2009. december 25., péntek

Pletykálok.....!

Állítólag, ha az égiek is megengedik, akkor elég érdekes lesz a 2010-es Akvarista Napok. Jól értesült források arról tájékoztatták aquadot, hogy a jövő évi akvarista találkozóra illusztris vendégek érkeznek. A dolog furcsasága, hogy tulajdonképpen még azt sem tudom, hogy mikor lesz ez az esemény, de azt már igen, hogy kik fognak ellátogatni hozzánk és talán előadást is tartanak. Sajnos ezeknek az előadásoknak a címét nem tudom, de most, a nagy nyilvánosság előtt megpróbálom kitalálni. Persze, ha tévednék az előadások témáját illetően, akkor elnézést, és semmiféle felelősséget nem vállalok ezért, ez csak egy játék, de az előadók valódiak lesznek. Persze bármi, és bárminek az ellenkezője történhet, de az információ valóban hitelt érdemlő helyről származik, tehát tessenek komolyan venni. Talán tényleg mozdul a víz és valami olyan fog történni a hazai akvarisztikában, ami - ha ügyesen lesz szervezve - megmozgathatja sok európai ország akvaristáit, beindulhat az akvarista turizmus felénk, és sokat profitálhatunk ebből az eseményből.
Akkor nézzük, milyen című előadások jöhetnek esetleg szóba.
Mit szólnátok ehhez?

Chris Lakhaup: Édesvízi rákok az akváriumban

vagy:

Heiko Bleher: Kalandjaim Brazíliában

esetleg:

Takashi Amano: Miért pont a vízikertészet?!


Nos! Ezekkel a pletykákkal kívánok minden kedves olvasómnak boldog karácsonyt és sikeres, H1N1, és minden más nyavalya nélküli boldog új évet!

Jövőre jövök!

2009. október 18., vasárnap

Nem is tudtam, hogy nekem 40 éve van nano akváriumom, avagy végveszélyben van a hazai hobbiakvarisztika?!

Az akvarisztika tekintetében mazochista vagyok! Ez főként abból áll, hogy nagynéha betérek különféle plázákban található díszállat-kereskedésekbe nézelődni és hallgatózni. A minap így tettem, és egy igen érdekes dolog ütötte meg a fülemet.

A vevő (valószínűleg az első akváriumát akarta megvásárolni, de ahogyan szinte mindegyikőjük, egy árva könyvet nem olvasott el a dologról), próbálta eldönteni, hogy mekkora akváriumot vegyen. Kérdezgette, hogy egy százliteres mennyibe kerül, miféle halakat lehet benne tartani stb. A vevő meglehetősen fiatal volt, és válság is van, feltételezem nem rendelkezhetett a nagyobb edényhez szükséges pénzzel, így szépen az egyre kisebb akváriumok után érdeklődött, melyet az eladó már láthatóan eléggé türelmetlenül viselt. Nagyjából már a harminc literes űrtartalomnál tartottak, amikor az eladónál elszakadt a cérna, és azt mondta a vevőnek, hogy: Tudja mit?! Miért nem rendez be magának egy nano akváriumot! Az nem is drága és most nagyon menő!
Már ment is a polchoz és levett róla egy teljesen hagyományos arányú húsz literes forma akváriumot. Pontosan olyant, amilyent és is tartok vagy 40 éve.

Ekkor fogant meg bennem a gondolat, hogy én, folyamatosan előtte jártam az akvarisztikai trendeknek, hiszen már akkor is nanoztam, amikor még ki sem találták! Egyszerűen 40 éve előbbre járok a kor technikájánál, ami az akvárium típusok használatát és kiválasztását illeti. Megelőztem a koromat!!

A fiatal vevőnek nagyon tetszhetett a „nano” szó, egyből mélyebben kezdett érdeklődni a „nanotechnológia” iránt. Az eladó is üzletet kezdett sejteni a dologban és mindjárt udvariasabb lett.
Előkerült a polcról a speciális nano talaj (bazaltzúzalék), előkerült a speciál dizájn nano talaj (valamiféle kékes színű nemtudom mi), majd a „nanotecnika”, a világítás, a szűrő, a fűtő, s minden más. Ezek után jöttek a egészen speciális nano-növények, az Echinodorusok (a nagyra növők), és mások, majd a halak. A vevő fizetett és elégedetten távozott.

Hazafelé az úton próbáltam átgondolni a történteket és rövid gondolkodás után arra a következtetésre jutottam, hogy, ha ez így megy tovább, akkor a magyar hobbiakvarisztikának befellegzett.

Először is ma az akvarisztika már nem hobbi. Ugyanis sajnálatosan a hobbi egyik jegyét sem viseli. Nincsenek a szó klasszikus értelmében vett szakkörök, ahova a hobbisták időről-időre elmennek, csak azért mert szeretnek a témáról beszélgetni, adnak és kapnak önzetlen segítséget egymástól. Családostul kirándulni járnak, planktonozó helyeket építenek és tartanak karban. Ingyen a hobbiért.
Nem! Ma már csak a pénz beszél. Ha nem lehet eladni egy klasszikus akváriumot, nevezzük el nanonak, és már el is kelt, minden hozzávalóval együtt. Nem volt elég népszerű a holland-akvárium, nevezzük el aquascaping-nek és mindjárt beindul az üzlet. Ha nem adhatók el a kisebb növényes medencék, nevezzük el nanoscape-nek, mindjárt piacképesebb a termék. Igaz, hogy ezzel semmi újat nem csináltunk, de legalább a bolt beindul.
Akinek akváriuma van, akármilyen rövid ideje is, meg akar élni belőle, legalábbis pénzhez akar általa jutni. Már nem a hobbi szépsége, és az általa való tanulás számít, hanem a pénz. Az, hogy bármivel sefteljünk, ha van egy akváriumunk. Ez a szemlélet fogja a hazai hobbiakvarisztikát megölni.
Régen a kereskedők a nagyöregek voltak. Azok, akik már annyira fejlesztették tudásukat, hogy bele mertek vágni egy üzletbe. A pult mögött ők álltak. Nem alkalmazottak, akiknek meg van határozva, hogy mennyi bevételt kell hozni bármi áron. Nem próbálták meg eladni azt is, amit nem lenne szabad. Nem nevezték át a terméket másnak, mint, ami, azért, hogy eladhassák. Viszont órákat lehetett eltölteni az üzletekben, anélkül, hogy kinézték volna az embert, és lehetett kérdezni. Sokat és sokáig. Türelemmel és nagy szaktudás birtokában válaszoltak. Ma már ilyen nincs. Na, jó elvétve van, de egyáltalán nem ez a jellemző! Mindennapos volt, hogy ha ritkítottam a kriptó állományomat, bárhová be lehetett menni és elvinni. Ha olyan volt a helyzet, még adtak is érte valamit. Ha nem, akkor csak úgy bevittük a boltba (miért is dobtuk volna ki, hiszen valakinek kellhet), és a kereskedő, meg odaadta másnak. Ingyen, és nem pénzért. Olyannak, aki rá volt szorulva, nem tudta volna megfizetni. A halakkal is volt így!
Annak idején, mindezeken felül, a kereskedők komolyan támogatták az akvarisztikát is. Emlékszem, hogy még a TIT Szakkör vetélkedői (mert ilyenek is voltak), az akkor boltok által felajánlott ajándékokat adták az arra érdemeseknek.
A kereskedők a saját pénzükön adtak ki ismeretterjesztő füzetecskéket, akváriumokról, halakról, növényekről. Tudták, ha népszerűsítik az akvarisztikát, mint hobbit, akkor több lesz a vevő, nagyobb a bevétel. Az akkor megjelenő lapokban, szinte minden kereskedő, aki számított, hirdetéseket jelentetett meg. És főként nem azért, hogy magát reklámozza (akkoriban pl. szombat reggelenként, vagy miután véget ért a TIT-ben a szakköri foglalkozás, az emberek hosszú sorokban álltak a Rosconi, és a Zsilinszky bolt előtt az utcán volt a sor vége), hanem azért, hogy ezzel támogassa az újságot. Az Akvárium Magazin legújabb számában, hány kiskereskedő, boltos, vett hirdetést, csak azért, hogy segítse a lapot, és annak életben maradását? Nos, mennyi? Érdemes megszámolni. Könnyű dolgotok lesz! És hány bolt (kiskereskedés) van a felsorolásban, aki árulja a lapot? Negyvenöt! A normális országból jövő akvarista erre felkapná a fejét, és megkérdezni értetlenül: Nálatok az egész országban csak 45 díszhalbolt van? És a kérdés teljesen logikus lenne, hiszen az ország valamennyi boltjának árulnia kellene az egyetlen hazai magyar akvárium újságot. De, ha nem is árulnia, legalább egy példányra elő kellene fizetnie, mert ő is ebből él! És az a havi ezres nem vágná földhöz, viszont a lap erősebb és életképesebb lenne. Arról nem is beszélve, hogy a díszállat-kereskedő legalább tanulhatna valamiből, mert nagyon ráférne! De nem! Inkább nevezzük a kis akváriumot nanonak, a hollandot vízikertészetnek, de befektetni a hobbiba, azt nem!
És már itt vannak a piko akváriumok.

