Régi dolgok 2. rész. Artemia peték keltetése régi eszközzel.

Régi dolgok 3. rész

HAlevéstől az akvarisztikáig 2. rész

Halevéstől az akvarisztikáig 1. rész

Légpumpák

Bioelektronika a régmúltból!

61,8% vö 38,2%

Kicsit ismét foglalkoztam az akvarisztika történetével, eseményeivel. A kutatás közben a keresőben láttam a címben leírt arányt! Nem ért különösebb meglepetésként csak pár gondolat tolult az agyamba. Ezeket persze eddig is tudtam, de immár sokadszor szembesültem vele: Miért nincs önálló akvarisztikai kiállítás, és vásár Magyarországon? Az akvarisztika továbbra is csak megtűrt részlet a vásárokon!?

Nagyon nem hiszem, hogy a hobbisták közül terrarista pályatársaink ennyivel többen vannak. Meggyőződésem, hogy sokkal több akvárium van az embereknél, mint terrárium! Akkor meg miért nem tükrözi ezen vásáron az arány ezt? Nem gondolom, hogy az akvarisztika vállalkozások nem akarnának részt venni egy ilyen eseményen. Vagy ez az ok valóban?! Vagy ennyi a határ, többen nem juthatnak be kiállítóként? Nem tudom, csak kérdéseket teszek fel. Azt sem tudom, hogy az akvaristák megtűrtként egyáltalán minek mennek egy olyan rendezvényre, ahol nyilvánvalóan — némi képzavarral élve — csak a fakóban focizhatnak.Még nem láttam egyetlen plakátot sem erről a börzéről, aminek fő témája az akvarisztika lenne. Általában csakis valamilyen terrarisztikára utaló állat látható fő hangsúllyal és esetleg egy hal, valamiféle svábbogarakkal, meg lepkékkel egyforma méretben, szinte semmiként. Nesztek akvaristák ott vagytok a plakáton! Ebbe persze nem lehet beleszólni, hiszen a megjelenésre a fő érv, hogy: „csak itt lehet találkozni a régi akvarista barátokkal”, nagyon is valós és helytálló, és elfogadható. El is fogadom, és nem bélyegzek meg senkit azért mert vágyik a pályatársaival való beszélgetésre, szakmai eszmecserére. De akkor miért nem vágynak arra, hogy egy saját rendezvényen lehet minderre lehetőség?! Egy olyan helyen, ahol az akvarisztika nem másodlagos, nem megtűrt, hanem csak akvarisztika van — kizárólagosan. A fakóban játszani is lehet élvezetes, de a a nagy csapatban azért sokkal jobb lehet. Miért kell az eseménynaptárba, a különböző rendezvények felsorolásánál, mindig csak és kizárólag az beírnom, és a nyájas olvasónak azt olvasnia, hogy Terrapláza, Terrapláza, Terrapláza? Mikor lesz végre akvarisztikai élet ebben az országban. Nem mások farvizén, hanem önállóan, büszkén felemelt fővel!?
Már előre látom a kommenteket!:
Csinálj egyet, ha annyira hiányzik, ne csak magyarázz!
Nem olyan könnyű megszervezni ilyent!
stb.
Lesz itt kifogáskeresés, a honi akvarisztika irányítóitól, képviseleteitől, hivatásosaitól. De azt hiszem, hogy az egyszerű „mezei” akvarista — hozzám hasonlóan  — nem kifogásokat, hanem évente legalább egy akvarista ünnepet akar — legalább egyet! És ez járna neki!

Pályázat

Pályázat

aquad Aquarium Múzeuma és a Régimódi akvarisztika pályázatot ír ki korabeli akváriumok létrehozására, üzemeltetésére. A pályázatra való jelentkezés önkéntes, semmiféle pénz-, vagy tárgyjutalmakkal nem jár. Az első három helyezett oklevelet kap.

Feltételek: az akváriumok létesítéséhez, fenntartásához, gondozásához, kizárólag a Magyarországon magyar szerzők által írt 1978-ig bezárólag megjelent könyvekben ismertetett akváriumok, anyagok, felszerelések, talajok, növények, halak, segédeszközök stb. használhatók. (Kivéve: Régimódi akvarisztika 2016. című könyv.).

