is megalázták. Érdeklődéssel várom az időszerű lapszámot, hogy lesz-e élménybeszámoló, e rendezvénnyel kapcsolatos cikk benne? Egyáltalán említésre kerül-e a téma, vagy csendben maradnak?

Utószó

Áprilisban volt egy másik hasonló rendezvény, nem ennek a brigádnak a szervezésében, ahová mindenféle levelezgetés, és eredményjelentési kötelezettség nélkül kapott az Akvárium Múzeum sajtóbelépőt, nem is egyet — kettőt is. Amikor ellátogattam a helyszínre a szervező személyesen fogadott. Úgy látszik, hogy azért vannak még urak!

Íme a nyertesek!!

Lezártam a szavazást. A Szavazatok alapján végre kiderült ki nyerték a Magyar Akvarisztikáért díj 2016-os elismerését.
Eléggé kevés ˜— mindössze 65 — szavazat érkezett. Ez eléggé lehangoló. Ismét megállapíthatjuk, hogy a hazai akvarisztikai életben teljes érdektelenség uralkodik. Persze nem minden tekintetben, hiszen ha valakinek van 3 eladó guppija, akkor azokat sokszor, sok helyen hírdeti, de a közösségi akvarisztikáért semmit nem hajlandó tenni. Idáig jutottunk.
Természetesen ez a Díj értékéből semmit nem von le. A nyertesek gratulálok, az okleveleket a jövő elején fogják megkapni. Hogyan és mikor azt pontosan még nem tudom, de felveszem velük hamarosan a kapcsolatot.

Íme a nyertesek:

Kik kapják 2016-ban a Magyar Akvarisztikáért Díjat?!

Elindult a szavazás a legtöbb jelölést kapó Pályatársainkra, akik közül kerülnek ki a Díj 2016 nyertesei. Tessék szavazni!!!

Szavazni itt lehet

Lezárult az első forduló

Lezártam a szavazást a jelöltekre. A jelöltek neveit és a szvazólapot a jövő héten teszem közzé. Lehet készülődni a szavazaásra!

aquad Akvárium Múzeuma köszönti az Akvárium Magazin 100. számát

Kedves Magazin!

