2008. november 13., csütörtök

Édesvízi akvarisztika, mint klasszikus hobbi már nem létezik

Eredeti megjelenés aquad| 2008-október-28

Nem szoktam plázákba járni, de nemrég úgy hozta a sors, hogy be kellett mennem valahol az egyikbe, s ha már ott voltam benéztem egy ottani díszállat-kereskedésbe. Egy amolyan globalizált, ma divatos boltba, mely pontosan úgy néz ki, mint bármelyik másik hasonló helyen található bolt nemcsak hazánkban, hanem szerte Európában. Hol vannak már azok az üzletek, melyeket még igazi akvaristák nyitottak, ahol ők maguk álltak a pult mögött és sokéves tapasztalataikat, hozzáértésüket megosztották a vevőkkel, vagy az érdeklődőkkel. Hol vannak az általuk házilag tenyésztett halak! Már szinte sehol. Ma már nem akvaristák szolgálnak ki akvaristákat, hanem eladók vannak, akiknek legfőbb feladata nem az akvarisztika, mint hobbi kiszolgálása, terjesztése, és fenntartása, hanem minél több hal, és lehetőleg drága felszerelés, növény értékesítése. Nem az a lényeg manapság, hogy az akvárium, az akvarisztika olyan meghatározó passzió legyen, mely örömet okoz művelőjének, családjának, környezetének, hanem csakis az a cél, hogy minél gyakrabban és minél több halat és mást adjon el. Lelkiismeretlenül a pénz számít! Hogy ez most miért jutott eszembe? Azért, mert a boltban, amibe betévedtem rajtam kívül voltak mások is, többek között egy 10-12 éves forma kisgyerek valamelyik hozzátartozójával és éppen vásároltak. A pulton volt már egy akvárium szett, mely kb. 30 literes lehetett, mindennel, ami hozzá jár. Tehát volt benne valamiféle belső szűrő a szokásos rendkívül kicsiny szűrőközeggel, világítás, és még valami, amire nem is emlékszem. A pultra még oda volt téve a megvásárolandók közé, egy igen ronda műszikla, ilyen "halátúszó" valami, egynémely nejlon zacskóban nagyon bizarr színű "talaj", mely szerintem üvegdarálék lehetett, de ezt pontosan megítélni nem tudom. (nehogy már a vevő vegye a fáradságot és elsétáljon valahova, ahol összeszed pár követ, meg egy kevés folyami homokot és azt használja, helyette itt bolt, ami kiszolgálja) Ez azért nagyon jó aljzat - mondta az eladó -, mert nem kell vele sokat bíbelődni, nem is kell kimosni, egyből be lehet tenni az akváriumba, s mehet rá a víz, ráadásul még fel sem kavarodik. Na, én ekkor kezdtem el erősebb figyelni, mert ezután jött az akváriumberendező tanfolyam. Nem szó szerint, de így hangozhatott: Miután benne van a talaj, bele kellene tenni a növényeket. Én műanyag növényt ajánlok, mert az nem rohad meg és kevesebb vele a macera (meg ugye milyen természetes!). Majd bele kell a vizet önteni, bedugni a konnektorba a dolgokat és beleönteni a halakat. Ezzel az akvarisztikai kiképzés meg is volt, és a kuncsaftok az eladóval elmentek halakat venni. Jajj, de szép ez a hal! Lelkendezett a gyermek, mi a neve? Vitorláshal, jött a válasz. Ilyent lehet? Persze hogy lehet, már halászom is. Ki is fogott az eladó 2 db-ot, majd melléjük még pár darab festett (vagy milyen?) dániót, neonhalat, endlert, és egy kuhlit, meg valami törpeszájút. Még azt is mondta, hogy ha esetleg valamelyik hal megdöglik, nem kell kétségbeesni, hiszen itt az üzletben ezek könnyen pótolhatók. Még hátra volt a haleledel megvásárlása, de ezt már nem vártam meg, ebből elég volt ennyi is! Persze a felelősség nem kizárólag az eladóé, a kereskedőé, hanem a vevőé is, hiszen ha valaki bele akar fogni valamilyen hobbiba, előtte illenék tájékozódni, esetleg egy könyvet elolvasni, vagy önmagában eldönteni, hogy egyáltalán alkalmas-e állattartásra. Persze! De ez a profi akvaristák felelősségét nem csökkenti. Sőt. Sok kérdés vetődik fel: miért lehet akárkiből akvarisztikai eladó? Miért nem kötik képesítéshez, egy tanfolyamhoz és egy vizsgához? Ki ellenőrzi, ha egyáltalán teszik, a boltok szakmai színvonalát? Hol a természetvédelem? Miért engednek festett, tetovált és más módokon manipulált halakat beengedni az országba, és ezeket miért lehet árusítani? A kereskedők miért nem hajlandók a hobbiszintű akvarisztikai ismeretterjesztést támogatni, mint mecénások (nem, mint reklámozók!)? Miért kell engedni, hogy százezer számra importáljanak a természetből befogott halakat, hogy azok az akváriumokban szomorú véget érjenek? Miért nem alkotják meg az akvarisztikai etikai normákat és ezeket miért nem fektetik le írásban, amit minden kereskedésben ki kellene függeszteni? Régi öregek, hozzáértők, lelkiismeretes kereskedők, hobbiakvaristák, hol vagytok? Nem kellene szóvá tenni, akár civil kezdeményezésként is - az ebből élők számára, velük összefogva -, elfogadható kompromisszumokkal fellépni ez ellen? Hát ja! Kellene, de ki és mikor fogja ezt megtenni! Nem merek tippelni. Egy szó, mint száz: addig hobbi értelemben vett édesvízi akvarisztikáról nem beszélhetünk többé, és addig olyan, hogy édesvízi akvarisztika nem is létezik, amíg a felsorolt gondokra az akvarista társadalom és annak meghatározó tagjai nem emelik fel a szavukat, és nem dolgoznak ki megoldási javaslatokat. És addig olyan, hogy édesvízi akvarisztika, mint klasszikus hobbi nem is létezik, míg a halak ára nem éri el az emberi felelősségérzeti pénzküszöböt! Amíg ez nem valósul meg, addig - tisztelet a kivételnek - a hétköznapi haltartó emberek nem fogják akváriumi halaik életét, egészségét megbecsülni, és nem fognak velük törődni, hanem vesznek másik halat, mert ez kényelmesebb és egyszerűbb!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

61,8% vö 38,2%

Kicsit ismét foglalkoztam az akvarisztika történetével, eseményeivel. A kutatás közben a keresőben láttam a címben leírt arányt! Nem ért kül...