Eltérni az alábbiakban lehet: használhatók ragasztott medencék, fagyasztott eleségek, szükség esetén használható szerek: clion, malachitzöld, methilénkék, FMC. neomagnol, xanthachiridin.

Előnyben részesül aki: kizárólag saját maga által barkácsolt eszközöket , klasszikus akváriumi üvegtechnikát használ. Iszapsarkot alakít ki. Bádogaljú, fűtőkúpos akváriumot készít. Légpumpaként bicikli belsőt alkalmaz.

Tilos: vadbefogott halak telepítése! Törekedni kell a hagyományos törzsalakok gondozására!

A pályázatra 2017. október 30-ig lehet jelentkezni. A pályázat 2017. októbet elsején indul, és 2018 szeptember 30-ig tart..

A fényképeket a legelejétől kell készíteni (akvárium készítése, felújítása, külön képeket kérünk a beépített technikáról a használandó felszerelésekről. A már működő akváriumról havonta kell fényképekett csatolni (látszódnia kell az akváriumnak, halakna, technikának. Egy alkalmommal 5 db képet kell elküldeni, időbélyeggel, vagy más dátumazonosítással (aznapi újság fejléce stb.).  A jelentkezésben le kell írni a medence adatait, fel kell sorolni, hogy milyen élőlényekkel lesz betelepítve. A pályázatokat és utána a fényképeket az anagyoreg@gmail.com címre kell küldeni. A pályázatba ne feledjétek leírni, hogy mely könyvekben leírtak alapján lesz megvalósítva a pályázati akvárium, mert ettől a későbbiekben eltérni nem kellene.

Külön hangsúlyozzuk, hogy az elbírálás nem esztétikai és látványszempontok alapján történik, hanem, hogy a hagyományos módszerrel gondozott akváriumok a pályázatban megjelölt könyv szerint (szigorúan) legyenek üzemeltetve.

A pályázat célja, hogy az elfeledett akváriumtechnikák újra felfedezésével, az akváriumi barkácsolások felelevenítésével, visszahozzuk az akvarisztika elveszni látszó hobbijellegét a mai agyontechnikázott szobai haltartással szemben.

A pályázaton, a becsületességen alapul, hiszen nem tudjuk ellenőrizni, hogy a feltételeket betartjátok-e, ezért minden indulót megkérek arra, hogy a tisztességesen, a kiírásnak megfelelően, sportszerűen vegyen részt a pályázaton.

Zsűri:

Météfi Gyula

Dr. Szita Géza

aquad

Rendkívüli híradás!

---

Lukács László az akvarisztika és a díszhaltenyésztés területén több évtizeden át végzett kiemelkedő munkája elismeréseként a Magyar Arany Érdemkeresztet kitüntetést kapta! Külön öröm, hogy kifejezetten akvarisztikai tevékenységért hazánkban ez az első hivatalos állami elismerés.

Zsilinszky Sándor búcsúztatója

Zsilinszky Sándor búcsúztatásának időpontja: 2013. február 15 (péntek) 11 óra 15 perc.
Helyszín: Farkasréti Temető Makovecz terem.

Az Akvárium Magazin összes eddigi számának borítója!

Az Am összes megjelent számának a borítója

Meglepetéés! Akiket érdekel II.

Tegnap megnéztem a filmet, ha már megkaptam. Felidézte bennem a régi akvarista emlékeket, a retro akváriumok világát, és azt a szemléletet, ami akkoriban (poétikusan ifjú koromban) igazi hobbivá tette az akvarisztikát. Azt a feelinget, ami ma már nincs. Azt az érzést amiért akkor jó volt akvaristának, magyar akvaristának lenni. Ma már ez sincsen. Mindent tönkretett az üzlet. A plázás boltok, a hozzá nem értő eladóikkal, tönkretették a régi jó szaküzleteket. Mára csak a forintok számítanak, a halak, a hobbi, a polihisztorság nem. Teljes a csőd a magyar akvarisztikában. Mindenki csak eladni akar, ha van 3 guppija és már 2 hónapja van akváriuma, tenyésztőnek hiszi magát.
A film egyébként főleg a szaporodási módokra van kihegyezve, a kor csúcstechnikájával készült. Nem véletlenül kapott egy neves filmfesztiválon technikai nagydíjat.

