Válhat-e az akvarisztika ismét hobbivá?

A minap egy nagyon érdekes cikk akadt a kezembe, mely nosztalgikus érzéseket keltett bennem, a régi szép időkről. Azokról a boldog pillanatokról, órákról, amikor még az akvarisztika igazi hobbi volt. A TIT Központi Akvarista szakkörében – hétről hétre – az előadóterem dugig volt lelkes akvaristákkal, barátokkal, akikkel mindig volt miről beszélni, lelkesen hallgattuk egymás előadásait és együtt örültünk, ha valakinek sikerült beszereznie egy jó kis külföldi cuccot. Ha valaki külföldre utazott (akár csak az NDK-ba) szívesen hozott technikai felszereléseket akvarista barátainak. Alig vártuk a szakköri napokat, amikor ismét összegyűlhettünk és hobbinknak hódolhattunk.
Visszatérve az említett rövid cikkre, mely nagyon megvilágítja az akvarisztika, mint hobbi, lényegét.
Íme: Épül az első magyarországi tervszerűen gondozott planktongyűjtőhely. Ez a címe.
A tudósításban olvashatunk arról, hogy a Központi Akvarista Szakkör, kezelésbe vette a Vegyész utcában, a Hunyadi János utca sarkán található 3 hatalmas bombatölcsért, melyekben víz tört fel. A szakkör tagjai társadalmi (fiatalabbak kedvéért: ingyen) munkával kitisztították, megfelelően trágyázták, a partot lépcsőzetesen kiépítették. Ebből lettek a planktongyűjtőhelyek. A tavacskák őrzéséért a tagok, a szakkör díjat fizetett. A képeken láthatók a szakkör tagjai munka közben és egy táblával, melynek a következő szövege volt: A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Akvarista Szakkörének gondnoksága alatt levő terület. Belépés csak tagoknak.

Persze a mai szkeptikusok erre azt mondhatnák, hogy, naja! de ma már nincsenek bombatölcsérek! Hát tényleg nincsenek, de amíg ilyen ellenérvek hangzanak el, addig hobbiakvarisztika sincsen. Nézzünk egy másik példát:

„A szervezetek és a szakirodalom feladata, hogy elősegítse mind a tudományos fejlődést, mind ismertesse az akvarisztikának azt az értékét, hogy a szabad idejében vele foglalkozó embernek felüdülést, örömet és szépséget nyújt.”
„(…) Összefoglalóul megállapíthatjuk, hogy az akvarisztikai kirándulás jó eszköze közvetve a hazaszeretetre való nevelésnek, a hazai élővilág jobb megismerésének, a biológiai és ökológiai összefüggések bemutatásának.” (H. Frey)

