2009. március 2., hétfő

Tömeg!


2009. március elseje. Az Akvaristák Magyarországi Egyesületének újabb börzenapja volt a Klauzál Házban. (Nota Bene: tudja valaki ki volt Klauzál Gábor? Nos, az első felelős magyar kormány (1848) minisztere és a közcsendi bizottmány tagja volt.)
Rengeteg ember, szinte oda sem lehetett férni a pultokhoz, a portékákat csak nagy küzdelem árán lehetett megnézni, megvenni. Én azonban, abból szempontból kedvezően ítélem meg ezt az eseményt, hogy azokat az időket idézte, amikor az akvarisztika igazi hobbi volt, lelkes emberekkel, azokat az időket idézte, amikor a TIT szakkörös összejövetelek után a Zsilinszky bolt előtt hatalmas sorban állás volt, hasonló tömegjelenetekkel. Ennek is meg van a maga varázsa, bár ezt lehet, hogy sokan nem értik. Sajnos elkényelmesedtünk. De azért jó, hiszen megmutatja, hogy nagyon nagy az érdeklődés az akvarisztika iránt. Vagy legalábbis sok a lelkes akvarizálni vágyó! Nagy pozítívumként értékelem, hogy az én olvasatomban ez a rendezvény és a megjelent igen nagy számú érdeklődő, részvételével kinyilvánította azt, hogy elégedetlen az egyes hazai kereskedésekben található áruk és élőlények minőségével és árával. Eljöttek ide, mert egészséges, szép, és elfogadható áron kínált dolgokat akartak venni. Ez részben sikerült is nekik. Amikor az új kedvenc az akváriumban van, vagy használjuk az itt megvett felszerelést, ahogy telik az idő, nem a lökdösődést, a tömeget idézzük fel magunkban, hanem azt, hogy milyen jó, hogy olyanhoz jutottam hozzá, amit máshol elég nehéz lett volna beszerezni. Ha mesélünk az unokáknak arról, hogy mikor tenyésztettük ezt a halat, majd úgy kezdjük, hogy: emlékszem 2009-ben volt egy díszhalbörze, ahol nagynehezen sikerül az első tenyészpáromat megvennem....
Az, hogy van-e nagyobb terem abban a házban és, hogy azt ki lehet-e bérelni, és belefér-e anyagilag, nem tudhatom. Jó lenne, valóban, ha kevesebb lettek volna? Jó lenne, ha kevesebb érdeklődő lenne a halazás iránt? Nem lenne jó! Ez sem volt - kényelmi szempontból - jó!, de ez nem egy plázás halasbolt szintű rendezvény volt, ahová a kutya sem megy be, mert rettenetesek az árak, a eladók szakértése kritikán alul van, és, mint tudjuk, a vevőkhöz való viszonyuk egyszerűen arcpirító. A tömeg miatt persze ez is egy komfortérzés nélküli rendezvény volt (nem kiállítás, hanem börze, vagy inkább kirakodóvásár), de, melyik plázás boltban lehet ennyi rég nem látott akvaristatárssal találkozni, és kimenni a büfébe egy kicsit beszélgetni?
Igen szörnyű volt tülekedni, és kényelmetlenül vásárolni, de aki valamit meg akart venni, megvehette, igaz, hogy olyan körülmények között, ahogyan 30-35 éve karácsony előtt a kenyér vásárlásakor kellett hadakozni. Ezen valóban lehetne és kell változtatni. Például úgy, hogy az árusító részbe csak meghatározott számú látigatót kellene beebgedni, a többieket pedig megkérni, arra, hogy amíg sorra kerülnek igyanak egy kávét. A stadionokba sem lehet egyszerre betódulni, a diszkók előtt is van sorban állás, ahogy a bevásárlóközpontok nyitásakor is.
Az árak: volt ami kedvező volt, volt ami eltúlzott. És még egy ötlet: azért a rendezőségnek az árakat maximálni kellene, ha kell fajonként és termékenként. Mert ez azért tényleg egy kirakodóvásár volt, és nem egy plázás halasbolt.


P.S.: A tömeg néha jó és szükséges - az utcán is lehetnénk sokkal többen!

3 megjegyzés:

  1. Szia Aquad!
    Nem kötekedni akarok, de Klauzál Gábor 1848-as kormányzat tagja volt, mégpedig annak földművelés és iparügyi minisztere.Szóval valószínűleg elírtad az 1948-at.

    u.i.: nem akarok blogot csinálni, ezért vagyok névtelen

    VálaszTörlés
  2. az előző író: dekalabda00 voltam

    VálaszTörlés
  3. Persze, hogy 1848! Csak mellébillentyűztem!
    Már javítottam, köszönöm a figyelmeztetést

    VálaszTörlés

Ámulok!

 Nézem a jövő heti TerraPláza szórólapját. Ámulok. Túl azon, hogy egy nyamvadt díszhal nem látható rajta, még azzal sem tisztelték meg a haz...