Reménytelen!
Tényleg az?

2009. szeptember 29., kedd

Ejnye! Mi történt?

Klikkelek az Akvárium MAgazin honlapjára ma reggel, és mit látok?

"HACKED BY KroNicKq//1923TURK-GRUP

DADAŞLAR GRUP

HaCkSpy # Zombie # NofearX38 # DigitALL

Hi Admin (:"

Ezek szerint meghekkelték a honlapot? Vagy ez a szöveg mit jelent?
Ha igen, akkor ez elég baj! A kalózkodás már a magyar akvarisztikát is elérte?! A fene egye meg!
Kedves hekkerek, miért egy akvarista honlapot támadtok, hiszen annyi szoci és szadeszes lap van, amin gyakorolni lehetne...
Nem is értem! Vagy azokat nem meritek?
Remélem, hogy életetekben ez lesz a legnagyobb öröm!

2009. augusztus 23., vasárnap

Különös emberek ...

A honlapom bevezető részében van egy hosszabb idézet, mely Dr. Wiesinger Márton 1975-ben megjelent Akvarisztika című könyvéből való. Nagyon sokan jelezték, akiknek nincsen meg a könyv, hogy szeretnék elolvasni az egész írást, ami egyébként a könyv bevezetője. Kérésüknek eleget teszek és most közreadom az egészet.

"Különös emberek azok, akik olykor egyenként, máskor csoportosan megjelennek a városszéli tócsák körül. Összecsukható bambusznyelű hálójuk, szállítódobozuk, vagy fémesen csillogó kannájuk arról árulkodik, hogy az ilyen kis iszapos pocsolyákban kiszuperált háztartási eszközökön, ócska lyukas és rozsdás vödrökön kívül más is van. Hálójukkal nagy buzgón fekvő nyolcasokat írnak a vízben, komoly arccal, mintha sorsuk függene ettől a művelettől. A környék lakói ügyet sem vetnek már rájuk; tudják, hogy az emberek sokféle hobbinak hódolnak. Ezek a tócsajárók időnként elmozdítanak egy-egy követ, és az iszapba leragadt másik kő vagy farönk közelébe helyezik. Így keletkeznek azok a kis zegzugos utak, amelyeken billegő lépésekkel tudják megközelíteni az apró tavacskák víztükrét. „Kincsüket" - mint akik félnek, hogy elveszik tőlük - a lehető leggyorsabban hazaviszik.
Megesik egy-egy gyűjtőútjukon, hogy a vélt kincs helyén a keresők semmit sem találnak. Minthogy a fosztogatók az ilyen vidéket messze elkerülik, másképp tűnik el a „kincs".
Néhány évvel ezelőtt egy városszéli kubikgödörből a tűzoltók kiszivattyúzták a vizet. Ez a pocsolya rövidesen ismét vízzel telt meg. Újbóli kiszivattyúzás után az illetékesek még a helyét is eltüntették: földdel öltötték fel a mélyedést. Pár hét múlva a környező házak pincéje megtelt vízzel, majd néhány kisebb épületet beomlási veszély fenyegetett a talaj erős fellazulása miatt. Mindez azért, mert a föld alatti szivárgások, amelyek a tócsa vizének utánpótlását biztosították, a feltöltés után új utat kerestek maguknak, ezúttal a pincék felé, a legkisebb ellenállás irányába. A legfeljebb kacsaúsztatónak alkalmas kubikgödör kevés hasznot hajtott, megszüntetése mégis károsnak bizonyult. Legjobban pedig a környéken lakó akvaristák sajnálták eltűnését, mert odajártak planktoneleséget gyűjteni halaik számára.