Örülök neked! Örülök azért, mert ennyi év után is vagy. Nem sok ötletemről (pedig mind szenzációs volt) mondhatom el, hogy ilyen hosszú és szép pályát fog befutni. Nem sok Pasaréti Gyulával közös kezdeményezésről tudom elmondani, hogy ilyen hosszú életű és népszerű, az akvaristák szeretetétől övezett lett volna.
Tisztában vagyok vele, hogy milyen sok munka fekszik benned, még akkor is, ha jó ideje nem veszek részt a szerkesztésedben, mindössze elvétve megjelenő akvarisztikatörténeti pár írásommal. Az utóbbi időben már azokkal sem, mert feltételezem a téma nemigen érdekel senkit!
Az elején másként volt: amikor utadra indultál még én voltam a főszerkesztőd, az étkezőm a szerkesztőség, a munkahelyem a nyomda pedig a „szülőszobád”. Az első néhány számod magam nyomtattam a törökbálinti üzemben. Aztán — ahogy Gyula írta a főszerkesztői jegyzetében (most Ő a főszerkesztőd) — a nyomda nem vállalta tovább. Igyekeztem más lehetőséget teremteni, de az ottani ember O. Gy. (tudom a nevét, de nem érdemes arra, hogy leírjam), az utolsó pillanatban, elég otromba módon hagyott cserben minket. Belvárosi lakására mentünk megbeszélni a hogyanokat, de ő valamiféle vadásztrófeák felhordásával volt elfoglalva, és elküldött minket. Ezután jött Lukács, egészen a leállásig.
Igen a leállás. Akkor már nem voltam a főszerkesztőd, de igen szomorú voltam, írtam is pár cikket a felháborodásomban. Aztán a szünet évei következtek. Aztán az újraindulás időszaka jött. Jól van ez így, hogy pár éve ismét valódi újság vagy, nyomdában készült, színes, nyomdafesték szagú igazi nyomdatermék. Kell ez nagyon, hiszen a világhálónak nincs nyomdaszaga sajnos, bár lehet, hogy egyszer ezt is feltalálják majd.
A magyar akvaristáknak és érdeklődőknek kell a magyar, nyomdaszagú magyar akvarista újság. Az akvaristáknak kell, de sajnos az akvarista olyan, mint a fehér holló, a hobbiakvarista ritka állatfaj. De ezt már sokszor leírtam, most beszéljünk rólad.
Erős vagy! Majdnem lett komoly ellenfeled az akvarisztikai lapok magyar piacán: 2011-ben történt egy próbálkozás. Az év szeptember 15-én szeretett volna megjelenni a német Aquaristik újság magyar licenc kiadása kéthavi megjelenéssel 10.000(!) példányban, 34+2 oldalon. Nagynehezen kinyomoztam, hogy kik a magyarországi képviselők, még nehezebben megtudtam az elérhetőségüket, és az Ikeában egy találkozót sikerült összehozni. Volt nagy meglepetés, amikor mint az AM  alapítója mutatkoztam be! Aztán elmeséltem nekik, hogyan fest a magyar akvarisztikai szaklapok után érdeklődők piaca. Nem jelent meg az első szám sem! Megvédtelek! Nem, nem! Nem veszem magamnak a bátorságot, hogy ezt így kijelentsem! Mondjuk úgy: csekély mértékben hozzájárultam ahhoz, hogy ne legyen konkurenciád. Ezt a kis történetet most mesélem el először nyilvánosan, eddig nem mondtam szinte csak az érintettek legszűkebb körének. De most a nevezetes századik megjelenésed alkalmából elmondom neked is. Már tudod. De már ez is csak az akvarisztika hazai történeténetének egy elmúlt darabkája, ami már talán csak számomra érdekes, számomra jópofa!
Sok hasonló érdektelen történetem lenne még, de azokat, s azokat is, melyek a 150. lapszámod megjelenéséig lesznek még nem osztom meg. Egyfelől azért mert a századikhoz ennyi szöveg elég, másfelől azért, mert még hogy a jövőben mit kell tennem, mi adódik — még nem tudom.
Így hát előre tovább, várom a százötvenedik jubilleumi számot. Mostani készítőidnek erőt egészséget, kitartást, odaadást, és töretlen hitet, megfelelő mecenatúrát kívánok, barátsággal és jóindulattal — őszintén —, hogy ezt megvalósulhasson!

Dezse Tibor (aquad)

Rendkívüli híradás!

---

Lukács László az akvarisztika és a díszhaltenyésztés területén több évtizeden át végzett kiemelkedő munkája elismeréseként a Magyar Arany Érdemkeresztet kitüntetést kapta! Külön öröm, hogy kifejezetten akvarisztikai tevékenységért hazánkban ez az első hivatalos állami elismerés.

36. terem

Kedves Pályatársam!

aquad Akvárium Múzeuma legújabb (36.) termében elkezdem bemutatni azt, hogy a korabeli nyomda-, és fotótechnikával, hogyan sikerült eleinknek bemutatni, ábrázolni az akváriumlakókat — főként halakat. A növények bemutatása, a későbbiekben egy újabb teremben lesz látható. Ez a terem is frissülni fog — ahogy időm engedi —, mert anyag van bőven! Továbbra is kérem, hogy aki tudja segítsen nekem Dr. Szabados Tóni bácsi életrajzának a megszerzésében, esetleg a leszármazottak, elérhetőségének megadásával is

Elküldtem az első hírleveleket!

Nemrég elküldtem az Akvárium Múzeum első hírlevelét azoknak, akik feliratkoztak rá. Akit esetleg érdekel, még feliratkozhat!

Hírlevél

Hamarosan postázom az első hírlevelet a megújul aquad.hu honlapommal kapcsolatban. Lehet feliratkozni emailben, a facebookon, a honlapon és sok más helyen.

