aquadblog

Az EHEIM cég alapító-tulajdonosa elévülhetetlen érdemeket szerzett az akvarisztika széles körű elterjedésében. A akváriumi külső szűrő feltalálója tette lehetővé, hogy a csodálatos víz alatti világ elérhetővé váljon mind több ember számára.

A korábbi, légpumpával üzemeltetett szűrők teljesítményével elégedetlen lévén, az ifjú mérnök 1962-ben kifejlesztette az első centrifugál szivattyút, eredetileg modell szökőkút üzemeltetéséhez. Köszönhetően a megbízható működésének, olyan eszközökbe is beépítésre került, mint orvosi műszerek, laboratóriumi felszerelések és minden területen sikeresen kiállta az idő próbáját. Ma már széles körűen alkalmazzák számítógépek vízhűtő rendszereiben is.

Erre a szivattyúra alapozva indult el az akváriumi eszközök gyártása 1963-ban, és 1971-re már több mint 100.000 EHEIM akváriumi szűrőt használtak világszerte. több évtizedes folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően az EHEIM márkanév mára egyet jelent a csúcsminőségű, mégis elérhető árú akvarisztikai termékekkel.

Aktív, elhivatott emberként egészen az utóbbi időkig bejárt a gyárba, „rajta tartotta a szemét”, hogy munkatársai az általa megfogalmazott filozófiát követve dolgoznak.

Halálával pótolhatatlan veszteség érte az akvarista társadalmat, de neve örökre beíródott a szakma történetébe.

forrás: http://fisch.hu/akvarista/article/read/gyaszol-az-akvarista-kozosseg-328

2013. január 25., péntek

Zsilinszky Sándor búcsúztatója

Zsilinszky Sándor búcsúztatásának időpontja: 2013. február 15 (péntek) 11 óra 15 perc.
Helyszín: Farkasréti Temető Makovecz terem.

2013. január 21., hétfő

Elment egy Nagyöreg!

Most olvasom a szomorú hírt: meghalt Zsilinszky Sándor!

Idézet egy korábbi beszélgetésünkből:
„

A lényeg, hogy ’72-ben – most már időben nagyot ugrunk – megint láttam egy akváriumot éspedig az Albert Lacinál a Falk Miksa utcában, az üzletben. Akkor elkezdtem újra akvarizálni és egyre jobban belerágtam magamat.

Húsz évvel ezelőtt, amikor a rendszerváltozás volt, akkor eladtam a közben épített Leányfalusi nyaralónkat és annak egy jelentős összegű részét elutaztam. Elutaztam német és magyar baráti körrel, úgyhogy ötször voltam Dél-Amerikában, az Egyesült Államok nem vonzott, de Peru, Costa-Rica, Francia Guayana viszony igen. Halásztam ott, tehát nem horgásztam, hanem bennszülöttekkel halásztam pirájától kezdve mindent. De voltam Kubában is háromszor, Tanzániában, Zanzibárban, Koreában, Szingapurban, Thaiföldön, Jáván is, mindenütt, ahol halat lehetett befogni. Eközben egy másik ismerősömmel Gézával, aki több helyen velem volt az utolsó perui utamon láttam befogott nyílméreg békákat, amik akkoriban szigorúan védettek voltak, ezért ebben az időben ezeket meglehetősen nehéz volt szállítani. Különösen azért, mert az indiánok nem tudták azt, hogy kézzel megfogni nem lehet őket. Nem a mérgezés miatt, hanem azért mert a vékony csontjuk eltörik és két–három hét múlva elpusztulnak ezért. Ekkortájt kezdtem el érdeklődni a nyílméreg békák után.”

A fényképen Sanyi bácsi nekem dedikálja a könyvét, még pár évvel ezelőtt