2015. november 30., hétfő

Lezárult a szavazás!

Ma lezárult a szavas a Díj 2015 jelöltjeire.
Megdöbbentően kevés szavazat (összesen 81 db) érkezett, ami méltó tükörképét mutatja a magyar akvarisztikának és úgy, egyáltalán, a Világnak.
A szavazóknak köszönöm a szavazatokat. Az érdektelenekről pedig nem is ejtek szavakat!
Ha marosan elindul a 2016-os díjra a jelölés. Remélem, hogy a Pályatársak sokkal aktívabbak lesznek.

Eredmények:




A győzteseknek szívből gratulálok. Rövid időn belül legyártatom az okleveleket és eljuttatom a részükre!

2015. november 29., vasárnap

Az utolsó 2 nap.

November utolsó napján lezárul a szavazás a Díj jelöltjeire. Még azért van időtök szvazni. Nagyon izgalmasan alkul eddig. Az egyik kategóriában pl. tized százaláknyi egyenlőség van. Jó lenne hát dönteni. Szavazzatok!

2015. október 23., péntek

Börzebojkott!

Sajnos olvastam egy hírt a legnépszerűbb közösségi oldalon: Ismét lesz valamiféle akvarisztikai börze. Elsőként a telefonom vettem észre ezt a bejegyzést, amin nem látszódott teljesen a jeles alkalomra készült plakát teljes szövege. Ahogy lenni szokott: pont a lényeget nem láttam. Éppen ezért nagyon megörültem neki, és magamban reménykedtem, hogy: talán, talán!
Aztán néhány órával később, már a „nagygépemen” kerestem meg a hirdetést, és legnagyobb sajnálatomra láthattam a plakátot teljes méretében. Elszontyolodtam, mert jól olvashatóan ott virít: belépőjegy árak.
Puff! Még egy üzleti alkalom azoknak, akiknek...
Szóval ez sem egy ingyenes börze lesz, hanem a vásáripar újabb terméke. A lényeg: Utazz oda és fizess azért, hogy elkölthesd a pénzed. A másik fő bevételi szál pedig, aki eladni akar, mert van pár hala, növénye, az is fizessen az asztalért! A szervezőknek már megérte!
Más kérdés, hogy az akvarisztikának – a magyar akvarisztikának, megéri-e!?
Annyiszor leírtam, elmondtam, feleslegesen, mindig megfogadva, hogy soha többé nem teszem, de nem bírom ki: amíg nincsenek rendszeresen akvarisztikai gyorsbörzék, ahová a vevő, az eéadó ingyen bemehet, nincs magyar hobbiakvarisztika. Amíg csakis olyan események vannak, ahol mindenért fizetni kell, azért is hogy vásárolni lehessen, nincs magyar akvarisztika. A hobbi lényege, hogy a pályatársak össze tudjanak jönni, csereberélni, beszélgetni. Mivel a régi szakköröl sincsenek már meg, nincsen hely, nincsen lehetőség a találkozókra. Erre lennének jók a kis börzék. Hétvégeken pár óra időtartamban.
Említett közösségi oldalra írt hozzászólásomban kifejtettem, erről az elképzeléseimet, persze a hagyományokhoz híven ki lett törölve. Kaptam olyan választ: Sajnos nem adják ingyen a termeket sehol sem Persze, hogy nem adják, ha meg sem próbálják, de ennek még a gondolata sem merült fel senkiben, mert pénzt kell keresni. Biztosan van sok helyen iskola, óvoda, aminek előcsarnokában, vagy egyik termében mondjuk szombaton 9-12 óráig lehetne eseményt tartani, ingyen. Biztosan vann helyi kisvállakozások, melyek támogatnák az ilyen eseményeket. Cserében egy rövid előadást mutatnának be tevékenységükről. Iskolákban lehetne diavetítéses előadásokat tartani a börze ideje alatt az akvarisztikáról, érintve a tanrendet. Nem hiszem el, hogy ne lehetne megszervezni. Persze ebből pénz nincsen, csak a munka, de hát a hobbi már ilyen. A rendezvény után pedig az eladók összedobnának egy kis pénzt a takarító néniknek, hogy a kicsepegett vizet feltöröljék. Meggyőződésem, hogy egy-egy kisebb település életébe ezek a rendezvények életet, színt vinnének, és az akvarisztikai élet is pezsdülne.
Tudom, hogy soraim semmiféle változást nem fogna előidézni. Miért is lenne úgy, amikor manapság, ha valakinek leszül a guppija és sikerült 18 db korcs egyedet felnevelni, már hírdeti úton útfélen, hogy vannak eladó halai. Elüzletiesedett világban élünk. Szar világba, és mi akvaristák is szarok vagyunk.
Semmi nem bizonyítja jobban, hogy igenis szükség lenne az ingyenes börszékre, mintsem az, hogy a már többször említett közösségi oldalon létre hoztam egy csoportot az akvarisztika tárgykörében, ahol csakis ingyen lehet felajánlani a feleslegessé vált dolgokat. Legnagyobb meglepetésemre a tagok száma nagyon nagy mértékben, és nagyon gyorsan nő: 1166 a mai létszám. A szabályok egyszerűek: nem kérünk, csak ajándékba adunk. Ennyi.
A fieztős börzéket ezért szíveskedjetek bojkottálni!