A grindáféreg

Úgy tűnik, hogy a kedves Pályatársak ismét elkezdtek érdeklődni az otthon tenyészthető eleségállatok — így a grindál — iránt. Ezért a honlapon írtam némi ismertetőt a érdeklődők számára, hiszen egy újszülöttnek minden új, és biztosan van, akinek új ismeretekkel tudok szolgálni e témában.
Klikk a cikkhez

Akvarisztika a Terrarisztikai Börzén!

A részletekért klikk ide!

Rosszul kezdődik az év az akvaristák számára!

Sajnálattal tudatjuk minden magyar akvaristával, hogy Günther Eheim 93 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt a hét végén.

Az EHEIM cég alapító-tulajdonosa elévülhetetlen érdemeket szerzett az akvarisztika széles körű elterjedésében. A akváriumi külső szűrő feltalálója tette lehetővé, hogy a csodálatos víz alatti világ elérhetővé váljon mind több ember számára.

A korábbi, légpumpával üzemeltetett szűrők teljesítményével elégedetlen lévén, az ifjú mérnök 1962-ben kifejlesztette az első centrifugál szivattyút, eredetileg modell szökőkút üzemeltetéséhez. Köszönhetően a megbízható működésének, olyan eszközökbe is beépítésre került, mint orvosi műszerek, laboratóriumi felszerelések és minden területen sikeresen kiállta az idő próbáját. Ma már széles körűen alkalmazzák számítógépek vízhűtő rendszereiben is.

Erre a szivattyúra alapozva indult el az akváriumi eszközök gyártása 1963-ban, és 1971-re már több mint 100.000 EHEIM akváriumi szűrőt használtak világszerte. több évtizedes folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően az EHEIM márkanév mára egyet jelent a csúcsminőségű, mégis elérhető árú akvarisztikai termékekkel.

Aktív, elhivatott emberként egészen az utóbbi időkig bejárt a gyárba, „rajta tartotta a szemét”, hogy munkatársai az általa megfogalmazott filozófiát követve dolgoznak.

Halálával pótolhatatlan veszteség érte az akvarista társadalmat, de neve örökre beíródott a szakma történetébe.

forrás: http://fisch.hu/akvarista/article/read/gyaszol-az-akvarista-kozosseg-328

Zsilinszky Sándor búcsúztatója

Zsilinszky Sándor búcsúztatásának időpontja: 2013. február 15 (péntek) 11 óra 15 perc.
Helyszín: Farkasréti Temető Makovecz terem.

Elment egy Nagyöreg!

Most olvasom a szomorú hírt: meghalt Zsilinszky Sándor!

Idézet egy korábbi beszélgetésünkből:
„

A lényeg, hogy ’72-ben – most már időben nagyot ugrunk – megint láttam egy akváriumot éspedig az Albert Lacinál a Falk Miksa utcában, az üzletben. Akkor elkezdtem újra akvarizálni és egyre jobban belerágtam magamat.

Húsz évvel ezelőtt, amikor a rendszerváltozás volt, akkor eladtam a közben épített Leányfalusi nyaralónkat és annak egy jelentős összegű részét elutaztam. Elutaztam német és magyar baráti körrel, úgyhogy ötször voltam Dél-Amerikában, az Egyesült Államok nem vonzott, de Peru, Costa-Rica, Francia Guayana viszony igen. Halásztam ott, tehát nem horgásztam, hanem bennszülöttekkel halásztam pirájától kezdve mindent. De voltam Kubában is háromszor, Tanzániában, Zanzibárban, Koreában, Szingapurban, Thaiföldön, Jáván is, mindenütt, ahol halat lehetett befogni. Eközben egy másik ismerősömmel Gézával, aki több helyen velem volt az utolsó perui utamon láttam befogott nyílméreg békákat, amik akkoriban szigorúan védettek voltak, ezért ebben az időben ezeket meglehetősen nehéz volt szállítani. Különösen azért, mert az indiánok nem tudták azt, hogy kézzel megfogni nem lehet őket. Nem a mérgezés miatt, hanem azért mert a vékony csontjuk eltörik és két–három hét múlva elpusztulnak ezért. Ekkortájt kezdtem el érdeklődni a nyílméreg békák után.”

