Szeretnék többet tudni! És Te?

Az AM 75. számában megjelent egy, vélhetően, sokunk számára érdekes cikk, mely egy készülő rendeletről, az állatkereskedéseket szabályzó intézkedésekről szól. Mondhatjuk erre, hogy már nagyon itt volt az ideje egy ilyen rendelkezésnek. Mindannyiunknak vannak ugyanis rossz tapasztalatai a kereskedések színvonalával, és szakmai munkájával kapcsolatban. Bár úgy hiszem, hogy ez a rendelet a színvonalon, vagy, ha úgy tetszik, a színvonaltalanságon változtatni nem tud, azért talán a szakmai megfelelőséget növelni lesz képes.
Sajnos a beszámoló szerzője nem avatta be az olvasókat túl sok részletbe, mert vagy ezek nem nyilvánosak, vagy nem akart felesleges riadalmat kelteni a kereskedők körében. Így én is csak a cikkben leírtakra tudok pár gondolatot mondani.

„A jövőben csak olyan személyek nyithatnak kisállat-kereskedést, akik igazolni tudnak öt év szakmai gyakorlatot, vagy rendelkeznek szakirányú képesítéssel.”
Ez helyes, de kik fogják igazolni, hogy az illető már öt éve halazik, madarazik, rágcsálózik stb.? Mit fogadnak el szakmai gyakorlatként? HA valakinek már 5 éve van otthon egy 20 literes akváriuma, Egy hullámos papagája, esetleg pár aranyhörcsöge, vagy tengerimalaca? Ha pedig már tenyésztgetett, akkor mit, hogyan, mennyit? Nem is merek arra gondolni, hogy úgy lesz, ahogyan az átkosban, mikoris egymásnak igazolták a „hősök”, hogy látták egymást a partizánmozgalomban harcolni. Persze dehogy harcoltak, valahol lapítottak. Aztán mi a helyzet az alkalmazottakkal? Évek óta sokszor leírtam és hangoztatom, hogy igenis szigorú vizsgához kell kötni, azt, hogy valaki ilyen helyen dolgozhasson! Erről sem szól a cikk.

„Minden állatkereskedőnek rendelkeznie kell egy állatorvossal, aki rendszeresen ellenőrzi az állományt.”
Aha! Mutassanak nekem hazánkban csak 20-30 olyan állatorvost, aki ért az akváriumokhoz, a benne élő halak betegségeihez. Nagyon boldog lennék, ha ennyien lennének. De sajnos nincsenek. Nem hiszitek? Tessék bármelyik rendelőbe bemenni és elvinni egy beteg halat, hogy mondjon valamit róla. Na, majd meg fogjátok látni, hogy lövésük sincsen a dologhoz. Kérdés, hogyan lehet ezt kivitelezni majd?

„Tilos lesz a halakat gömbakváriumban tartani.”
Nagyon helyes! Még az otthoni gömbakváriumokat is be kell tiltani visszamenőleg!

„Az akváriumot kötelező lesz lefedni.”
Hát kérem azért ezzel nem értek egyet. Ugyanis a fedőüveg, azon túl, hogy balesetveszélyes is lehet, tengeri akváriumoknál, eléggé meg fogja nehezíteni a helyes megvilágítást. Ki fog rakódni rá a só, akadályozza a megvilágítást.

„ A sziámi harcoshal hímeket úgy kell tartani, hogy ne láthassák egymást, vagy önmaguk tükörképét.”
Már mi az értelme ennek, hiszen ha nem tudnak egymásban kárt tenni, akkor miért ne gyönyörködhetnék a kifeszített úszók látványában. Szerintem ez is egy olyan pontja lehet ennek a rendeletnek, ami teljesen felesleges, mert elvonja az energiát más fontosabb dolgokról. Például arról, amit nem olvastam a cikkben, miszerint szó van-e róla egyáltalán, hogy a festett, tetovált, génkezelt példányokat, azok importját, forgalmazását, sőt tartását betiltja-e? Mert egy ilyen passzusnak sokkal több értelme lenne.

