2009. április 12., vasárnap

Vízikertészet (Aquascaping), avagy merre tart, mennyire természethű az akvarisztika új ága?

Annak ellenére, hogy a víz alatti kertészkedés az akvarisztika egészen új ágának minősül, hiszen közvetlen története az 1990-es évekig nyúlik csupán vissza, ennek is – mint mindennek sokkal régebbi gyökerei vannak.
Előzménye a növényes, az ún. holland típusú akváriumok (ahogyan nálunk nevezik: holland akváriumok) voltak, melyek a múlt század harmincas éveiben jelentek meg, miként a nevéből is következik, ezek a medencék Hollandiából indultak el, és lényegében olyan hagyományos édesvízi medencék, melyekben nagy részben csak növényeket tartottak, ezért az akváriumokban a körülményeket úgy alakították ki, hogy azok a leginkább a növények fejlődéséhez, szaporodásosához legyenek megfelelőek. A világítás, szűrés, és a vízkémiai összetevők, az akvárium földje is ennek lettek alárendelve. Halakat nem, vagy csak igen kis számban telepítettek ezekbe a medencékbe.
Pontos adataim nincsenek arra nézve, hogy a növényes medencék mennyire lehettek népszerűek szerte a világban, de az biztos, hogy Magyarországon nagyon sok helyen nem találkoztam holland akváriumokkal. Ennek okát, abban látom, hogy a hazai akvaristák szívesebben tartottak halakat, és a növényeket csak dekorációs elemnek tekintették.
A víz alatti kertészet atyja egy japán úriember: Amano, aki azt mondta, hogy: A halak az akváriumban olyanok, mint a madarak az erdőben, egyszerűen hozzátartoznak.”
Megszületett tehát a holland típusú akváriumok új generációja! Sokkal népszerűbbek, mint elődeik, rengeteg könyv és cikk, valamint weblapok ontják az információkat e témával kapcsolatban. Különféle akvárium berendezési szépségversenyeket rendeznek szerte a világban. Hazánkat is elérte ez az őrület, főként, Néder Attila (Nigro) barátunk jóvoltából, aki honlapot hozott létre, és az AM-ban is hasznos cikksorozatot indított erről a nagyon érdekes akvarisztikai ágról. De a figyelmes érdeklődő ezen kívül számos magyar nyelvű lapot is találhat a Neten. Létezik olyan lap is mely édesvízi garnélákkal foglalkozik, melyek szinte kötelezően lakói a vízi kertész akváriumának.
Az akvarisztika története, megítélése során azonban már több alkalommal is felvetődött az a kérdés – ahogy most is - miszerint mennyire természethű az akvarisztikának eme ága! Most próbáljuk meg ezt a kérdést körüljárni egy kicsit.
„Fogom a természet szépségeit és beleteszem mindenféle vallási jelentés nélkül egy akváriumba, a természet maga a vallásom” – mondja Amano úr.
No igen – mondja erre pár akvarista! De nézzük ennek a kijelentésnek az ellentmondásait, mely igen szorosan kapcsolódik a címben olvasható kérdéshez.
Az első tisztázni való lenne, hogy melyik természetet tekinti vallásának Amano úr? Azt, amelyikkel a szabad természetben találkozhatunk, vagy azt a mesterséges természetet, amit – egyébként lenyűgöző, és lélegzetelállítóan berendezett – akváriumaiban saját magának megteremt? Valószínűsítem, hogy az utóbbira gondolt, hiszen a szabad természetben nincsenek olyan helyek, ahol, példának okáért, az úszó májmoha önként leszáll a víz alá, és odakötözi magát egy kőre, fatörzsre, és onnantól a submers módon éli le az életét. Nem tűnik túl természetesnek az sem, hogy az akvárium szinte steril. Egy igazi akvakertész medencéiben nem találunk sehol egy korhadt növényrészt, sehol egy kis mulm, sehol egy mákszemnyi alga az üveglapon, vagy köveken. A berendezés is mérnöki pontossággal megtervezett az aranymetszés szabályainak megfelelő, hogy az már szinte olyan, mint egy mérnöki tervrajz. Azt hiszem abban is egyet érthetünk, hogy ennyire „tiszta” viszonyokat sehol sem találhatunk a szabad természetben. Ezek az akváriumok nagyon erősen (talán túl erősen) meg vannak támogatva mindenféle akváriumtechnikával, és felszerelésekkel (szénsav reaktorok, palack, buborékszámláló, diffúzor, speciális napi adagolású növénytápok, speciális csipeszek, ollók, indikátorok stb.). Olykor olyan különlegességet is felfedezhetünk, mint a víz alatti vízesések (!).
A többi kérdés részletezésével most nagyon mélyen ne foglalkozzunk, hiszen azok jó része már megvitatásra kerültek a társas akváriumok kapcsán. (több földrészről összeszedett növények, halak, csigák stb.).
Mindez természetesen nem baj, ezek az akváriumok csodálatosak, megkapóak, és tagadhatatlanul a legdekoratívabbak az összes édesvízi akvárium között. És még az is nagymértékben dicséretükre válik, hogy iszonyúan sok munka van mögöttük. Mert egy akváriumnak nem akkor kell nagyon szépnek lenni, amikor berendezzük, hanem hónapok évek múlva is, és ehhez nagyon sok odafigyelés, törődés, tesztelés, bíbelődés, elhivatottság kell. Tisztelet az akvakertészeknek! Ezt nagyon komolyan mondom!
Senkit nem akarok lebeszélni a hasonló édenkertek gondozásáról. Az egész cikkhez az apropót a hivatkozott Amano idézet adta. Vajon mi lehet mögötte. Elismerve, hogy nagyot alkotott, de belátva azt is, hogy Amano úr mára gazdag ember, tehát érdeke, hogy portékáit eladja a vízi kertészeknek, érdeke, hogy a róla elnevezett garnélákkal telepítsék be az akváriumokat. Ezek szaporodásához ugyanis tengervíz kell, tehát fogynak, és pótlásra szorulnak.
Ehhez, szavaira visszaemlékezve, ha kell új vallást teremt, egy általa akváriumban összehozott és üzemeltetett „természeti vallást”, melynek teljes joggal „főpapja”.
Mondtam: senkit nem beszélek le a modernizált holland akváriumok gondozásáról, lehet, hogy én is megpróbálkozom valami hasonlóval, de abban biztos vagyok, hogy lesz egy kevés korhadék, és biztos, hogy egy-egy felborult követ csak hetek múlva teszek vissza a helyére, mert nekem így természetesebb.
Csodálattal adózom azoknak az akvarista barátaimnak, akik ilyen meseszép medencéket hoztak létre és működtetnek. Olyan edényeket, melyeket, ha meglátunk, arra gondolunk, hogy ilyen lehetett a Paradicsom! Tisztelem az elszántságukat, türelmüket, áldozatkészségüket!
Az egész cikk lényege, azonban az, hogy csak úgy lenne igazán jó, ha egy víz alatti kertet a jövőben nem illetnénk olyan jelzőkkel, hogy: természethű, „olyan, mint az Amazonas” , „mintha alámerülnék egy búvárruhában”, „mintha Dél-Amerikában járnék”. Ezeket a kifejezéseket ugyanis csak a biotóp medencékre célszerű, és helyes mondani.
Mondjunk csak ezt: ez káprázatos!! Szerintem ez igaz, és egy akvakertész számára a lehető legnagyobb dicséret lehet, mert ezt hallja, tudja, hogy fáradságos munkája, anyagi áldozatai elérték céljukat, maradandót alkotott, egy valódi ökoszisztémát teremtett. Mást, mint, amit a természet!
Ha úgy tetszik, a természet darabjaiból egy új, máshol még sohasem látott, teljesen egyedi, megismételhetetlen életteret teremtett, annak ellenére, hogy Ő nem is Isten. Szívós munkával, mégis sikerült neki!