A fényképen Sanyi bácsi nekem dedikálja a könyvét, még pár évvel ezelőtt

Az Akvárium Magazin összes eddigi számának borítója!

Az Am összes megjelent számának a borítója

Új tengeri akvarisztikai könyv jelent meg

Megjelent Barna János: Korallszirt a lakásban című tengeri akvarisztikai könyve.
Végszóra! Már majdnem elmúlt a 2012-es év anélkül, hogy eddig megjelent volna új könyv a hazai akvarisztikai könyvek piacán. De hála Barna János barátunknak, s a könyv kiadójának, mégsem  úgy vonul be ez az esztendő a honi akvarisztika történetébe, hogy: ebben az évben nem jelent meg új akvarisztikai könyv. Nagyon remélem, hogy mihamarabb sikerül beszereznem egy példány belőle, és akkor már konkrétumokról is be fogok tudni számolni. Most egyelőre örüljünk a puszta ténynek, hogy az idén is van új könyv mindannyiunk örömére!

Akvarisztika hobbijellegének megmaradása, avagy diktáljanak a hobbiakvaristák végre!

Az egyik akvarista honlapon, nevezetesen az AM honlapján, egy, az újság korábbi számában megjelent vitaindító cikkel kapcsolatban olvashatunk hozzászólásokat a magyar akvarisztika helyzete témakörében. Magam is hozzákárogtam, illetve a saját blogomra mutató linkeket másoltam be, mert jómagam már évek óta foglalkozom a hazai akvarisztika lehangoló helyzetével, amit egyéként igen siralmasnak látok. Ezekben a bejegyzésekben is arra próbáltam keresni a választ, hogy az akvarisztikánk hogyan jutott idáig. tehát most ismételten felteszem a kérdést inkább magamnak, mintsem másoknak, hogy miért ilyen a magyar akvarisztika. Miért tűnt el a hobbi? Mért hullottak szét azok az akvarista közösségek klubok, és szakkörök, ahol annakidején életre szóló barátságok szövődtek, amik nem csak akvarisztika témakörére, hanem a magánélet többi részére is kiterjedtek, és amiket akkoriban az évek nem tudtak elkoptatni. Visszatérve az eredeti kérdésre, szerény válaszom a következő: mert mi magyar akvaristák érdektelenek és lusták vagyunk. Nem szakmailag, hiszen nagyos sok a jó tenyésztő, sok a kitűnő szakember. Kapcsolatainkban vagyunk azok és abban, hogy mindenki csak pénzt akar keresni az akvarisztikával. És erre nem lehet mentség a technikai fejlődés, nem lehet mentség, hogy ma már mások az emberek: nincsen idejük semmire stb. Nem akarom magamat ismételni, mert sokszor leírtam már, a mai és a régi boltok közötti eltéréseket, amik nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a honi akvarisztika idáig jutott és sajnos ahhoz is, hogy lesz még, amikor ezeket a mai nehéz és elkeserítő időket visszasírjuk. A másik nagy probléma mindezeket felül, az, hogy egyáltalán nincsen itthon semmiféle szervezett civil akvarisztika. Ugyan van egy egyesület, mely a magyarországi akvaristákat lenne hivatott egyesíteni tagsága által, de oly kevés tagja van az akváriummal rendelkezők számához képest, és olyan magas éves tagdíja van, hogy tagjainak a száma, és ezért a civil életben betöltött szerepe szinte teljesen elhanyagolható. Ennél