„A bemutatási célt szolgáló tengeri akváriumok minimális mérete 100 liter”
Ezzel is egyet értek, bár a 150, vagy 200 literes szint szerintem jobb lett volna.

Nem szól a cikk, hogy lesz olyan kitétel, hogy a kereskedő, vagy az alkalmazottja köteles-e felhívni a vevő figyelmét, megtagadja-e az eladást, ha egymással nem tartható fajokat akar vásárolni, ha kis akváriumba, nagyra növő halat akar venni. És még számos kérdésem is lenne, és nagyon szeretném, ha a rendelet tervezet egészéről lehetne valami komolyabb tájékoztatást kapnunk, mert, valószínűleg információ hiányában, ez a rendelet eléggé gyenge próbálkozásnak tűnik az olvasottak fényében legalábbis.

Az újságról még csak annyit, hogy végre, valahára benne van a hiányzó mondat. Nagyon ideje volt, hiszen így kezd egésszé válni a lap.
Köszönöm!

Ja! És szólni kellene a nyomdának, mert annyira szorosan volt becsomagolva az újság, hogy eléggé megtört a gerince. És ez nem a posta hibája most!

Az új "nagyöreg"

A honlapom "nagyöregek" rovatába bekerült, és ettől a perctől kezdve a rámruházott hatalomnál fogva, a magyar akvarisztika "nagyörege" megtisztelő cím birtokosa Pasaréti Gyula. E címet a mai naptól kezdve használhatja, névjegyén, üzleti levelezésében, cikkei aláírásában, és ahol csak akarja.
A vele készült beszélgetés szöveges változatát és pár fotót itt lehet megtekinteni. A cikk vélhetőleg a későbbiekben még bővülni fog, mert ígéretet kaptam Gyulától arra vonatkozólag, hogy még küld olyan képeket, amelyeket, mint poétikusan ifjú akvarista látható. Az én archívumomban, a mostaninál több, idevágó képet nem leltem. De azért érdemes lesz később is rákattintani a cikkre, mert lehet, hogy lesznek benne új képek.

2009. június 21. 14.10 óra: Megérkezett az első hozzáfűzés a cikkhez Lányi Gyuri bácsitól.

Lehet, hogy csak engem érdekel!

Ma sikerült megszereznem az Akvárium és terrárium című folyóirat 1956-os első évfolyamának minden számát. Így már csak két példányom hiányzik az egész sorozatból. Alakul ez!! HA valakinek van felesleges példánya az 1958-as évfolyamból (1-2 szám), vevő vagyok!

Sértés? Á dehogy! De tényleg!

Pedig nem is öreg! Én most mégis ebbe a kategóriába skatulyázom be. Megörökítem nevét az örökkévalóságnak! Mert van múltja és reméljük jövője is még elég sokáig.

Szerdán végre sikerült kicsikarnom belőle, az egyetlenegy kérdésre a választ, amit valamennyi nagyöregnek feltettem már (persze azoknak csak akiktől volt alkalmam személyesen megkérdezni), és el is mondta, hogyan kezdte, hova tart, mit csinált. A hangszalag pedig szépen rögzítette az elhangzottakat. Más dolgom már nincs, csak annyi, hogy szépen bepötyögöm a mondottakat, és nemsokára olvasható lesz a honlapomon a nagyöregek, vagy az akvarisztikatörténet rovatban. Hogy melyikben azt még addig eldöntöm. Ja igen és várom a cikkhez még szükséges adatokat, fotókat, remélem, hamar megkapom ezeket!
Nos a héten, szerdán, Pasaréti Gyulánál jártam.

Még mindig hiányzik egy mondat!

Nézegetem az újságot! A legújabb lapszámot, de azt a pici kis hétszavas mondat még mindig nincsen benne! Pedig nem nagy dolog! Ennyit nem érne meg?

Vendégkönyv-Akvárium Múzeum

Honlapomon megnyílt az Akvárium Múzeum IX. terme, amiben régi akvárium-kiállítások (TIT 1976-1977) vendégkönyvi bejegyzéseiből válogattam. Olvasható Dr. Lányi György, Teszársz Kálmán, Dr. Szita Géza bejegyzési, és másoké is. A folytatás hamarosan következik, ahol az 1984-1985-ös kiállítások vendégkönyveiből idézünk.