Az akvarista otthon valamit elindít, mondjuk, elkezd neonhalakat tenyészteni. A nemzedékek láncának folyamatosságát - és egyben a kapcsolatot a halak perui őshazájával — az íváskor összeolvadó szaporítósejtek biztosítják. Ez a kiindulópont minden nemzedékben újból jelentkezik. A kis halak teste viszont teljes egészében a nekik juttatott táplálékból, vagyis a tócsákban gyűjtött apró rákokból, az ún. planktoneleségből épül fel. Más szóval minden, amit megesznek és megemésztenek, átalakul neonhallá. Ha más a kiindulópont, akkor a sok kis planktonrákból, a vízzel telt kubikgödör és más kacsaúsztatók lebegő szervezeteiből esetleg indiai üvegsügérek vagy amazonasi vitorláshalak lesznek.
Íme a kincs, amit összehalásztak, anélkül, hogy más földrészre utaztak volna.
A tócsajáró, különös emberek lakásukon üvegmedencék, akváriumok aljára mosott homokot töltenek. Felöntik vízzel, vízinövényeket ültetnek bele, majd néhány halacskával népesítik. Ahogy múlik az idő, akváriumuk egyre szebb, egyre természetesebb lesz. Egy tó vagy egy patak titokzatos életét most már üvegfalakon keresztül figyelhetik. Derengő fényben a hullámoktól fodrozott fövenyen egy-egy élénk színű kavics vonzza a tekintetet. A háttérben, elsüllyedt faágakon üde zöld jávai moha terpeszkedik. Amikor a fürge halak csapata elsuhan mellette, meglibben a moha, csak a sásszerű nyílfű hajtásai állnak mozdulatlanul, mint palánták a kínai rizsföldeken.
Ha egy nagyobb üvegmedencébe varázsolnak víz alatti tájat, és az mindössze néhány apró hal otthona lesz, akkor az minden kezelés — így a halak táplálása — nélkül fenntartja önmagát! Láttunk már olyan több hektoliteres akváriumot, amelybe 25 éven keresztül senki sem nyúlt, a vizet sem pótolták benne. Minden bolygatás nélkül negyed évszázada élte a maga természetes életét. Üvegfalait zöldre festették a moszattelepek. Amikor fedőüvegét óvatosan leemeltük, a rajta tovagördülő páracseppek halk csobbanása törte meg a várakozás csendjét. Minket legjobban az lepett meg, hogy a talajszinten parányi exkavátorok módjára ott turkált két kis páncélos harcsa. A medence vize ennek ellenére kristálytiszta volt. Idősebb növényei úgy halhattak el, mint az őserdei fák — szerves hulladékot juttatva a talajba, de helyükbe újabbak sarjadtak, sok nemzedéken át.
Első pillanatban azt hihetnénk, hogy aki először rendezett be akváriumot, feltalálta az örökmozgót, a perpetuum mobilét. Hiszen elég beindítani, és most már megy magától, minden külső energia befektetése nélkül, elvben örökké. Ez azonban így fizikai lehetetlenség volna! A valóság az, hogy az akváriumnak is van motorja: a fény.
Ki hinné, hogy a tócsajáró emberek - akiknek zsebében mindig ott lapul egy kis darab madzag, mert a rozsdás tepsik és fazekak könnyen kitéphetik plankton gyűjtőhálójukat - otthon „kozmikus állomásokat" létesítenek. Tevékenységük alapja az a sok atomrobbanás, ami a Napban szakadatlanul végbemegy. Ez hidrogénatommagok héliumatommagokká való egyesülésének a következménye. A felszabadult energia egy részét, ami fénysugarak formájában a világűrön át alig több mint nyolc perc alatt a Napból a Földre érkezik, a növények befogják, s ez „hajt" minden akváriumot is. E kozmikus energia megkötését az akvárium vízinövényeire bízzák, azok meg zöld színtestekkel végzik el ezt a munkát. A bennük levő növényzöld - a klorofill - lehetővé teszi a fényenergiának a sejtek szőlőcukor-molekuláiba való beépítését. Ez a folyamat parányi gázbuborékok gyöngysorát eredményezheti, mert oxigén felszabadítással jár együtt. Ha nem így volna, hogyan is maradhatna tiszta a tavak, mocsarak, levezető árkok vize. Rövid idő alatt posvánnyá változna a bennük élő vízi szervezetek által kilehelt szén-dioxidtól.
A szén-dioxid azonban a növények egyik táplálékát jelenti, és miközben azt testükbe építik, helyébe oxigént juttatnak a vízbe. Az oxigént pedig a halak kopoltyúikkal vonják ki a vízből, szén¬dioxidot adva le, amit a vízinövények ismét felvesznek. Az így beállt gázcsere-egyensúly teszi lehetővé az akváriumokban a tarka díszhalak életét is.
Ha kevés a növény, vagy sok a hal, a gázegyensúly nem áll be. Az akvaristák dolga, hogy az üvegfalak mögött megfelelő arányt hozzanak létre a két édes testvér, a növény- és állatvilág tagjai között. Ez néha „tűhegy-egyensúly": ilyenkor kár volna behúz¬ni a függönyt, vagy elhelyezni egy virágcserepet úgy, hogy árnyékot vessen az akváriumra. Ha mégis így történne, akkor világítson a fénycső, induljon a szellőztető, szűrje a vizet a filtráló. Juttassunk rendszeresen élő eleséget az akváriumba, vagyis ne kívánjuk, hogy fenntartsa önmagát külső segítség nélkül. Úgyis bebizonyította, hogy meg tudja ezt tenni, csak éppen más körülmények között. Gondozással viszont jóval több vízi lakó életfeltételeit biztosíthatja. „Sűrített életközössége" fokozott mozgással most már koncentráltan nyújtja a mindig változó színpompát. Felgyorsult életüteme gazdájának igényeit is jobban kielégíti. Néha órák hosszat gyönyörködik benne, s észre sem veszi, hogy az idő késő estébe hajlik.
Aztán egy gombnyomásra kialszik a fénycső. Az akváriumi fűtőtest jelzőlámpájának rózsaszínű fénykévéje kellemesen nyugtató hangulatfényben füröszti a szobát. Az akvarista gondolatai rövidesen messze kalandoznak. Most nem a városszéli tócsák partján lépked, sárba süppedt köveken. Brazília édes illatait hozza egy vízesés felől a kósza szellő, ő meg banánfák árnyékában, majd datolyáktól roskadozó pálmák alatt, a selymes fűben kitaposott ösvényen közeledik vágyai birodalmához. A vízesés előtt meleg párafüggöny, a hullámfürdőben pedig csapatosan úsznak mindazok a halak, amelyeket az utóbbi években ő hívott életre. Nélküle nem volnának. - Csak azért lettek, mert az a tócsajáró akvarista, miközben fekvő nyolcasokat írt planktonhálójával egy vízzel telt kubikgödörben, megtanulta a teremtés mesterfogásait."

2009. augusztus 20., csütörtök

A fene sem gondolta volna!

Lesz ugye, az Állatkertben ez az Akvarista Napok, ahol is bemutatásra kerül az Akvárium Múzeumom első nyilvános, egészen kicsi kiállítása.
Nagyon benne vagyok az előkészületekbe, de amiről azt hittem, hogy nagyon egyszerű lesz, az komolyabb gondokat okozott, mint vártam.
Ez pedig a sóder, vagy másik nevén, a folyami homok beszerzése. Először próbáltam venni, de ilyen olyan helyeken csak szépen megszitált, nem tudom honnan származó sóderek voltak, amiknek még a színe sem hasonlított a klasszikus dunai sóder színéhez. Inkább sárga, mint a nekem kellő szürkés volt. Hiába, már a sóder is globalizált. Az pedig, hogy nem a klasszikus fövenyt használjam, fel sem merült bennem. Gondoltam, hogy kinézek a Duna partra, mert dunai kavicsnak ott aztán lennie kell. Nem voltam az eredménnyel elégedett. Így teltek a hosszú napok: keresgéléssel, és a sóderek alkalmatlanná nyilvánításával. Aztán egyszer csak (gondolom az égiek meghallgatták kérésemet), Újpesten autózva egy kicsi mellékutcában a Nádor utca környékén, látom ám, hogy egy kis autóból a járdára lapátolnak pont olyan anyagot, amilyen nekem kell. Szerencsére az előző gyűjtési kísérletem miatt ott volt egy vödör az autóban. Azonnal satufék, és az ott lapátoló bácsihoz odamentem koldulni.
Nagy szerencsém volt, mert amint előadtam látogatásom célját, az öreg elmesélte, hogy neki is volt akváriuma, egy szép 200 literes vasvázas, amit pár év előtt a lomtalanításkor dobott ki. Hogy fájdítsa a szívemet, még hozzátette, hogy szívesen nekem adta volna, ha előbb találkozunk. Kár érte, nagyon kár, mert az elbeszéléséből kiderült, hogy igen szép krómnikkel edény volt.
Próbáltam magam azzal vigasztalni, hogy legalább sódert szereztem, mert azt a néhai akvarista bácsi, szívesen adott.
Most éppen mosom, már vagy másfél órája, és a derekam is nagyon belefájdult, és éppen azért ültem le a gép elé ezt a kis szösszenetet megírni, hogy addig is pihenjek picit.
Üröm az örömben, hogy úgy nézem, hogy kevés lesz. Tán lehet, hogy kálváriám még nem ért véget, és folytatnom kell, az idős, korábban akvarisztikával foglalkozó bácsik felkutatását, akik éppen lakást újítanak fel, és van klasszikus sóderjuk. A fene hitte volna, hogy ennyire macerás sódert szerezni!

2009. augusztus 16., vasárnap

Globalizáció az akvarisztika nagy ellensége is.

„Honbelijével szemben idegennek lenni, mindenkire nézve veszteség és szégyen”
(E. A. Roßmäßler)


Talán ennek alapján írta H. FREY (1970), hogy az akvarisztika és az akvarisztikai kirándulások nagyon jó eszközei többek között a hazaszeretetre való nevelésnek is.

Az akvaristák Magyarországon egészen a ’70-es évek végéig polihisztorok voltak, hiszen, nemcsak állatokat tartottak egy sajátmaguk által megteremtett valódi ökoszisztémában, hanem kedvtelésüket érintő „mellékes tudományokba” is mélyen beleásták magukat. Foglalkoztak biológiával, állattannal, növénytannal, vízkémiával, fénytannal, a fényképezés tudományával stb. Közösen akvarista kirándulásokra jártak, kisebb felfedező és gyűjtőutakat szerveztek családjaikkal, hobbitársaikkal, a hazai halfajok és természeti szépségek megismerésére. Megpróbálták megtanulni az üveges szakma azon titkait, melyek segítségével maguknak tudták elkészíteni az akváriumokat, szűrőkészülékeket, esetleg elletőketreceket ezzel is kímélve a már akkor is szerény családi költségvetést. Némelyek megtanultak villanyt szerelni, és vasállványokat hegeszteni. Mások az élő eleség begyűjtésében, otthoni tenyésztésében szereztek nagy tapasztalatokat. Páran az akvarisztika története után érdeklődtek, így kerülve kapcsolatba a történelemmel. Szép idők voltak, hiszen az alaphobbi mellet mindenki talált kedvének, kézügyességének megfelelő újabb elfoglaltságokat megvalósítható célokat.
Mindez mára a múlté. A kereskedésekben minden készen kapható a légpumpáktól a legkorszerűbb biológiai szűrőkig, a mágneses (csoda) algakaparókon át a hálókig. Emlékszem, hogy annak idején milyen sokat bolyongtam építkezéseken, hogy „jófajta” drótot találjak a sittben, amiből hálóvázat tudok hajlítani, majd a nagymamától kunyerált konyhafüggöny darabját rávarrva, használatba venni minden akvarista alapvető segédeszközét. Mert abban az időben ilyen dolgokkal is foglalkoztak az akvaristák. Megjegyzem ezek a hálók a mai napig megvannak, és használhatóak. De még számtalan példát lehetne említeni.
Ezek az idők (néhány üdítő kivételtől eltekintve) elmúltak! A globalizáció, úgy tűnik, a klasszikus akvarisztikát is maga alá temeti.