fogva nem képes ellátni a magyar hobbiakvaristák képviseletét semmilyen szinten sem, főként a boltok elé állított követelmények; az eladók szaktudásának megkövetelése, e tevékenyég vizsgához kötése, az eladásra szánt élőlények minősége, egészségi állapota, ára tekintetében úgy, mint a felszerelések, technikai berendezések használhatósága, élettartalma alkatrész ellátottsága okán sem. És ide kell még írni, hogy és a többi sok minden dologban sem. Nagyon szomorú ez!  Persze az Egyesület tesz néhány kísérletet, óvodákban, megismertetni a haltartást, de ezzel komoly átütő fellendülést nem fog elérni, annak ellenére sem, hogy ebben a programban önzetlen emberek vesznek részt és szeretettel teszik. Egyetlen jutalmuk a sikerélmény. De ez nem fogja megoldani az akvarisztika hatalmas gondjait. 
A magyar akvarisztikát nem a hobbiakvaristák igényei és elvárásai irányítják! De hogyan is irányíthatnák, amikor nem is ismerik egymást, hiszen talán a közösségi oldalakon értekeznek egymással, ott ismerkedtek össze, esetleg google keresőbe beírt szó következményekét, és pár soros FB beírásokkal tartják egymással a kapcsolatot, ami általában arra korlátozódik, hogy nekem van 10 eladó guppim 50-ért/db. Kell-e?!. Alig van személyes kontaktus, alig vannak események, ahol barátkozni lehetne. Nincsenek akvarista körök a munkahelyeken, nincsenek élősarok szakkörök a kultúrházakba, hiszen már kultúrházak sincsenek jószerivel. Hol vannak az iskolai akvarista klubok? Korábban a TIT szakkör előadási előtt lehetett vásárolni, eleséget, kisebb felszereléseket, légpumpákat stb. Sokan azért lettek tagok, hogy olcsóbban tudjanak beszerezni ezt-azt. Aztán ha ott voltak meghallgatták az előadást és nekiláttak beszélgetni az ott lévőkkel.  Egy idő után már nem a vásárlásért jöttek le, hanem a társaságért, a barátokért. Aztán közös, akár családi programokat is szerveztek, olyan nagyszerű dolgokról nem is szólva, hogy például a TIT szakkörnek saját planktongyűjtő helye volt, amit a tagok magunk gondoztak és vigyáztak. Így alakult a hobbiakvaristák baráti közössége, mely egymást segítve hozta létra a valódi magyar akvarista társadalmat. Azonban ma már az emberek is megváltoztak és úgy gondolom, hogy csak a szakköri beszélgetésekért nem kelnének fel a kényelmes kis foteljükből, és nem mondanának le az esti sör elfogyasztásáról. Éppen ezért kell létrehozni olyan szakköröket ahol lehetőség van néhány hal, felszerelés beszerzésére, olcsóbban. Vissza kell az akvaristákat, haltartókat csábítani ezzel a klubmozgalomba, mert ha az akvarisztikának nem lesz támogatottsága, akkor a kereskedelem kénye kedve szerinti irányba fog elmenni, és ez nem lehet sem az átlagakvarista sem a tenyésztők érdeke. Tehát honnan is építkezhetne az akvarista társadalom, hogy ami az akvarisztikában történik, az őérte történjen. A megoldást nem kell kitalálni, mert már kitalálták, csak el kellene kezdeni megszervezni!