Aki szeretné, hogy megérintse a régi, elmúlt akvarisztika világa, az jöjjön el a TerraPlázára októberben, és nézze meg a filmet, hisz nem lehet tudni, hány év múlva kerülhet rá ismét sor.

Meglepetééés! - akiket érdekel

Akiket esetleg érdekel az akvarisztika története, és az a kor, amikor még mi, magyar akvaristák néhány dologban a világ előtt jártunk, biztosan örömmel veszik, hogy kitartó munkával - sok várakozás után - célegyenesbe jutott azon ötletem megvalósítása, miszerint sikerül megszereznem (az egyszeri vetítési engedéllyel együtt)Kollányi Ágoston: Akvárium című filmjét. A film szakbemutatója 1954. február 3-án volt a Híradó, és Dokumentum Filmgyárban, majd vetítették 1955. április 12-én is a TIT Biológiai Szakosztálya klubestjén a Kossuth Klubban.
Az AME-val egyeztetett terv szerint az idei Akvarista Napokon is levetítjük ezt a kitűnő kisfilmet. A vetítésre csak zárt körben lesz lehetőség a szerzői jogi dolgok okán, de az AME tagjainak biztos helyük van a vetítés helyszínén. A többi érdeklődő lehetőségei a filmnézésre még tisztázásra várnak.

Dr. Lányi György 86 éves!

Gyuri bácsi, Isten éltessen!
A héten ez alkalomból (is) felkerestük Gyuri bácsit. A kép ekkor készült. Képen Lányi György mellett Pasaréti Gyula látható. A rólam készült képet szerénységből most nem mutatom meg.



Kívánunk hosszú, egészséges életet, és sok akvarista sikert!

Felújítják a Victóriaházat

A héten tudtam meg, hogy a Füvész Kertben található, akvarisztikatörténeti szempontból is igen érdekes Victóriaház felújítása folyamatban van. El is mentem, hogy megnézzem.
A régi akváriumok helyén már ott sorakoznak a vadonatúj akváriumok. Már csak be kell őket rendezni.

A régi akváriumsor


Az új akváriumok

A hírek szerint a medencék berendezését az Akvaristák Magyarországi Egyesülete fogja végezni, és lesz ünnepélyes megnyitó is.
A híres betonmedence is rendbe van hozva, és már telepítve is van a híres tündérrózsa. A levelek mág nem annyira nagyok, hogy - mint a régi időkben - elbírjanak egy kis gyereket, és nem is az a faj, ami azelőtt volt (Victoria amazonica), de már most is nagyon szép.

Nagyon örülök, hogy végre valami jó is történt a hazai akvarisztikában!

Különös emberek ...

A honlapom bevezető részében van egy hosszabb idézet, mely Dr. Wiesinger Márton 1975-ben megjelent Akvarisztika című könyvéből való. Nagyon sokan jelezték, akiknek nincsen meg a könyv, hogy szeretnék elolvasni az egész írást, ami egyébként a könyv bevezetője. Kérésüknek eleget teszek és most közreadom az egészet.