„Különös emberek azok, akik olykor egyenként, máskor csoportosan megjelennek a városszéli tócsák körül. Összecsukható bambusznyelű hálójuk, szállítódobozuk, vagy fémesen csillogó kannájuk arról árulkodik, hogy az ilyen kis iszapos pocsolyákban kiszuperált háztartási eszközökön, ócska lyukas és rozsdás vödrökön kívül más is van. Hálójukkal nagy buzgón fekvő nyolcasokat írnak a vízben, komoly arccal, mintha sorsuk függene ettől a művelettől. A környék lakói ügyet sem vetnek már rájuk; tudják, hogy az emberek sokféle hobbinak hódolnak. Ezek a tócsajárók időnként elmozdítanak egy-egy követ és az iszapba leragadt másik kő, vagy farönk közelébe helyezik. Így keletkeznek azok a kis zegzugos utak, amelyeken billegő lépésekkel tudják megközeliteni az apró tavacskák víztükrét .„Kincsüket”- mint akik félnek, hogy elveszik tőlük – a tehető leggyorsabban hazaviszik. Megesik egy-egy gyűjtőútjukon, hogy, a vélt kincs helyén a keresők semmit sem találnak. Minthogy a fosztogatók az ilyen vidéket messze elkerülik, másképp tűnik el „kincs”.…
…Az akvarista otthon valamit elindít, mondjuk elkezd neonhalakat tenyészteni. A nemzedékek láncának folyamatosságát - és egyben a kapcsolatot a halak perui őshazájával - az íváskor összeolvadó szaporítósejtek biztosítják. Ez a kiindulópont minden nemzedékben újból jelentkezik. A kis halak teste viszont teljes egészében a nekik juttatott táplálékból, vagyis a tócsákban gyűjtött apró rákokból, az ún. planktoneleségből épül fel. Más szóval minden, amit megesznek és megemésztenek, átalakul neonhallá. Ha más a kiindulópont, akkor a sok kis planktonrákból, a vízzel telt kubikgödör és más kacsaúsztatók lebegő szervezeteiből esetleg indiai üvegsügérek vagy amazonasi vitorláshalak lesznek.
A tócsajáró, különös emberek lakásukon üvegmedencék, akváriumok aljára mosott homokot töltenek. Felöntik vízzel, vízinövényeket ültetnek bele, majd néhány halacskával népesítik. Ahogy múlik az idő, akváriumuk egyre szebb, egyre természetesebb lesz. Egy tó, vagy egy patak titokzatos életét most már üvegfalon keresztül figyelhetik (…) Aztán egy gombnyomásra kialszik a fénycső. Az akváriumi fűtőtest jelzőlámpájának rózsaszínű fénykévéje kellemesen nyugtató hangulatfényben füröszti a szobát. Az akvarista gondolatai rövidesen messze kalandoznak. Most nem a városszéli tócsák partján lépked, sárba süppedt köveken. Brazília édes illatait hozza egy vízesés felől a kósza szellő. Ő meg banánfák árnyékában, majd datolyáktól roskadozó pálmák alatt, a selymes fűben kitaposott ösvényen közeledik vágyai birodalmához. A vízesés előtt meleg párafüggöny, a hullámfürdőben pedig csapatosan úsznak el mindazon halak, amelyeket az utóbbi években ő hívott életre. Nélküle nem volnának. - Csak azért lettek, mert az a tócsajáró akvarista, miközben fekvő nyolcasokat írt planktonhálójával egy vízzel telt kubikgödörben, megtanulta a teremtés mesterfogásait.” (Dr Wiesinger Márton)

Remélem, Kedves Barátiam érzitek, a hangulatát, hogy egy tevékenység mitől lesz hobbi, és mi választja el a hobbit a mindent átszövő kereskedelmi tevékenységtől.
Mert mi van ma? Van, aki akváriumtakarítókat bérel fel, azért hogy medencéjét kitakarítsa, sőt olyanról is hallottam, hogy az etetésre is alkalmaz embereket. Kinek jut ma már eszébe, hogy felfedezzen eldugott planktongyűjtő helyeket, azokat rendbe tegye, környezetüket megtisztítsa? Ki volt közületek utoljára akvarista céllal családi kiránduláson, hogy gyermekeit hazaszeretetre nevelje? Hogy kirándulás közben tudatosan tanítsa? Mikor vittétek el beteg halatokat megfelelően kiképzett szakállatorvoshoz, hogy az állat értének a sokszorosát kifizessétek azért, hogy meggyógyítsátok?
Szorgalmasan bejártok a kereskedésekbe és nagyon sok pénzt költötök „hobbitokra”, veszitek a tetovált festett és génkezelt, méreggel befogott halakat, melyeknek a forgalmazását, behozatalát azonnal be kellene tiltani. Ezért cserébe szakszerű kiszolgálás és elvárható kedvesség helyett mit kaptok? Fricskákat és megalázó kibeszélést szilveszteri cikkekben, megtudhatjátok, hogy elteszik a pénzeteket, majd miután kifordultok az üzletből, jól kinevetnek a bolt alkalmazottjai. És ezt még le is írják! Döbbenet!
Ha erre a honlapra megírod a véleményed, kitörlik, ha erősebben írod meg kitiltanak!
De van ám nekünk egyesületünk is. Azok is tagok, akik a cikket írták. Mértékadók.
Ezek után meg kellene kérdeznünk, hogy mikor is lesz ismét hobbi az akvarisztika!? Ha egyáltalán lesz még valaha. Van rá esély? Szerintetek?