Vízikertészet (Aquascaping), avagy merre tart, mennyire természethű az akvarisztika új ága?

Annak ellenére, hogy a víz alatti kertészkedés az akvarisztika egészen új ágának minősül, hiszen közvetlen története az 1990-es évekig nyúlik csupán vissza, ennek is – mint mindennek sokkal régebbi gyökerei vannak.
Előzménye a növényes, az ún. holland típusú akváriumok (ahogyan nálunk nevezik: holland akváriumok) voltak, melyek a múlt század harmincas éveiben jelentek meg, miként a nevéből is következik, ezek a medencék Hollandiából indultak el, és lényegében olyan hagyományos édesvízi medencék, melyekben nagy részben csak növényeket tartottak, ezért az akváriumokban a körülményeket úgy alakították ki, hogy azok a leginkább a növények fejlődéséhez, szaporodásosához legyenek megfelelőek. A világítás, szűrés, és a vízkémiai összetevők, az akvárium földje is ennek lettek alárendelve. Halakat nem, vagy csak igen kis számban telepítettek ezekbe a medencékbe.
Pontos adataim nincsenek arra nézve, hogy a növényes medencék mennyire lehettek népszerűek szerte a világban, de az biztos, hogy Magyarországon nagyon sok helyen nem találkoztam holland akváriumokkal. Ennek okát, abban látom, hogy a hazai akvaristák szívesebben tartottak halakat, és a növényeket csak dekorációs elemnek tekintették.
A víz alatti kertészet atyja egy japán úriember: Amano, aki azt mondta, hogy: „ A halak az akváriumban olyanok, mint a madarak az erdőben, egyszerűen hozzátartoznak.”
Megszületett tehát a holland típusú akváriumok új generációja! Sokkal népszerűbbek, mint elődeik, rengeteg könyv és cikk, valamint weblapok ontják az információkat e témával kapcsolatban. Különféle akvárium berendezési szépségversenyeket rendeznek szerte a világban. Hazánkat is elérte ez az őrület, főként, Néder Attila (Nigro) barátunk jóvoltából, aki honlapot hozott létre, és az AM-ban is hasznos cikksorozatot indított erről a nagyon érdekes akvarisztikai ágról. De a figyelmes érdeklődő ezen kívül számos magyar nyelvű lapot is találhat a Neten. Létezik olyan lap is mely édesvízi garnélákkal foglalkozik, melyek szinte kötelezően lakói a vízi kertész akváriumának.
Az akvarisztika története, megítélése során azonban már több alkalommal is felvetődött az a kérdés – ahogy most is - miszerint mennyire természethű az akvarisztikának eme ága! Most próbáljuk meg ezt a kérdést körüljárni egy kicsit.
„Fogom a természet szépségeit és beleteszem mindenféle vallási jelentés nélkül egy akváriumba, a természet maga a vallásom” – mondja Amano úr.
No igen – mondja erre pár akvarista! De nézzük ennek a kijelentésnek az ellentmondásait, mely igen szorosan kapcsolódik a címben olvasható kérdéshez.
Az első tisztázni való lenne, hogy melyik természetet tekinti vallásának Amano úr? Azt, amelyikkel a szabad természetben találkozhatunk, vagy azt a mesterséges természetet, amit – egyébként lenyűgöző, és lélegzetelállítóan berendezett – akváriumaiban saját magának megteremt? Valószínűsítem, hogy az utóbbira gondolt, hiszen a szabad természetben nincsenek olyan helyek, ahol, példának okáért, az úszó májmoha önként leszáll a víz alá, és odakötözi magát egy kőre, fatörzsre, és onnantól a submers módon éli le az életét. Nem tűnik túl természetesnek az sem, hogy az akvárium szinte steril. Egy igazi akvakertész medencéiben nem találunk sehol egy korhadt növényrészt, sehol egy kis mulm, sehol egy mákszemnyi alga az üveglapon, vagy köveken. A berendezés is mérnöki pontossággal megtervezett