"Különös emberek azok, akik olykor egyenként, máskor csoportosan megjelennek a városszéli tócsák körül. Összecsukható bambusznyelű hálójuk, szállítódobozuk, vagy fémesen csillogó kannájuk arról árulkodik, hogy az ilyen kis iszapos pocsolyákban kiszuperált háztartási eszközökön, ócska lyukas és rozsdás vödrökön kívül más is van. Hálójukkal nagy buzgón fekvő nyolcasokat írnak a vízben, komoly arccal, mintha sorsuk függene ettől a művelettől. A környék lakói ügyet sem vetnek már rájuk; tudják, hogy az emberek sokféle hobbinak hódolnak. Ezek a tócsajárók időnként elmozdítanak egy-egy követ, és az iszapba leragadt másik kő vagy farönk közelébe helyezik. Így keletkeznek azok a kis zegzugos utak, amelyeken billegő lépésekkel tudják megközelíteni az apró tavacskák víztükrét. „Kincsüket" - mint akik félnek, hogy elveszik tőlük - a lehető leggyorsabban hazaviszik.
Megesik egy-egy gyűjtőútjukon, hogy a vélt kincs helyén a keresők semmit sem találnak. Minthogy a fosztogatók az ilyen vidéket messze elkerülik, másképp tűnik el a „kincs".
Néhány évvel ezelőtt egy városszéli kubikgödörből a tűzoltók kiszivattyúzták a vizet. Ez a pocsolya rövidesen ismét vízzel telt meg. Újbóli kiszivattyúzás után az illetékesek még a helyét is eltüntették: földdel öltötték fel a mélyedést. Pár hét múlva a környező házak pincéje megtelt vízzel, majd néhány kisebb épületet beomlási veszély fenyegetett a talaj erős fellazulása miatt. Mindez azért, mert a föld alatti szivárgások, amelyek a tócsa vizének utánpótlását biztosították, a feltöltés után új utat kerestek maguknak, ezúttal a pincék felé, a legkisebb ellenállás irányába. A legfeljebb kacsaúsztatónak alkalmas kubikgödör kevés hasznot hajtott, megszüntetése mégis károsnak bizonyult. Legjobban pedig a környéken lakó akvaristák sajnálták eltűnését, mert odajártak planktoneleséget gyűjteni halaik számára.