PS.: Annyira örülnék annak, ha egyszer mi magyar akvaristák is ki tudnánk olyant találni, amit az egész világ tőlünk vesz át, és kedvelőinek tábora milliós lenne! Tessék gondolkodni ezen!!

2 megjegyzés:

  1. Egészen kiváló post!!
    Ha az embernek van némi rálátása a hazai akvarisztikai "életre",nem igazán bizakodhat abban,hogy mi magyarok a közeljövőben előrukkolhatunk valami eget-földet rengető újdonsággal..
    Van azért egy-két dolog amiben a hazai akvaristák szvsz európai viszonylatban dobogós helyen állnak.Az egyik ilyen a "barkácsolás". :)
    Ha a külhoniak számára közkinccsé tennénk rendhagyó -költséghatékony- megoldásainkat,bizonyos esetekben nagy valószínűséggel leesne az álluk! :)

    VálaszTörlés
  2. Kedves Aquad.
    Az Amano és az egyéb akváriumok valóban nem a természetes vízalatti környezetet mutatják be, hanem a vízfelettit. Így pl. hegyvonulatokat, folyópartokat, stb. Valóban, van a dolognak valami természetessége, és valami természetellenessége is.
    Egyébként nagyon tetszett a cikk. :)

    VálaszTörlés

61,8% vö 38,2%

Kicsit ismét foglalkoztam az akvarisztika történetével, eseményeivel. A kutatás közben a keresőben láttam a címben leírt arányt! Nem ért kül...