2009. július 18., szombat

Nyaralás közben - akvarisztikatörténet



Tegnap megérkeztem a szokásos évi nyaralásomból. Az aktív pihenés jegyében végre eljutottam két olyan helyre is, ahova már évek óta készülök. Amint sikerül a dolgos és kánikulai hétköznapokba visszarázódni, mindkettőről be fogok számolni a honlapon.
A szántódpusztai Balatoni Akváriumban és a Zamárdi tengeri akváriumban jártam.

2009. június 28., vasárnap

Szeretnék többet tudni! És Te?

Az AM 75. számában megjelent egy, vélhetően, sokunk számára érdekes cikk, mely egy készülő rendeletről, az állatkereskedéseket szabályzó intézkedésekről szól. Mondhatjuk erre, hogy már nagyon itt volt az ideje egy ilyen rendelkezésnek. Mindannyiunknak vannak ugyanis rossz tapasztalatai a kereskedések színvonalával, és szakmai munkájával kapcsolatban. Bár úgy hiszem, hogy ez a rendelet a színvonalon, vagy, ha úgy tetszik, a színvonaltalanságon változtatni nem tud, azért talán a szakmai megfelelőséget növelni lesz képes.
Sajnos a beszámoló szerzője nem avatta be az olvasókat túl sok részletbe, mert vagy ezek nem nyilvánosak, vagy nem akart felesleges riadalmat kelteni a kereskedők körében. Így én is csak a cikkben leírtakra tudok pár gondolatot mondani.

„A jövőben csak olyan személyek nyithatnak kisállat-kereskedést, akik igazolni tudnak öt év szakmai gyakorlatot, vagy rendelkeznek szakirányú képesítéssel.”
Ez helyes, de kik fogják igazolni, hogy az illető már öt éve halazik, madarazik, rágcsálózik stb.? Mit fogadnak el szakmai gyakorlatként? HA valakinek már 5 éve van otthon egy 20 literes akváriuma, Egy hullámos papagája, esetleg pár aranyhörcsöge, vagy tengerimalaca? Ha pedig már tenyésztgetett, akkor mit, hogyan, mennyit? Nem is merek arra gondolni, hogy úgy lesz, ahogyan az átkosban, mikoris egymásnak igazolták a „hősök”, hogy látták egymást a partizánmozgalomban harcolni. Persze dehogy harcoltak, valahol lapítottak. Aztán mi a helyzet az alkalmazottakkal? Évek óta sokszor leírtam és hangoztatom, hogy igenis szigorú vizsgához kell kötni, azt, hogy valaki ilyen helyen dolgozhasson! Erről sem szól a cikk.

„Minden állatkereskedőnek rendelkeznie kell egy állatorvossal, aki rendszeresen ellenőrzi az állományt.”
Aha! Mutassanak nekem hazánkban csak 20-30 olyan állatorvost, aki ért az akváriumokhoz, a benne élő halak betegségeihez. Nagyon boldog lennék, ha ennyien lennének. De sajnos nincsenek. Nem hiszitek? Tessék bármelyik rendelőbe bemenni és elvinni egy beteg halat, hogy mondjon valamit róla. Na, majd meg fogjátok látni, hogy lövésük sincsen a dologhoz. Kérdés, hogyan lehet ezt kivitelezni majd?

„Tilos lesz a halakat gömbakváriumban tartani.”
Nagyon helyes! Még az otthoni gömbakváriumokat is be kell tiltani visszamenőleg!

„Az akváriumot kötelező lesz lefedni.”
Hát kérem azért ezzel nem értek egyet. Ugyanis a fedőüveg, azon túl, hogy balesetveszélyes is lehet, tengeri akváriumoknál, eléggé meg fogja nehezíteni a helyes megvilágítást. Ki fog rakódni rá a só, akadályozza a megvilágítást.

„ A sziámi harcoshal hímeket úgy kell tartani, hogy ne láthassák egymást, vagy önmaguk tükörképét.”
Már mi az értelme ennek, hiszen ha nem tudnak egymásban kárt tenni, akkor miért ne gyönyörködhetnék a kifeszített úszók látványában. Szerintem ez is egy olyan pontja lehet ennek a rendeletnek, ami teljesen felesleges, mert elvonja az energiát más fontosabb dolgokról. Például arról, amit nem olvastam a cikkben, miszerint szó van-e róla egyáltalán, hogy a festett, tetovált, génkezelt példányokat, azok importját, forgalmazását, sőt tartását betiltja-e? Mert egy ilyen passzusnak sokkal több értelme lenne.

„A bemutatási célt szolgáló tengeri akváriumok minimális mérete 100 liter”
Ezzel is egyet értek, bár a 150, vagy 200 literes szint szerintem jobb lett volna.

Nem szól a cikk, hogy lesz olyan kitétel, hogy a kereskedő, vagy az alkalmazottja köteles-e felhívni a vevő figyelmét, megtagadja-e az eladást, ha egymással nem tartható fajokat akar vásárolni, ha kis akváriumba, nagyra növő halat akar venni. És még számos kérdésem is lenne, és nagyon szeretném, ha a rendelet tervezet egészéről lehetne valami komolyabb tájékoztatást kapnunk, mert, valószínűleg információ hiányában, ez a rendelet eléggé gyenge próbálkozásnak tűnik az olvasottak fényében legalábbis.

Az újságról még csak annyit, hogy végre, valahára benne van a hiányzó mondat. Nagyon ideje volt, hiszen így kezd egésszé válni a lap.
Köszönöm!

Ja! És szólni kellene a nyomdának, mert annyira szorosan volt becsomagolva az újság, hogy eléggé megtört a gerince. És ez nem a posta hibája most!

2009. június 20., szombat

Az új "nagyöreg"

A honlapom "nagyöregek" rovatába bekerült, és ettől a perctől kezdve a rámruházott hatalomnál fogva, a magyar akvarisztika "nagyörege" megtisztelő cím birtokosa Pasaréti Gyula. E címet a mai naptól kezdve használhatja, névjegyén, üzleti levelezésében, cikkei aláírásában, és ahol csak akarja.
A vele készült beszélgetés szöveges változatát és pár fotót itt lehet megtekinteni. A cikk vélhetőleg a későbbiekben még bővülni fog, mert ígéretet kaptam Gyulától arra vonatkozólag, hogy még küld olyan képeket, amelyeket, mint poétikusan ifjú akvarista látható. Az én archívumomban, a mostaninál több, idevágó képet nem leltem. De azért érdemes lesz később is rákattintani a cikkre, mert lehet, hogy lesznek benne új képek.

2009. június 21. 14.10 óra: Megérkezett az első hozzáfűzés a cikkhez Lányi Gyuri bácsitól.

2009. június 9., kedd

Lehet, hogy csak engem érdekel!

Ma sikerült megszereznem az Akvárium és terrárium című folyóirat 1956-os első évfolyamának minden számát. Így már csak két példányom hiányzik az egész sorozatból. Alakul ez!! HA valakinek van felesleges példánya az 1958-as évfolyamból (1-2 szám), vevő vagyok!

2009. június 4., csütörtök

Sértés? Á dehogy! De tényleg!

