Nem kellett, hát nem kellett!

Tájékoztatásul az érdeklődőknek:

Még soha ennyi megkeresést nem kaptam, mint a honlapomra, a közelmúltban felkerült Behyna cikk után. Lányi Gyuri bácsi például személyes élményét osztotta meg velem, s miután ezzel kiegészítettem a cikket, kedves akvarista barátaimmal is.

Nagyon sokan kérdezték, hogy miért nem küldöm el az írást az Akvárium Magazinnak. Kérdésükre – mivel nem akarok ennyi helyre külön levet küldeni - ezúton válaszolok. Elküldtem. Sőt meg is lett beszélve, hogy a 2008. decemberi számban meg is jelenik. A főszerkesztő úr, Pasaréti Gyula barátom elmondta, hogy szerinte a cikk jó. Aztán elmúlt a lapzárta és kérdésemre azt mondta, hogy nem jók a képek, mert ez egy nagyon színes lap és ezek nem színesek, vagy valami ilyesmit. Sajnálatosan az 1910­­-1930-as években nemigen volt még elterjedve a színes digitális technológia, így elég nehéz lett volna ilyen képek adnom. Bár szerintem a képek minősége még így is nagyon felülmúlja az októberi AM darakóros cikkének a fő képét, a „finoman cizellált”, stilizált dániót, vagy mit.

Persze mindannyian tudjuk, hogy nem erről van szó, hanem személyes okokról. Arra nem is merek gondolni, hogy az egyik segédszerkesztővel kapcsolatos ellentétem miatt lehetett Gyulát ennyire befolyásolni! Arra sem merek gondolni, hogy nem a főszerkesztőé a döntés! Pedig csak valami ilyesmi lehet, hiszen nekem nincsen bajom a főszerkesztővel! Telefonon is szoktunk beszélgetni baráti hangnemben, ha kell segítséget is nyújtunk egymásnak. Na, mindegy, hogy ki a domináns, hogy ki a főnök tulajdonképpen, majd eldöntik maguk között.

Csak azt nem tudom, és a nekem levelet írók (akik között szintén sok az AM előfizető) sem fogják tudni, hogy személyes okok miatt miért nem szolgálják ki őket a pénzükért? Miért fosztják meg a nettel nem rendelkezőket attól, hogy megismerjék a hazai akvarisztika nagy alakjainak életét. De ez nem az én felelősségem! Lelkük rajta.

A következő, e témában készülő cikkem (hogy mi is? Legyen meglepetés!) is nagyon érdekes lesz, de azt el sem küldöm nekik. Miért is? Lassan mondom, hogy megértsék:

Mert nem érdemlik meg!

Csak az olvasókat sajnálom!