A börzéken sokan vannak. Ez tény. Hiszen néha akkor is megéri elmenni, ha a belépti díj igen drága, de odabenn olcsóbban lehet bevásárolni, és, vagy olyan élőlényekhez jutni, amilyeneket a boltokban nem árulnak. Ez az oka a sok látogatónak és nem az akvarista társakkal való találkozás örömének az óhajtása. Miért nincsenek olyan akvarisztikai bolhapiacok, mint külföldön? Olyan délelőttönkénti gyorsbörzék ahova bárki, ismétlem, bárki kiviheti a kis kempingasztalát, és árulhatja róla a megunt (akár ócska, és használhatatlan) akvarisztikai felszerelést, csereberélheti halait, növényeit. Természetesen a helyet ingyen kapnák, nem kellene helypénzt és belépti díjat sem fizetniük az érdeklődőknek. Persze tudom, hogy kellene állatorvosi igazolás stb, de nehezen hiszem, hogy ennek hiánya veszélyeztetné a környezetet vagy hazai halfaunát. Hangsúlyozom, itt nem kereskedésről van szó csupán arról, hogy lehessen hol összejönni az akvaristáknak. Na, például ilyenek kellene az egyesületnek szervezni. Aztán az is lehet, hogy már annyira nem érdekel semmi senkit, hogy ez sem vezetne eredményre, nem tudom. Lehet, hogy kevesen vagyunk már lelkesek, lehet, hogy nem is lenne igény erre. Párszor kipróbálni azonban érdemes lenne.
Ami viszont szintén eredményre vezethetne és meggyőződésem, hogy hatalmasat lendítene a magyar akvarisztika helyzetén, és nagyon megmozgatná a mostani állóvizet, ha például kihasználnánk a mai technika jó oldalát is. Jelesül arra gondolok, hogy a szakma nagyjai tartsanak rövidke 20-40 perces élő diaképes, videós előadásokat a saját otthonukból, akár élő közvetítést is egy ikrázásról, vagy valamelyik faj ivadékgondozásáról az érdeklődnek, akik ezeket a neten, szintén otthonukban akár egy sörrel a kezükben meg tudják nézni, majd előadás után élő webkamerás konzultációt lehetne tartani a témáról. Az ilyen rapid előadásokat lehetne rendszeresen tartani, akár heti-, havi-, kétheti szinten is. Sőt! Kihasználva az internet lehetőségét, akár azonnali, előre nem megbeszélt bemutatókat lehetne tartani a világ bármely részén lévő akvaristáknak, ha egy különleges faj elkezd ikrázni. Csak gyorsan egy kör email és pár percen belül mindenki be tudna kapcsolódni egy kis csodanézésbe! Az AME szervezzen akár nemzetközi akvarisztikai élő konferenciákat, melyre a világon bárhonnan jöhetnének az érdeklődők és a szakma nagyjai is, akiknek szintén nem kellene kimozdulniuk otthonról. Itt van hozzá a technológia, mindenki számára hozzáférhető. Tudok is ebben segíteni! Keressetek meg, szóljatok és megoldjuk! Sokszor leírtam már, hogy a túl nagy technikai fejlődés nem tett jót az akváriumhobbinak, de ezt a nagy lehetőséget bűn lenne nem kihasználni. Csak elhatározás kérdése lenne! Én nemsokára megtartom a magyar akvarisztikatörténet első videó konferenciáját, és a jövő hét folyamán az érdeklődőknek elkezdem küldeni aquad videó hírlevelét, mely a világon szintén az első lesz a maga nemében. Akit érkel a blogon, vagy a honlapomon feliratkozhat rá!