Az akvarista otthon valamit elindít, mondjuk, elkezd neonhalakat tenyészteni. A nemzedékek láncának folyamatosságát - és egyben a kapcsolatot a halak perui őshazájával — az íváskor összeolvadó szaporítósejtek biztosítják. Ez a kiindulópont minden nemzedékben újból jelentkezik. A kis halak teste viszont teljes egészében a nekik juttatott táplálékból, vagyis a tócsákban gyűjtött apró rákokból, az ún. planktoneleségből épül fel. Más szóval minden, amit megesznek és megemésztenek, átalakul neonhallá. Ha más a kiindulópont, akkor a sok kis planktonrákból, a vízzel telt kubikgödör és más kacsaúsztatók lebegő szervezeteiből esetleg indiai üvegsügérek vagy amazonasi vitorláshalak lesznek.
Íme a kincs, amit összehalásztak, anélkül, hogy más földrészre utaztak volna.
A tócsajáró, különös emberek lakásukon üvegmedencék, akváriumok aljára mosott homokot töltenek. Felöntik vízzel, vízinövényeket ültetnek bele, majd néhány halacskával népesítik. Ahogy múlik az idő, akváriumuk egyre szebb, egyre természetesebb lesz. Egy tó vagy egy patak titokzatos életét most már üvegfalakon keresztül figyelhetik. Derengő fényben a hullámoktól fodrozott fövenyen egy-egy élénk színű kavics vonzza a tekintetet. A háttérben, elsüllyedt faágakon üde zöld jávai moha terpeszkedik. Amikor a fürge halak csapata elsuhan mellette, meglibben a moha, csak a sásszerű nyílfű hajtásai állnak mozdulatlanul, mint palánták a kínai rizsföldeken.
Ha egy nagyobb üvegmedencébe varázsolnak víz alatti tájat, és az mindössze néhány apró hal otthona lesz, akkor az minden kezelés — így a halak táplálása — nélkül fenntartja önmagát! Láttunk már olyan több hektoliteres akváriumot, amelybe 25 éven keresztül senki sem nyúlt, a vizet sem pótolták benne. Minden bolygatás nélkül negyed évszázada élte a maga természetes életét. Üvegfalait zöldre festették a moszattelepek. Amikor fedőüvegét óvatosan leemeltük, a rajta tovagördülő páracseppek halk csobbanása törte meg a várakozás csendjét. Minket legjobban az lepett meg, hogy a talajszinten parányi exkavátorok módjára ott turkált két kis páncélos harcsa. A medence vize ennek ellenére kristálytiszta volt. Idősebb növényei úgy halhattak el, mint az őserdei fák — szerves hulladékot juttatva a talajba, de helyükbe újabbak sarjadtak, sok nemzedéken át.
Első pillanatban azt hihetnénk, hogy aki először rendezett be akváriumot, feltalálta az örökmozgót, a perpetuum mobilét. Hiszen elég beindítani, és most már megy magától, minden külső energia befektetése nélkül, elvben örökké. Ez azonban így fizikai lehetetlenség volna! A valóság az, hogy az akváriumnak is van motorja: a fény.
Ki hinné, hogy a tócsajáró emberek - akiknek zsebében mindig ott lapul egy kis darab madzag, mert a rozsdás tepsik és fazekak könnyen kitéphetik plankton gyűjtőhálójukat - otthon „kozmikus állomásokat" létesítenek. Tevékenységük alapja az a sok atomrobbanás, ami a Napban szakadatlanul végbemegy. Ez hidrogénatommagok héliumatommagokká való egyesülésének a következménye. A felszabadult energia egy részét, ami fénysugarak formájában a világűrön át alig több mint nyolc perc alatt a Napból a Földre érkezik, a növények befogják, s ez „hajt" minden akváriumot is. E kozmikus energia megkötését az akvárium vízinövényeire bízzák, azok meg zöld színtestekkel végzik el ezt a munkát. A bennük levő növényzöld - a klorofill - lehetővé teszi a fényenergiának a sejtek szőlőcukor-molekuláiba való beépítését. Ez a folyamat parányi gázbuborékok gyöngysorát eredményezheti, mert oxigén felszabadítással jár együtt. Ha nem így volna, hogyan is maradhatna tiszta a tavak, mocsarak, levezető árkok vize. Rövid idő alatt posvánnyá változna a bennük élő vízi szervezetek által kilehelt szén-dioxidtól.
A szén-dioxid azonban a növények egyik táplálékát jelenti, és miközben azt testükbe építik, helyébe oxigént juttatnak a vízbe. Az oxigént pedig a halak kopoltyúikkal vonják ki a vízből, szén¬dioxidot adva le, amit a vízinövények ismét felvesznek. Az így beállt gázcsere-egyensúly teszi lehetővé az akváriumokban a tarka díszhalak életét is.
Ha kevés a növény, vagy sok a hal, a gázegyensúly nem áll be. Az akvaristák dolga, hogy az üvegfalak mögött megfelelő arányt hozzanak létre a két édes testvér, a növény- és állatvilág tagjai között. Ez néha „tűhegy-egyensúly": ilyenkor kár volna behúz¬ni a függönyt, vagy elhelyezni egy virágcserepet úgy, hogy árnyékot vessen az akváriumra. Ha mégis így történne, akkor világítson a fénycső, induljon a szellőztető, szűrje a vizet a filtráló. Juttassunk rendszeresen élő eleséget az akváriumba, vagyis ne kívánjuk, hogy fenntartsa önmagát külső segítség nélkül. Úgyis bebizonyította, hogy meg tudja ezt tenni, csak éppen más körülmények között. Gondozással viszont jóval több vízi lakó életfeltételeit biztosíthatja. „Sűrített életközössége" fokozott mozgással most már koncentráltan nyújtja a mindig változó színpompát. Felgyorsult életüteme gazdájának igényeit is jobban kielégíti. Néha órák hosszat gyönyörködik benne, s észre sem veszi, hogy az idő késő estébe hajlik.
Aztán egy gombnyomásra kialszik a fénycső. Az akváriumi fűtőtest jelzőlámpájának rózsaszínű fénykévéje kellemesen nyugtató hangulatfényben füröszti a szobát. Az akvarista gondolatai rövidesen messze kalandoznak. Most nem a városszéli tócsák partján lépked, sárba süppedt köveken. Brazília édes illatait hozza egy vízesés felől a kósza szellő, ő meg banánfák árnyékában, majd datolyáktól roskadozó pálmák alatt, a selymes fűben kitaposott ösvényen közeledik vágyai birodalmához. A vízesés előtt meleg párafüggöny, a hullámfürdőben pedig csapatosan úsznak mindazok a halak, amelyeket az utóbbi években ő hívott életre. Nélküle nem volnának. - Csak azért lettek, mert az a tócsajáró akvarista, miközben fekvő nyolcasokat írt planktonhálójával egy vízzel telt kubikgödörben, megtanulta a teremtés mesterfogásait."

