Ismétlés a tudás anyja?

Igen, ez is egy örök igazság, és úgy látszik, hogy az Akvárium Magazin készítői ezt jól tudják, hiszen a mostani (2008/októberi) számban e vezérfonal mentén szerkesztették az újságot. Az újságban olvashatunk a fantomlazacokról, a darakórról, a vörösorrú pontylazacokról, mint régi jól bevált témákról. Ebben a csak az a baj, hogy ettől a lap egy része igen unalmas, hiszen ezekről az akváriumlakókról nagyon sok helyen lehet információkat beszerezni, még a kevéssé ismert sárga fantomlazacról is jelent meg cikk az AM 1998/7-8. számában. De erről az egyébként kedves halacskáról olvashattunk a közelmúltban, az Állatvilágban (1986 febr., 1987 máj.), a Társállat Magazinban (2008/jan), a vörösorrúakról szintén az AM-ban (1993 szept.), és a Társállatban (2007. dec.), a darakórról pedig a Hobbiállat magazinban (2000/márc.), az Állatorvosok Lapjában, és szinte minden korábban és manapság megjelent könyvben. A cikk első oldalán látható rajzról pedig ne is essék több szó, csak annyi, hogy nem emeli a grafikai minőséget!
Tetézi még a csalódottságomat, hogy a lapszámban egy csomó (szám szerint négy) PR cikk van. Tudom én, hogy kell a bevétel a lap fenntartásához, de azért álláspontom szerint ennyi azért egy ilyen terjedelmű lapban sok! És ha ehhez hozzávesszük a reklámokat – amik szintén kellenek –, tartalomjegyzéket, az információkat ténylegesen nem tartalmazó képes oldalakat, más ajánlókat, a valódi olvasnivaló nagyjából 40-41 oldalnyi a 66 oldalas+borító terjedelemből. Ezen oldalak jó része is kép. Lehet, hogy sokakkal nem egyezik a véleményem, de ez nem jó arány, még akkor sem, ha a kor szavát figyelembe kell venni, és a képek a mondanivaló alátámasztására szolgálnak. Hangsúlyozom ez magánvélemény, ahogy ez az egész kis dolgozatom is az. Azt is tudom, hogy a mindenki számára tetsző arányt megtalálni nagyon nehéz!
Két borzasztó dolog is van az lapszámban. Az egyik az AM extrém oldal, ami inkább tizennyolcas karikával ellátott TV-műsorokba való, és a giccsparádénak nevezett „cikk”, mely hosszú oldalakon keresztül mutat be olyan akváriumi „díszítőelemeket”, melyeket egy jóérzésű kereskedő, még a boltja 100 méteres közeléből is kitilt. Nem is értem, hogy miért kell ezekre a figyelmet felhívni. Ha pedig valóban elrettentésnek szánták, akkor miért kellett erre három oldalt elpazarolni, az amúgy is szűkös tartalomból? De inkább azt kérdezem, hogy mit keresnek ezek, egy magát mértékadónak tartó, vagy arra törekvő magazinban?
A Sügérdöld cikkei ismét – ahogy Lukács Lacitól megszokhattuk – remekre sikeredtek, úgy tűnik, hogy a megjelent számok alapján elmondható, hogy ez a rovat a legstabilabb része az újságnak.
Egyébként megvilágosodtam, mert eddig úgy tudtam, hogy az akvaristák, haltartók általában, vagy legalábbis nagyon nagy hányadban halakat tartanak, és nem mindenféle csigát, meg rákot (egyáltalán a tarisznyarákok tartása akvarisztika?), de most ráébredtem, hogy ez nem így van, hiszen az ezekről szóló cikkek megközelítőleg nyolc oldalt foglalnak el. Néhány tucat olvasón kívül ezek egyáltalán érdekelnek valakit?
A többi cikk pedig a helyén van, a grafikai- és a nyomdai kivitelezés pedig tetszetős, kár hogy az újság nagyon későn érkezett meg hozzám, és olyan állapotban, hogy az archívumom számára majd kell egy ép példányt vennem, mert ez gyalázatos. De ez utóbbiról remélem, hogy a Posta tehet.