az aranymetszés szabályainak megfelelő, hogy az már szinte olyan, mint egy mérnöki tervrajz. Azt hiszem abban is egyet érthetünk, hogy ennyire „tiszta” viszonyokat sehol sem találhatunk a szabad természetben. Ezek az akváriumok nagyon erősen (talán túl erősen) meg vannak támogatva mindenféle akváriumtechnikával, és felszerelésekkel (szénsav reaktorok, palack, buborékszámláló, diffúzor, speciális napi adagolású növénytápok, speciális csipeszek, ollók, indikátorok stb.). Olykor olyan különlegességet is felfedezhetünk, mint a víz alatti vízesések (!).
A többi kérdés részletezésével most nagyon mélyen ne foglalkozzunk, hiszen azok jó része már megvitatásra kerültek a társas akváriumok kapcsán. (több földrészről összeszedett növények, halak, csigák stb.).
Mindez természetesen nem baj, ezek az akváriumok csodálatosak, megkapóak, és tagadhatatlanul a legdekoratívabbak az összes édesvízi akvárium között. És még az is nagymértékben dicséretükre válik, hogy iszonyúan sok munka van mögöttük. Mert egy akváriumnak nem akkor kell nagyon szépnek lenni, amikor berendezzük, hanem hónapok évek múlva is, és ehhez nagyon sok odafigyelés, törődés, tesztelés, bíbelődés, elhivatottság kell. Tisztelet az akvakertészeknek! Ezt nagyon komolyan mondom!
Senkit nem akarok lebeszélni a hasonló édenkertek gondozásáról. Az egész cikkhez az apropót a hivatkozott Amano idézet adta. Vajon mi lehet mögötte. Elismerve, hogy nagyot alkotott, de belátva azt is, hogy Amano úr mára gazdag ember, tehát érdeke, hogy portékáit eladja a vízi kertészeknek, érdeke, hogy a róla elnevezett garnélákkal telepítsék be az akváriumokat. Ezek szaporodásához ugyanis tengervíz kell, tehát fogynak, és pótlásra szorulnak.
Ehhez, szavaira visszaemlékezve, ha kell új vallást teremt, egy általa akváriumban összehozott és üzemeltetett „természeti vallást”, melynek teljes joggal „főpapja”.
Mondtam: senkit nem beszélek le a modernizált holland akváriumok gondozásáról, lehet, hogy én is megpróbálkozom valami hasonlóval, de abban biztos vagyok, hogy lesz egy kevés korhadék, és biztos, hogy egy-egy felborult követ csak hetek múlva teszek vissza a helyére, mert nekem így természetesebb.
Csodálattal adózom azoknak az akvarista barátaimnak, akik ilyen meseszép medencéket hoztak létre és működtetnek. Olyan edényeket, melyeket, ha meglátunk, arra gondolunk, hogy ilyen lehetett a Paradicsom! Tisztelem az elszántságukat, türelmüket, áldozatkészségüket!
Az egész cikk lényege, azonban az, hogy csak úgy lenne igazán jó, ha egy víz alatti kertet a jövőben nem illetnénk olyan jelzőkkel, hogy: természethű, „olyan, mint az Amazonas” , „mintha alámerülnék egy búvárruhában”, „mintha Dél-Amerikában járnék”. Ezeket a kifejezéseket ugyanis csak a biotóp medencékre célszerű, és helyes mondani.
Mondjunk csak ezt: ez káprázatos!! Szerintem ez igaz, és egy akvakertész számára a lehető legnagyobb dicséret lehet, mert ezt hallja, tudja, hogy fáradságos munkája, anyagi áldozatai elérték céljukat, maradandót alkotott, egy valódi ökoszisztémát teremtett. Mást, mint, amit a természet!
Ha úgy tetszik, a természet darabjaiból egy új, máshol még sohasem látott, teljesen egyedi, megismételhetetlen életteret teremtett, annak ellenére, hogy Ő nem is Isten. Szívós munkával, mégis sikerült neki!

PS.: Annyira örülnék annak, ha egyszer mi magyar akvaristák is ki tudnánk olyant találni, amit az egész világ tőlünk vesz át, és kedvelőinek tábora milliós lenne! Tessék gondolkodni ezen!!