De ne várjuk el a kereskedőktől, ne várjuk el mástól, hogy megteremtse, fellendítse az akvarisztikát, ezt magunknak kell megteremtenünk. Ja és azt is tudom, szavaim és velem gondolkodók szavai lehet, hogy pusztába kiáltott szavak csupán, és nem fog semmi változni, mert: olyanok vagyunk, ahogy fent leírtam? Azért!! Valaki bizonyítsa be az ellenkezőjét!!!!

Ismét elérhető az aquad.hu

Örömmel tájékoztatlak benneteket hogy mától ismét elérhető honlapom az aquad.hu címen!

ÚJ halfaj a Tiszában!

A mindössze másfél évig élő, legfeljebb 3 centis törpegéb a Fekete-tengerben és a Duna torkolati szakaszán honos, nem tudni, hogy került ide. Olyan halfajra bukkantak a Tisza-tóban, amely a tározóra és a folyóra nézve is újnak számít. A hírt a Magyar Haltani Társaság tudományos konferenciáján jelentették be. A Tisza új hala valószínűleg az a kaukázusi törpegébként (Knipowitschia caucasica) azonosított faj, amelyet egy 2009-ben fogott szamosi példány alapján elsőként Halasi-Kovács Béla és Antal László írt le a Kárpát-medencéből. A biztos azonosításhoz azonban minden más lehetőséget ki kell zárni, ezért a vizsgálatok még nem fejeződtek be. Egyelőre tisztázatlan, hogy a Fekete-tengerben és a Duna torkolati szakaszán honos hal hogyan került a Tisza vízrendszerébe, de hogy közvetlen halászati-horgászati jelentősége nem lesz, az már most biztos, a mindössze másfél évig élő és maximálisan mintegy 3 centis testhosszt elérő hal ugyanis még csalinak is kicsi. Közvetve azonban hatással lehet őshonos halainkra: szaporasága és nyurgasága következtében gyakori és könnyen nyelhető tápláléka lehet a fiatal ragadozóknak, köztük is elsősorban a szűk torkú süllő és kősüllő ivadékainak. A 6 milliméteres szembőségű ivadékhálóval folytatott mintavétel során az idei csuka-, süllő- és balinivadékok mellett egy olyan halfaj is előkerült, amelyet a Tiszából eddig még nem írtak le. Az már az előzetes vizsgálat alapján is kijelenthető, hogy halunk a mindössze 3-4 centis testhosszt elérő törpegébek (Knipowitschia) nemzetségének képviselője. A Tisza vízrendszere ma is óriási természeti értéket képvisel, ezért meg kell védeni a folyóhoz kapcsolódó ökológiai rendszerek természeti értékeit. Csak egy környezettisztelő gazdálkodásnak van hosszú távon jövője. A múlt századi nagy folyószabályozási munkák során a mesterségesen lefűzött kanyarokat elődeink Holt-Tiszának (néhány helyen Dög-Tiszának) nevezték el. Az új mederbe kényszerített folyó népi elnevezése azonban továbbra is az Élő-Tisza maradt. Fogható halai: Ponty,amúr,dévérkeszeg,balin,busa,csuka,harcsa,törpeharcsa,süllő,garda,keszegfélék,compó,paduc,angolna. A Tisza-tavi Ökocentrum A létesítmény Európa legnagyobb, mintegy 1 millió literes édesvízi akváriumrendszerével új formában mutatja be a Tisza-tó természeti kincseit. Műjusban kitárult a természet élménytára, megnyitotta kapuit Poroszlón a Tisza-tavi Ökocentrum. A turisztikai attrakciót eddig háromezer-ötszázan látták. Már az első napokban óriási volt az érdeklődés Európa legnagyobb édesvízi akváriumánál, a Tisza-tó mellett. Az üvegmedencében vizák, harcsák, csukák, pontyok és más, a Tiszában őshonos halak úszkálnak. Van olyan medence, amelyet üveggel kerítettek el egy nagyobb akváriumban. Itt olyan kicsi halak élnek, amelyeket egyébként szinte észre sem lehetne venni. Az üvegalagutat úgy építették meg, hogy a látogató úgy érezze, ő is ott van a vízben a halak között. Balogh Edit, a Tisza-tavi Ökocentrum Nonprofit Kft. igazgatóhelyettese elmondta: ez volt a cél. - Négy szinten mutatja be a Tisza- völgy élővilágát, ebből kettő szint a föld alatt található. A mínusz első, illetve a mínusz második szinten találhatók az akváriumok, amiben a Tisza-völgy élővilágát lehet megtekinteni, itt a patakparti kis halaktól kezdve az őshonos tiszai vizákhoz vezet az utunk. Ügyeltek a biztonságra is. Ha véletlenül kipattannának a medence falai, a vízszint legfeljebb térdig emelkedhet. Az akvárium egy tízhektáros park része. A szabadban még nagyon sok, a környéken honos állatot mutatnak be. Évi 200 ezer látogatóra számítanak. Abban is bíznak, hogy nemcsak a hazai látogatók, hanem a külföldiek is fölkeresik majd ezt az ökocentrumot, ezen keresztül pedig munkahelyek teremtődnek, adóbevételek képződnek, a gazdasági prosperitás, az életminőség, az életszínvonal tud nőni. Az ökocentrum megálmodói remélik, hamarosan a keleti országrész Balatonjává válhat a Tisza-tó környéke.