2009. augusztus 20., csütörtök

A fene sem gondolta volna!

Lesz ugye, az Állatkertben ez az Akvarista Napok, ahol is bemutatásra kerül az Akvárium Múzeumom első nyilvános, egészen kicsi kiállítása.
Nagyon benne vagyok az előkészületekbe, de amiről azt hittem, hogy nagyon egyszerű lesz, az komolyabb gondokat okozott, mint vártam.
Ez pedig a sóder, vagy másik nevén, a folyami homok beszerzése. Először próbáltam venni, de ilyen olyan helyeken csak szépen megszitált, nem tudom honnan származó sóderek voltak, amiknek még a színe sem hasonlított a klasszikus dunai sóder színéhez. Inkább sárga, mint a nekem kellő szürkés volt. Hiába, már a sóder is globalizált. Az pedig, hogy nem a klasszikus fövenyt használjam, fel sem merült bennem. Gondoltam, hogy kinézek a Duna partra, mert dunai kavicsnak ott aztán lennie kell. Nem voltam az eredménnyel elégedett. Így teltek a hosszú napok: keresgéléssel, és a sóderek alkalmatlanná nyilvánításával. Aztán egyszer csak (gondolom az égiek meghallgatták kérésemet), Újpesten autózva egy kicsi mellékutcában a Nádor utca környékén, látom ám, hogy egy kis autóból a járdára lapátolnak pont olyan anyagot, amilyen nekem kell. Szerencsére az előző gyűjtési kísérletem miatt ott volt egy vödör az autóban. Azonnal satufék, és az ott lapátoló bácsihoz odamentem koldulni.
Nagy szerencsém volt, mert amint előadtam látogatásom célját, az öreg elmesélte, hogy neki is volt akváriuma, egy szép 200 literes vasvázas, amit pár év előtt a lomtalanításkor dobott ki. Hogy fájdítsa a szívemet, még hozzátette, hogy szívesen nekem adta volna, ha előbb találkozunk. Kár érte, nagyon kár, mert az elbeszéléséből kiderült, hogy igen szép krómnikkel edény volt.
Próbáltam magam azzal vigasztalni, hogy legalább sódert szereztem, mert azt a néhai akvarista bácsi, szívesen adott.
Most éppen mosom, már vagy másfél órája, és a derekam is nagyon belefájdult, és éppen azért ültem le a gép elé ezt a kis szösszenetet megírni, hogy addig is pihenjek picit.
Üröm az örömben, hogy úgy nézem, hogy kevés lesz. Tán lehet, hogy kálváriám még nem ért véget, és folytatnom kell, az idős, korábban akvarisztikával foglalkozó bácsik felkutatását, akik éppen lakást újítanak fel, és van klasszikus sóderjuk. A fene hitte volna, hogy ennyire macerás sódert szerezni!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

61,8% vö 38,2%

Kicsit ismét foglalkoztam az akvarisztika történetével, eseményeivel. A kutatás közben a keresőben láttam a címben leírt arányt! Nem ért kül...