Nyaralás közben - akvarisztikatörténet

Tegnap megérkeztem a szokásos évi nyaralásomból. Az aktív pihenés jegyében végre eljutottam két olyan helyre is, ahova már évek óta készülök. Amint sikerül a dolgos és kánikulai hétköznapokba visszarázódni, mindkettőről be fogok számolni a honlapon.
A szántódpusztai Balatoni Akváriumban és a Zamárdi tengeri akváriumban jártam.

Az új "nagyöreg"

A honlapom "nagyöregek" rovatába bekerült, és ettől a perctől kezdve a rámruházott hatalomnál fogva, a magyar akvarisztika "nagyörege" megtisztelő cím birtokosa Pasaréti Gyula. E címet a mai naptól kezdve használhatja, névjegyén, üzleti levelezésében, cikkei aláírásában, és ahol csak akarja.
A vele készült beszélgetés szöveges változatát és pár fotót itt lehet megtekinteni. A cikk vélhetőleg a későbbiekben még bővülni fog, mert ígéretet kaptam Gyulától arra vonatkozólag, hogy még küld olyan képeket, amelyeket, mint poétikusan ifjú akvarista látható. Az én archívumomban, a mostaninál több, idevágó képet nem leltem. De azért érdemes lesz később is rákattintani a cikkre, mert lehet, hogy lesznek benne új képek.

2009. június 21. 14.10 óra: Megérkezett az első hozzáfűzés a cikkhez Lányi Gyuri bácsitól.

Sértés? Á dehogy! De tényleg!

Pedig nem is öreg! Én most mégis ebbe a kategóriába skatulyázom be. Megörökítem nevét az örökkévalóságnak! Mert van múltja és reméljük jövője is még elég sokáig.

Szerdán végre sikerült kicsikarnom belőle, az egyetlenegy kérdésre a választ, amit valamennyi nagyöregnek feltettem már (persze azoknak csak akiktől volt alkalmam személyesen megkérdezni), és el is mondta, hogyan kezdte, hova tart, mit csinált. A hangszalag pedig szépen rögzítette az elhangzottakat. Más dolgom már nincs, csak annyi, hogy szépen bepötyögöm a mondottakat, és nemsokára olvasható lesz a honlapomon a nagyöregek, vagy az akvarisztikatörténet rovatban. Hogy melyikben azt még addig eldöntöm. Ja igen és várom a cikkhez még szükséges adatokat, fotókat, remélem, hamar megkapom ezeket!
Nos a héten, szerdán, Pasaréti Gyulánál jártam.

Rengeteg üveg!

Pasaréti Gyula adományaként ma ismét bővült az akvárium múzeum! Ma délelőtt elhoztam tőle, rengeteg régi - 20-30 évvel ezelőtt használatos - de vadonatúj, üvegtechnikai eszközt. Vannak benne pipák, levegőcsövek, külső szűrők átemelő csövei, és egy régi úszó tubifex etető is, szintén üvegből, igaz eddig csak az egyik felét leltem meg, de talán ott van a másik része is. Ha nem, nekem is van valahol egy idehaza, remélem, hogy összeillik majd a két darab! Amint feldolgozom az anyagot újabb teremmel, termekkel fog bővülni a múzeum. De addig még egy kis türelmet kérek, mert tényleg nagyon sok a cucc.
Aztán hoztam még mást is, amit szerkesztés után szintén közreadok, de azt most nem írom meg, meg, mert ha mindenről egyszerre számolnék be, nem lenne később miről írni.
Köszönöm Gyula!