Pedig nem is öreg! Én most mégis ebbe a kategóriába skatulyázom be. Megörökítem nevét az örökkévalóságnak! Mert van múltja és reméljük jövője is még elég sokáig.

Szerdán végre sikerült kicsikarnom belőle, az egyetlenegy kérdésre a választ, amit valamennyi nagyöregnek feltettem már (persze azoknak csak akiktől volt alkalmam személyesen megkérdezni), és el is mondta, hogyan kezdte, hova tart, mit csinált. A hangszalag pedig szépen rögzítette az elhangzottakat. Más dolgom már nincs, csak annyi, hogy szépen bepötyögöm a mondottakat, és nemsokára olvasható lesz a honlapomon a nagyöregek, vagy az akvarisztikatörténet rovatban. Hogy melyikben azt még addig eldöntöm. Ja igen és várom a cikkhez még szükséges adatokat, fotókat, remélem, hamar megkapom ezeket!
Nos a héten, szerdán, Pasaréti Gyulánál jártam.

2009. május 1., péntek

Még mindig hiányzik egy mondat!

Nézegetem az újságot! A legújabb lapszámot, de azt a pici kis hétszavas mondat még mindig nincsen benne! Pedig nem nagy dolog! Ennyit nem érne meg?

2009. április 26., vasárnap

Vendégkönyv-Akvárium Múzeum

Honlapomon megnyílt az Akvárium Múzeum IX. terme, amiben régi akvárium-kiállítások (TIT 1976-1977) vendégkönyvi bejegyzéseiből válogattam. Olvasható Dr. Lányi György, Teszársz Kálmán, Dr. Szita Géza bejegyzési, és másoké is. A folytatás hamarosan következik, ahol az 1984-1985-ös kiállítások vendégkönyveiből idézünk.

2009. április 12., vasárnap

Vízikertészet (Aquascaping), avagy merre tart, mennyire természethű az akvarisztika új ága?

Annak ellenére, hogy a víz alatti kertészkedés az akvarisztika egészen új ágának minősül, hiszen közvetlen története az 1990-es évekig nyúlik csupán vissza, ennek is – mint mindennek sokkal régebbi gyökerei vannak.
Előzménye a növényes, az ún. holland típusú akváriumok (ahogyan nálunk nevezik: holland akváriumok) voltak, melyek a múlt század harmincas éveiben jelentek meg, miként a nevéből is következik, ezek a medencék Hollandiából indultak el, és lényegében olyan hagyományos édesvízi medencék, melyekben nagy részben csak növényeket tartottak, ezért az akváriumokban a körülményeket úgy alakították ki, hogy azok a leginkább a növények fejlődéséhez, szaporodásosához legyenek megfelelőek. A világítás, szűrés, és a vízkémiai összetevők, az akvárium földje is ennek lettek alárendelve. Halakat nem, vagy csak igen kis számban telepítettek ezekbe a medencékbe.
Pontos adataim nincsenek arra nézve, hogy a növényes medencék mennyire lehettek népszerűek szerte a világban, de az biztos, hogy Magyarországon nagyon sok helyen nem találkoztam holland akváriumokkal. Ennek okát, abban látom, hogy a hazai akvaristák szívesebben tartottak halakat, és a növényeket csak dekorációs elemnek tekintették.
A víz alatti kertészet atyja egy japán úriember: Amano, aki azt mondta, hogy: A halak az akváriumban olyanok, mint a madarak az erdőben, egyszerűen hozzátartoznak.”
Megszületett tehát a holland típusú akváriumok új generációja! Sokkal népszerűbbek, mint elődeik, rengeteg könyv és cikk, valamint weblapok ontják az információkat e témával kapcsolatban. Különféle akvárium berendezési szépségversenyeket rendeznek szerte a világban. Hazánkat is elérte ez az őrület, főként, Néder Attila (Nigro) barátunk jóvoltából, aki honlapot hozott létre, és az AM-ban is hasznos cikksorozatot indított erről a nagyon érdekes akvarisztikai ágról. De a figyelmes érdeklődő ezen kívül számos magyar nyelvű lapot is találhat a Neten. Létezik olyan lap is mely édesvízi garnélákkal foglalkozik, melyek szinte kötelezően lakói a vízi kertész akváriumának.
Az akvarisztika története, megítélése során azonban már több alkalommal is felvetődött az a kérdés – ahogy most is - miszerint mennyire természethű az akvarisztikának eme ága! Most próbáljuk meg ezt a kérdést körüljárni egy kicsit.
„Fogom a természet szépségeit és beleteszem mindenféle vallási jelentés nélkül egy akváriumba, a természet maga a vallásom” – mondja Amano úr.
No igen – mondja erre pár akvarista! De nézzük ennek a kijelentésnek az ellentmondásait, mely igen szorosan kapcsolódik a címben olvasható kérdéshez.
Az első tisztázni való lenne, hogy melyik természetet tekinti vallásának Amano úr? Azt, amelyikkel a szabad természetben találkozhatunk, vagy azt a mesterséges természetet, amit – egyébként lenyűgöző, és lélegzetelállítóan berendezett – akváriumaiban saját magának megteremt? Valószínűsítem, hogy az utóbbira gondolt, hiszen a szabad természetben nincsenek olyan helyek, ahol, példának okáért, az úszó májmoha önként leszáll a víz alá, és odakötözi magát egy kőre, fatörzsre, és onnantól a submers módon éli le az életét. Nem tűnik túl természetesnek az sem, hogy az akvárium szinte steril. Egy igazi akvakertész medencéiben nem találunk sehol egy korhadt növényrészt, sehol egy kis mulm, sehol egy mákszemnyi alga az üveglapon, vagy köveken. A berendezés is mérnöki pontossággal megtervezett az aranymetszés szabályainak megfelelő, hogy az már szinte olyan, mint egy mérnöki tervrajz. Azt hiszem abban is egyet érthetünk, hogy ennyire „tiszta” viszonyokat sehol sem találhatunk a szabad természetben. Ezek az akváriumok nagyon erősen (talán túl erősen) meg vannak támogatva mindenféle akváriumtechnikával, és felszerelésekkel (szénsav reaktorok, palack, buborékszámláló, diffúzor, speciális napi adagolású növénytápok, speciális csipeszek, ollók, indikátorok stb.). Olykor olyan különlegességet is felfedezhetünk, mint a víz alatti vízesések (!).
A többi kérdés részletezésével most nagyon mélyen ne foglalkozzunk, hiszen azok jó része már megvitatásra kerültek a társas akváriumok kapcsán. (több földrészről összeszedett növények, halak, csigák stb.).
Mindez természetesen nem baj, ezek az akváriumok csodálatosak, megkapóak, és tagadhatatlanul a legdekoratívabbak az összes édesvízi akvárium között. És még az is nagymértékben dicséretükre válik, hogy iszonyúan sok munka van mögöttük. Mert egy akváriumnak nem akkor kell nagyon szépnek lenni, amikor berendezzük, hanem hónapok évek múlva is, és ehhez nagyon sok odafigyelés, törődés, tesztelés, bíbelődés, elhivatottság kell. Tisztelet az akvakertészeknek! Ezt nagyon komolyan mondom!
Senkit nem akarok lebeszélni a hasonló édenkertek gondozásáról. Az egész cikkhez az apropót a hivatkozott Amano idézet adta. Vajon mi lehet mögötte. Elismerve, hogy nagyot alkotott, de belátva azt is, hogy Amano úr mára gazdag ember, tehát érdeke, hogy portékáit eladja a vízi kertészeknek, érdeke, hogy a róla elnevezett garnélákkal telepítsék be az akváriumokat. Ezek szaporodásához ugyanis tengervíz kell, tehát fogynak, és pótlásra szorulnak.
Ehhez, szavaira visszaemlékezve, ha kell új vallást teremt, egy általa akváriumban összehozott és üzemeltetett „természeti vallást”, melynek teljes joggal „főpapja”.
Mondtam: senkit nem beszélek le a modernizált holland akváriumok gondozásáról, lehet, hogy én is megpróbálkozom valami hasonlóval, de abban biztos vagyok, hogy lesz egy kevés korhadék, és biztos, hogy egy-egy felborult követ csak hetek múlva teszek vissza a helyére, mert nekem így természetesebb.
Csodálattal adózom azoknak az akvarista barátaimnak, akik ilyen meseszép medencéket hoztak létre és működtetnek. Olyan edényeket, melyeket, ha meglátunk, arra gondolunk, hogy ilyen lehetett a Paradicsom! Tisztelem az elszántságukat, türelmüket, áldozatkészségüket!
Az egész cikk lényege, azonban az, hogy csak úgy lenne igazán jó, ha egy víz alatti kertet a jövőben nem illetnénk olyan jelzőkkel, hogy: természethű, „olyan, mint az Amazonas” , „mintha alámerülnék egy búvárruhában”, „mintha Dél-Amerikában járnék”. Ezeket a kifejezéseket ugyanis csak a biotóp medencékre célszerű, és helyes mondani.
Mondjunk csak ezt: ez káprázatos!! Szerintem ez igaz, és egy akvakertész számára a lehető legnagyobb dicséret lehet, mert ezt hallja, tudja, hogy fáradságos munkája, anyagi áldozatai elérték céljukat, maradandót alkotott, egy valódi ökoszisztémát teremtett. Mást, mint, amit a természet!
Ha úgy tetszik, a természet darabjaiból egy új, máshol még sohasem látott, teljesen egyedi, megismételhetetlen életteret teremtett, annak ellenére, hogy Ő nem is Isten. Szívós munkával, mégis sikerült neki!