2015. május 22., péntek

aquad Akvárium Múzeuma köszönti az Akvárium Magazin 100. számát

Kedves Magazin!

Örülök neked! Örülök azért, mert ennyi év után is vagy. Nem sok ötletemről (pedig mind szenzációs volt) mondhatom el, hogy ilyen hosszú és szép pályát fog befutni. Nem sok Pasaréti Gyulával közös kezdeményezésről tudom elmondani, hogy ilyen hosszú életű és népszerű, az akvaristák szeretetétől övezett lett volna.
Tisztában vagyok vele, hogy milyen sok munka fekszik benned, még akkor is, ha jó ideje nem veszek részt a szerkesztésedben, mindössze elvétve megjelenő akvarisztikatörténeti pár írásommal. Az utóbbi időben már azokkal sem, mert feltételezem a téma nemigen érdekel senkit!
Az elején másként volt: amikor utadra indultál még én voltam a főszerkesztőd, az étkezőm a szerkesztőség, a munkahelyem a nyomda pedig a „szülőszobád”. Az első néhány számod magam nyomtattam a törökbálinti üzemben. Aztán — ahogy Gyula írta a főszerkesztői jegyzetében (most Ő a főszerkesztőd) — a nyomda nem vállalta tovább. Igyekeztem más lehetőséget teremteni, de az ottani ember O. Gy. (tudom a nevét, de nem érdemes arra, hogy leírjam), az utolsó pillanatban, elég otromba módon hagyott cserben minket. Belvárosi lakására mentünk megbeszélni a hogyanokat, de ő valamiféle vadásztrófeák felhordásával volt elfoglalva, és elküldött minket. Ezután jött Lukács, egészen a leállásig.
Igen a leállás. Akkor már nem voltam a főszerkesztőd, de igen szomorú voltam, írtam is pár cikket a felháborodásomban. Aztán a szünet évei következtek. Aztán az újraindulás időszaka jött. Jól van ez így, hogy pár éve ismét valódi újság vagy, nyomdában készült, színes, nyomdafesték szagú igazi nyomdatermék. Kell ez nagyon, hiszen a világhálónak nincs nyomdaszaga sajnos, bár lehet, hogy egyszer ezt is feltalálják majd.
A magyar akvaristáknak és érdeklődőknek kell a magyar, nyomdaszagú magyar akvarista újság. Az akvaristáknak kell, de sajnos az akvarista olyan, mint a fehér holló, a hobbiakvarista ritka állatfaj. De ezt már sokszor leírtam, most beszéljünk rólad.
Erős vagy! Majdnem lett komoly ellenfeled az akvarisztikai lapok magyar piacán: 2011-ben történt egy próbálkozás. Az év szeptember 15-én szeretett volna megjelenni a német Aquaristik újság magyar licenc kiadása kéthavi megjelenéssel 10.000(!) példányban, 34+2 oldalon. Nagynehezen kinyomoztam, hogy kik a magyarországi képviselők, még nehezebben megtudtam az elérhetőségüket, és az Ikeában egy találkozót sikerült összehozni. Volt nagy meglepetés, amikor mint az AM  alapítója mutatkoztam be! Aztán elmeséltem nekik, hogyan fest a magyar akvarisztikai szaklapok után érdeklődők piaca. Nem jelent meg az első szám sem! Megvédtelek! Nem, nem! Nem veszem magamnak a bátorságot, hogy ezt így kijelentsem! Mondjuk úgy: csekély mértékben hozzájárultam ahhoz, hogy ne legyen konkurenciád. Ezt a kis történetet most mesélem el először nyilvánosan, eddig nem mondtam szinte csak az érintettek legszűkebb körének. De most a nevezetes századik megjelenésed alkalmából elmondom neked is. Már tudod. De már ez is csak az akvarisztika hazai történeténetének egy elmúlt darabkája, ami már talán csak számomra érdekes, számomra jópofa!
Sok hasonló érdektelen történetem lenne még, de azokat, s azokat is, melyek a 150. lapszámod megjelenéséig lesznek még nem osztom meg. Egyfelől azért mert a századikhoz ennyi szöveg elég, másfelől azért, mert még hogy a jövőben mit kell tennem, mi adódik — még nem tudom.
Így hát előre tovább, várom a százötvenedik jubilleumi számot. Mostani készítőidnek erőt egészséget, kitartást, odaadást, és töretlen hitet, megfelelő mecenatúrát kívánok, barátsággal és jóindulattal — őszintén —, hogy ezt megvalósulhasson!

Dezse Tibor (aquad)

Ámulok!

 Nézem a jövő heti TerraPláza szórólapját. Ámulok. Túl azon, hogy egy nyamvadt díszhal nem látható rajta, még azzal sem tisztelték meg a haz...