PS.: Annyira örülnék annak, ha egyszer mi magyar akvaristák is ki tudnánk olyant találni, amit az egész világ tőlünk vesz át, és kedvelőinek tábora milliós lenne! Tessék gondolkodni ezen!!

2009. április 1., szerda

Rengeteg üveg!

Pasaréti Gyula adományaként ma ismét bővült az akvárium múzeum! Ma délelőtt elhoztam tőle, rengeteg régi - 20-30 évvel ezelőtt használatos - de vadonatúj, üvegtechnikai eszközt. Vannak benne pipák, levegőcsövek, külső szűrők átemelő csövei, és egy régi úszó tubifex etető is, szintén üvegből, igaz eddig csak az egyik felét leltem meg, de talán ott van a másik része is. Ha nem, nekem is van valahol egy idehaza, remélem, hogy összeillik majd a két darab! Amint feldolgozom az anyagot újabb teremmel, termekkel fog bővülni a múzeum. De addig még egy kis türelmet kérek, mert tényleg nagyon sok a cucc.
Aztán hoztam még mást is, amit szerkesztés után szintén közreadok, de azt most nem írom meg, meg, mert ha mindenről egyszerre számolnék be, nem lenne később miről írni.
Köszönöm Gyula!

2009. március 29., vasárnap

Na végre - Megjelent!

Megjelent a várva várt könyv harmadik kiadása.



Jól megvárakoztatott minket Lukács Laci, de így is nagyon örülünk. A 400 oldalas könyvben 624 színes fotót találunk. A könyv az előzőhöz képest négy új fejezettel gazdagodott.
Emlékeztetőül a korábbi kiadások borítóit alább szépen összegyűjtve megtekinthetitek.

A második kiadás borítója 2000-ből



És az első kiadás 1994-ből



Hogy hol lehet megvenni nem tudom, de akit érdekel, az megtalálja!

2009. március 21., szombat

A sárga irigység...

Megígértem és most megmutatom nektek is legújabb szerzeményemet. Hosszú évek óta várok rá, és most végre sikerült! Örömmel tájékoztatok mindenkit, remélve, hogy akiket érdekel, azokat most nagy erőkkel kezdi megenni majd a sárga irigység!
Nos hölgyeim és uraim íme az 1931-es Behyna könyv! Avagy, ahogy jobban ismerjük a "kisbehyna".



Hogy miért és honnan vannak ezek az elnevezések nem tudom, hiszen tartalmilag és képanyagában szinte teljesen egyforma, igaz, hogy ebben nincsenek színes képek, és a formátuma valóban kisebb. Még nem volt érkezésem kiolvasni, de ha ez megtörténik és találok különbségeket, azt majd megírom. Első ránézésre egyetlen eltérést találtam, miszerint ebben nincsen meg a az 1938-ban megjelenthez képest az a fejezet mely az akvarisztika történetével foglalkozik.

Remélve, hogy sikerült teljesen elrontani a hétvégéteket, még csak annyit, hogy ne is kérjétek, mert senkinek nem adom kölcsön!!

Adatok: Behyna Miklós: Az akvárium berendezése és gondozása, Királyi Magyar Természettudományi Társulat 1931. (Népszerű természettudományi könyvtár 9.), 216 oldal. Formátum: 13,5×19 cm.

2009. március 17., kedd

Majd mondok valamit

Majd pár nap múlva beszámolok valamiről, de azt hiszem, hogy nagyon irigyek lesztek rám! Addig meg maradjon titok!

2009. március 14., szombat

Hétvégén nincs frissítés

Ezen a hétvégén nem fogom frissíteni a honlapomat. Egyrészt ma is dolgoztam, másfelől, holnap megyek sétálni a szép tavaszi időben a városban. Persze nem a hivatalos ünnepségekre (Kossuth tér stb.).
Boldogabb időket Magyarország!

2009. március 7., szombat

Szűrőjavítás

Igen bosszantó, ha a külső (fazék) szűrőnket takarítani szeretnénk, és amikor nekifogunk, hogy szétszedjük, letörik az egyik csőcsonk. De nem kell pánikba esni, mert, ha egy kicsit gondolkozunk, meg tudjuk javítani, és nem kell nagyon sok pénzért újat vásárolnunk.
Erről szól a cikk. Ha érdekel és el akarod olvasni: klikk

2009. március 2., hétfő

Tömeg!


2009. március elseje. Az Akvaristák Magyarországi Egyesületének újabb börzenapja volt a Klauzál Házban. (Nota Bene: tudja valaki ki volt Klauzál Gábor? Nos, az első felelős magyar kormány (1848) minisztere és a közcsendi bizottmány tagja volt.)
Rengeteg ember, szinte oda sem lehetett férni a pultokhoz, a portékákat csak nagy küzdelem árán lehetett megnézni, megvenni. Én azonban, abból szempontból kedvezően ítélem meg ezt az eseményt, hogy azokat az időket idézte, amikor az akvarisztika igazi hobbi volt, lelkes emberekkel, azokat az időket idézte, amikor a TIT szakkörös összejövetelek után a Zsilinszky bolt előtt hatalmas sorban állás volt, hasonló tömegjelenetekkel. Ennek is meg van a maga varázsa, bár ezt lehet, hogy sokan nem értik. Sajnos elkényelmesedtünk. De azért jó, hiszen megmutatja, hogy nagyon nagy az érdeklődés az akvarisztika iránt. Vagy legalábbis sok a lelkes akvarizálni vágyó! Nagy pozítívumként értékelem, hogy az én olvasatomban ez a rendezvény és a megjelent igen nagy számú érdeklődő, részvételével kinyilvánította azt, hogy elégedetlen az egyes hazai kereskedésekben található áruk és élőlények minőségével és árával. Eljöttek ide, mert egészséges, szép, és elfogadható áron kínált dolgokat akartak venni. Ez részben sikerült is nekik. Amikor az új kedvenc az akváriumban van, vagy használjuk az itt megvett felszerelést, ahogy telik az idő, nem a lökdösődést, a tömeget idézzük fel magunkban, hanem azt, hogy milyen jó, hogy olyanhoz jutottam hozzá, amit máshol elég nehéz lett volna beszerezni. Ha mesélünk az unokáknak arról, hogy mikor tenyésztettük ezt a halat, majd úgy kezdjük, hogy: emlékszem 2009-ben volt egy díszhalbörze, ahol nagynehezen sikerül az első tenyészpáromat megvennem....
Az, hogy van-e nagyobb terem abban a házban és, hogy azt ki lehet-e bérelni, és belefér-e anyagilag, nem tudhatom. Jó lenne, valóban, ha kevesebb lettek volna? Jó lenne, ha kevesebb érdeklődő lenne a halazás iránt? Nem lenne jó! Ez sem volt - kényelmi szempontból - jó!, de ez nem egy plázás halasbolt szintű rendezvény volt, ahová a kutya sem megy be, mert rettenetesek az árak, a eladók szakértése kritikán alul van, és, mint tudjuk, a vevőkhöz való viszonyuk egyszerűen arcpirító. A tömeg miatt persze ez is egy komfortérzés nélküli rendezvény volt (nem kiállítás, hanem börze, vagy inkább kirakodóvásár), de, melyik plázás boltban lehet ennyi rég nem látott akvaristatárssal találkozni, és kimenni a büfébe egy kicsit beszélgetni?
Igen szörnyű volt tülekedni, és kényelmetlenül vásárolni, de aki valamit meg akart venni, megvehette, igaz, hogy olyan körülmények között, ahogyan 30-35 éve karácsony előtt a kenyér vásárlásakor kellett hadakozni. Ezen valóban lehetne és kell változtatni. Például úgy, hogy az árusító részbe csak meghatározott számú látigatót kellene beebgedni, a többieket pedig megkérni, arra, hogy amíg sorra kerülnek igyanak egy kávét. A stadionokba sem lehet egyszerre betódulni, a diszkók előtt is van sorban állás, ahogy a bevásárlóközpontok nyitásakor is.
Az árak: volt ami kedvező volt, volt ami eltúlzott. És még egy ötlet: azért a rendezőségnek az árakat maximálni kellene, ha kell fajonként és termékenként. Mert ez azért tényleg egy kirakodóvásár volt, és nem egy plázás halasbolt.


P.S.: A tömeg néha jó és szükséges - az utcán is lehetnénk sokkal többen!

2009. február 22., vasárnap

1937-1940 Kiállítások a Rómaifürdőn

1937-1940 között rendszeres akvárium-kiállításokat rendeztek a Rómaifürdőn.
Ennek apropóján a cikkben olvashattok mgukról a kiállításokról, melyek főrendezője az akkor tizenéves Wiesinger (később Dr. Wiesinger) Márton, akkori főreálgimnáziumi tanuló volt, valamint a Rómaifürdő akvarisztikatörténetéről is A cikk olvasásához klikk ide.

2009. február 20., péntek

Tájékoztatás több ügyben

Ezúton tájékoztatom a blogtulajdonos pályatársaimat, hogy az a megérdemelt megtiszteltetés érte őket, hogy méltónak találtattak, és honlapom likajánlójába bekerültek! :-)

Ezen felül tájékoztatom a nagyérdeműt, hogy a Budapesti Aquarium és Terrárium Egyesületről szóló cikk, pár képpel a mai napon bővült.

További tájékotatás: Hamarosan új cikk kerül fel a honlapomra, szintén az akvarisztika történetének tárgykörében.

Továbbá jelentem, hogy Nigro blogja reggel nem működött, de már igen!

Továbbá jelentem, hogy az AM főcenzorával nem fogok vitatkozni, hogy jogos-e az elnézéskérés igénye vagy nem. Úgysem fogja megérteni, hogy miről is beszélünk többen.
A témával lehet, hogy még foglalkozom és itt elvitatkozunk, és hozzászólogatunk. Bár ezt a blogot kerülik! Majd meglátjuk!

Minden egyéb értesítés helyett!

2009. február 14., szombat

1912-1937 Budapesti Aquarium és Terrárium Egyesület

1912-ben néhány lelkes akvarista megalakította a Budapesti Aquarium és Terrárium Egyesületet. Tevékenységük 25 évéről szól ez az akvarisztikatörténeti írás, tisztelegve munkájuk, elhivatottságuk előtt. Ők még akkoriban "pusztán" hobbinak tekintették időtöltésüket, és úgy művelték azt, hogy saját tudásukat gyarapítsák, és családjuknak is kellemessé tegyék passziójukat. Kirándultak és tanultak, és nagyon lelkesek voltak!
A cikk itt olvasható.

2009. február 12., csütörtök

Lázadááás!??

Csak kívülállóként tudom nézegetni az AM honlapját, mert, mint már korábban leírtam, engem rövid úton kitoltottak, mert volt némi véleményem, és ez nem merítette ki az ülepnyalás kritériumát.
Ma olvasom valami emberi mulasztás folytán, azonnal ki nem cenzúrázott hozzászólásokat!

"Ti mmegkaptátok már az újságot?

Trewa ismét törölték a hozzászólásunkat. Éljen a cenzúra. Pedig csak a megjelenést kommentáltuk. Pontosan azt, hogy miért kapják meg később az előfizetők a AM-t mint aki nem fizeti elő?"

"Szia!Nem csak ezt törölték,hanem a sügéres könyvről írtat is.Én már csak röhögök azon,hogy itt is fáj az igazság.Remélem el tudod olvasni mielőtt ezt is törlik. :):):)"

"Olvastam :) Gyorsabb voltam mint a cenzúra. Azt már tudom, hogy Pasa jó fej Ő nem cenzúráz. A fő cenzuró trek pajtás. Lehet ezek után már a tagok közzül is törölve leszek. De akkor majd belépek oda ahol nem cenzúráznak és a kritikát is elfogadják nem csak a dicshimnuszokat.

Azt értem miért könnyebb cenzrázni valamit mint az előfizetőknek kedvezni. De ez hosszú távon nem működik. Mondják meg, hogy amikor megjelenik az újságosoknál a AM akkor teszik nekünk is postára. Így elfogadnám. De ezt nem merik kijelenteni. Amikor előfizettem akkor nálunk nem lehetett kapni a Am-t de már lehet így valószínűleg ha lejár ez előfizetésem én nem hosszabbítom meg. Inkább megveszem az újságosnál. Akkor legalább 8-10 nappal hamarabb el tudom majd olvasni.
"

Szóval úgy látom lázadás készül. Mások is unják a cenzor túlkapásait. Valamint azt hogy előfizetőként miféle bánásmódban van részük.

Egyébként jelzem, hogy ma megkaptam a lapot. Már irodalmi alkotás is, mintha lenne benne. Tiszta "Nyugat".

2009. január 24., szombat

Az első normális hozzászólás

Előző bejegyzésemben utaltam egy honlapra, ahol azon röhögnek, hogy a vevők milyenek. Meg kell jegyeznem, hogy talán ezen honlapon cikkhez soha ennyien nem szóltak hozzá, és nagyrabecsülésükről biztosították a szerkesztőket, hogy ez milyen jó cikk, és legyen folytatása. Kár, hogy csak ez az alpári cikk késztetett egyeseket hozzászólásra. Pedig azért azon a lapon vannak igen jó cikkek, amiből mindenkinek tanulni lehetne.
De a magyar akvarista márcsak ilyen, tapasztalhatjuk nagyon sokszor.
De ma egy értelmes és korrekt hozzászólás került be a többi közé, 34-es sorszámmal. Érdemes elolvasni, amíg ki nem törlik. Valami hasonlót írtam volna én is, ha nem lennék kitilva annak a hobbinak ezen weblapjáról, amiről Dr. Szabados Antal így írt:
"Mindez így összefoglalva, talán már nem is "csak hobby", hanem sokkal több annál: sokrétű, sokoldalú, számos természettudományágat érintő, szép harmóniába foglaló tevékenység; interdiscipliáris stúdium. És még valami; szépséget,értékes ismereteket, tudást adó kultúrmozgalom is: legbékésebb, legbarátibb és legszebb kultúrmozgalmaink egyike."
Na kérem, hát ez van!

2009. január 10., szombat

Válhat-e az akvarisztika ismét hobbivá?



A minap egy nagyon érdekes cikk akadt a kezembe, mely nosztalgikus érzéseket keltett bennem, a régi szép időkről. Azokról a boldog pillanatokról, órákról, amikor még az akvarisztika igazi hobbi volt. A TIT Központi Akvarista szakkörében – hétről hétre – az előadóterem dugig volt lelkes akvaristákkal, barátokkal, akikkel mindig volt miről beszélni, lelkesen hallgattuk egymás előadásait és együtt örültünk, ha valakinek sikerült beszereznie egy jó kis külföldi cuccot. Ha valaki külföldre utazott (akár csak az NDK-ba) szívesen hozott technikai felszereléseket akvarista barátainak. Alig vártuk a szakköri napokat, amikor ismét összegyűlhettünk és hobbinknak hódolhattunk.
Visszatérve az említett rövid cikkre, mely nagyon megvilágítja az akvarisztika, mint hobbi, lényegét.
Íme: Épül az első magyarországi tervszerűen gondozott planktongyűjtőhely. Ez a címe.
A tudósításban olvashatunk arról, hogy a Központi Akvarista Szakkör, kezelésbe vette a Vegyész utcában, a Hunyadi János utca sarkán található 3 hatalmas bombatölcsért, melyekben víz tört fel. A szakkör tagjai társadalmi (fiatalabbak kedvéért: ingyen) munkával kitisztították, megfelelően trágyázták, a partot lépcsőzetesen kiépítették. Ebből lettek a planktongyűjtőhelyek. A tavacskák őrzéséért a tagok, a szakkör díjat fizetett. A képeken láthatók a szakkör tagjai munka közben és egy táblával, melynek a következő szövege volt: A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Akvarista Szakkörének gondnoksága alatt levő terület. Belépés csak tagoknak.

Persze a mai szkeptikusok erre azt mondhatnák, hogy, naja! de ma már nincsenek bombatölcsérek! Hát tényleg nincsenek, de amíg ilyen ellenérvek hangzanak el, addig hobbiakvarisztika sincsen. Nézzünk egy másik példát:

„A szervezetek és a szakirodalom feladata, hogy elősegítse mind a tudományos fejlődést, mind ismertesse az akvarisztikának azt az értékét, hogy a szabad idejében vele foglalkozó embernek felüdülést, örömet és szépséget nyújt.”
„(…) Összefoglalóul megállapíthatjuk, hogy az akvarisztikai kirándulás jó eszköze közvetve a hazaszeretetre való nevelésnek, a hazai élővilág jobb megismerésének, a biológiai és ökológiai összefüggések bemutatásának.” (H. Frey)


„Különös emberek azok, akik olykor egyenként, máskor csoportosan megjelennek a városszéli tócsák körül. Összecsukható bambusznyelű hálójuk, szállítódobozuk, vagy fémesen csillogó kannájuk arról árulkodik, hogy az ilyen kis iszapos pocsolyákban kiszuperált háztartási eszközökön, ócska lyukas és rozsdás vödrökön kívül más is van. Hálójukkal nagy buzgón fekvő nyolcasokat írnak a vízben, komoly arccal, mintha sorsuk függene ettől a művelettől. A környék lakói ügyet sem vetnek már rájuk; tudják, hogy az emberek sokféle hobbinak hódolnak. Ezek a tócsajárók időnként elmozdítanak egy-egy követ és az iszapba leragadt másik kő, vagy farönk közelébe helyezik. Így keletkeznek azok a kis zegzugos utak, amelyeken billegő lépésekkel tudják megközeliteni az apró tavacskák víztükrét .„Kincsüket”- mint akik félnek, hogy elveszik tőlük – a tehető leggyorsabban hazaviszik. Megesik egy-egy gyűjtőútjukon, hogy, a vélt kincs helyén a keresők semmit sem találnak. Minthogy a fosztogatók az ilyen vidéket messze elkerülik, másképp tűnik el „kincs”.…
…Az akvarista otthon valamit elindít, mondjuk elkezd neonhalakat tenyészteni. A nemzedékek láncának folyamatosságát - és egyben a kapcsolatot a halak perui őshazájával - az íváskor összeolvadó szaporítósejtek biztosítják. Ez a kiindulópont minden nemzedékben újból jelentkezik. A kis halak teste viszont teljes egészében a nekik juttatott táplálékból, vagyis a tócsákban gyűjtött apró rákokból, az ún. planktoneleségből épül fel. Más szóval minden, amit megesznek és megemésztenek, átalakul neonhallá. Ha más a kiindulópont, akkor a sok kis planktonrákból, a vízzel telt kubikgödör és más kacsaúsztatók lebegő szervezeteiből esetleg indiai üvegsügérek vagy amazonasi vitorláshalak lesznek.
A tócsajáró, különös emberek lakásukon üvegmedencék, akváriumok aljára mosott homokot töltenek. Felöntik vízzel, vízinövényeket ültetnek bele, majd néhány halacskával népesítik. Ahogy múlik az idő, akváriumuk egyre szebb, egyre természetesebb lesz. Egy tó, vagy egy patak titokzatos életét most már üvegfalon keresztül figyelhetik (…) Aztán egy gombnyomásra kialszik a fénycső. Az akváriumi fűtőtest jelzőlámpájának rózsaszínű fénykévéje kellemesen nyugtató hangulatfényben füröszti a szobát. Az akvarista gondolatai rövidesen messze kalandoznak. Most nem a városszéli tócsák partján lépked, sárba süppedt köveken. Brazília édes illatait hozza egy vízesés felől a kósza szellő. Ő meg banánfák árnyékában, majd datolyáktól roskadozó pálmák alatt, a selymes fűben kitaposott ösvényen közeledik vágyai birodalmához. A vízesés előtt meleg párafüggöny, a hullámfürdőben pedig csapatosan úsznak el mindazon halak, amelyeket az utóbbi években ő hívott életre. Nélküle nem volnának. - Csak azért lettek, mert az a tócsajáró akvarista, miközben fekvő nyolcasokat írt planktonhálójával egy vízzel telt kubikgödörben, megtanulta a teremtés mesterfogásait.” (Dr Wiesinger Márton)


Remélem, Kedves Barátiam érzitek, a hangulatát, hogy egy tevékenység mitől lesz hobbi, és mi választja el a hobbit a mindent átszövő kereskedelmi tevékenységtől.
Mert mi van ma? Van, aki akváriumtakarítókat bérel fel, azért hogy medencéjét kitakarítsa, sőt olyanról is hallottam, hogy az etetésre is alkalmaz embereket. Kinek jut ma már eszébe, hogy felfedezzen eldugott planktongyűjtő helyeket, azokat rendbe tegye, környezetüket megtisztítsa? Ki volt közületek utoljára akvarista céllal családi kiránduláson, hogy gyermekeit hazaszeretetre nevelje? Hogy kirándulás közben tudatosan tanítsa? Mikor vittétek el beteg halatokat megfelelően kiképzett szakállatorvoshoz, hogy az állat értének a sokszorosát kifizessétek azért, hogy meggyógyítsátok?
Szorgalmasan bejártok a kereskedésekbe és nagyon sok pénzt költötök „hobbitokra”, veszitek a tetovált festett és génkezelt, méreggel befogott halakat, melyeknek a forgalmazását, behozatalát azonnal be kellene tiltani. Ezért cserébe szakszerű kiszolgálás és elvárható kedvesség helyett mit kaptok? Fricskákat és megalázó kibeszélést szilveszteri cikkekben, megtudhatjátok, hogy elteszik a pénzeteket, majd miután kifordultok az üzletből, jól kinevetnek a bolt alkalmazottjai. És ezt még le is írják! Döbbenet!
Ha erre a honlapra megírod a véleményed, kitörlik, ha erősebben írod meg kitiltanak!
De van ám nekünk egyesületünk is. Azok is tagok, akik a cikket írták. Mértékadók.
Ezek után meg kellene kérdeznünk, hogy mikor is lesz ismét hobbi az akvarisztika!? Ha egyáltalán lesz még valaha. Van rá esély? Szerintetek?

Megnyílt a nyolcadik terem!

Megnyílt az Akvárium múzeum nyolcadik terme, ahol magyar és külföldi akvarista lapok régi és újabb fejléceit lehet tanulmányozni.

Ámulok!

 Nézem a jövő heti TerraPláza szórólapját. Ámulok. Túl azon, hogy egy nyamvadt díszhal nem látható rajta, még azzal sem tisztelték meg a haz...