Az Akvárium história könyvem a Google könyvkeresőjében

Az akvárium história című könyvem is megtekinthető már a könyvkeresőben.
Klikk

Könyvem a Google könyvkeresőben

Akváriumok c könyvem felkerült a könyvkeresőbe. aki annak idején nem tudta megvenni, itt belenézhet. Klikk ide

Lassan mennek a dolgok -ha mennek

Már jó pár hónappal ezelőtt az Akvárium história könyvemből adományoztam az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központnak, mert nem volt nekik. (kérdés: akkor miért kell kötelespéldányokat beszolgáltatni?!) No de nem ez a lényeg, hanem az, hogy, még mindig nem sikerült a keresőjükbe betenni. Tehát még hónapok után is kallódik valahol a rendszerben. Egyáltalán minek is strapáltam magam? Ha valaki olvassa az illetékesek közül, válaszolhatna erre az egyszerű kérdésre. Köszönöm!

Észrevétel Dr. Lányi Györgytől

A honlapon legutóbb megjelent Behyna Miklósról szóló cikkemre reagált Lányi Gyuri bácsi, és leírta személyes találkozását Behyna Miklóssal. E rövid beszámolóval a cikket kibővítettem, és már olvasható is, tehát a cikket érdemes ismét elolvasni!

Az előbb elfelejtettem,…

Azért eléggé érdekes, hogy – már az előző számban is – ajándék mellékletként tüntetnek fel olyan szóróanyagot, amit bármelyik kereskedésben, vagy kiállításon ingyen osztogatnak. Persze ez nem nagy baj, csak akkor mellékelt reklámkiadványnak kellene hívni, és akkor rendben volna a dolog

Ismétlés a tudás anyja?

Igen, ez is egy örök igazság, és úgy látszik, hogy az Akvárium Magazin készítői ezt jól tudják, hiszen a mostani (2008/októberi) számban e vezérfonal mentén szerkesztették az újságot. Az újságban olvashatunk a fantomlazacokról, a darakórról, a vörösorrú pontylazacokról, mint régi jól bevált témákról. Ebben a csak az a baj, hogy ettől a lap egy része igen unalmas, hiszen ezekről az akváriumlakókról nagyon sok helyen lehet információkat beszerezni, még a kevéssé ismert sárga fantomlazacról is jelent meg cikk az AM 1998/7-8. számában. De erről az egyébként kedves halacskáról olvashattunk a közelmúltban, az Állatvilágban (1986 febr., 1987 máj.), a Társállat Magazinban (2008/jan), a vörösorrúakról szintén az AM-ban (1993 szept.), és a Társállatban (2007. dec.), a darakórról pedig a Hobbiállat magazinban (2000/márc.), az Állatorvosok Lapjában, és szinte minden korábban és manapság megjelent könyvben. A cikk első oldalán látható rajzról pedig ne is essék több szó, csak annyi, hogy nem emeli a grafikai minőséget!
Tetézi még a csalódottságomat, hogy a lapszámban egy csomó (szám szerint négy) PR cikk van. Tudom én, hogy kell a bevétel a lap fenntartásához, de azért álláspontom szerint ennyi azért egy ilyen terjedelmű lapban sok! És ha ehhez hozzávesszük a reklámokat – amik szintén kellenek –, tartalomjegyzéket, az információkat ténylegesen nem tartalmazó képes oldalakat, más ajánlókat, a valódi olvasnivaló nagyjából 40-41 oldalnyi a 66 oldalas+borító terjedelemből. Ezen oldalak jó része is kép. Lehet, hogy sokakkal nem egyezik a véleményem, de ez nem jó arány, még akkor sem, ha a kor szavát figyelembe kell venni, és a képek a mondanivaló alátámasztására szolgálnak. Hangsúlyozom ez magánvélemény, ahogy ez az egész kis dolgozatom is az. Azt is tudom, hogy a mindenki számára tetsző arányt megtalálni nagyon nehéz!
Két borzasztó dolog is van az lapszámban. Az egyik az AM extrém oldal, ami inkább tizennyolcas karikával ellátott TV-műsorokba való, és a giccsparádénak nevezett „cikk”, mely hosszú oldalakon keresztül mutat be olyan akváriumi „díszítőelemeket”, melyeket egy jóérzésű kereskedő, még a boltja 100 méteres közeléből is kitilt. Nem is értem, hogy miért kell ezekre a figyelmet felhívni. Ha pedig valóban elrettentésnek szánták, akkor miért kellett erre három oldalt elpazarolni, az amúgy is szűkös tartalomból? De inkább azt kérdezem, hogy mit keresnek ezek, egy magát mértékadónak tartó, vagy arra törekvő magazinban?
A Sügérdöld cikkei ismét – ahogy Lukács Lacitól megszokhattuk – remekre sikeredtek, úgy tűnik, hogy a megjelent számok alapján elmondható, hogy ez a rovat a legstabilabb része az újságnak.
Egyébként megvilágosodtam, mert eddig úgy tudtam, hogy az akvaristák, haltartók általában, vagy legalábbis nagyon nagy hányadban halakat tartanak, és nem mindenféle csigát, meg rákot (egyáltalán a tarisznyarákok tartása akvarisztika?), de most ráébredtem, hogy ez nem így van, hiszen az ezekről szóló cikkek megközelítőleg nyolc oldalt foglalnak el. Néhány tucat olvasón kívül ezek egyáltalán érdekelnek valakit?
A többi cikk pedig a helyén van, a grafikai- és a nyomdai kivitelezés pedig tetszetős, kár hogy az újság nagyon későn érkezett meg hozzám, és olyan állapotban, hogy az archívumom számára majd kell egy ép példányt vennem, mert ez gyalázatos. De ez utóbbiról remélem, hogy a Posta tehet.

Édesvízi akvarisztika, mint klasszikus hobbi már nem létezik

Eredeti megjelenés aquad| 2008-október-28

Nem szoktam plázákba járni, de nemrég úgy hozta a sors, hogy be kellett mennem valahol az egyikbe, s ha már ott voltam benéztem egy ottani díszállat-kereskedésbe. Egy amolyan globalizált, ma divatos boltba, mely pontosan úgy néz ki, mint bármelyik másik hasonló helyen található bolt nemcsak hazánkban, hanem szerte Európában. Hol vannak már azok az üzletek, melyeket még igazi akvaristák nyitottak, ahol ők maguk álltak a pult mögött és sokéves tapasztalataikat, hozzáértésüket megosztották a vevőkkel, vagy az érdeklődőkkel. Hol vannak az általuk házilag tenyésztett halak! Már szinte sehol. Ma már nem akvaristák szolgálnak ki akvaristákat, hanem eladók vannak, akiknek legfőbb feladata nem az akvarisztika, mint hobbi kiszolgálása, terjesztése, és fenntartása, hanem minél több hal, és lehetőleg drága felszerelés, növény értékesítése. Nem az a lényeg manapság, hogy az akvárium, az akvarisztika olyan meghatározó passzió legyen, mely örömet okoz művelőjének, családjának, környezetének, hanem csakis az a cél, hogy minél gyakrabban és minél több halat és mást adjon el. Lelkiismeretlenül a pénz számít! Hogy ez most miért jutott eszembe? Azért, mert a boltban, amibe betévedtem rajtam kívül voltak mások is, többek között egy 10-12 éves forma kisgyerek valamelyik hozzátartozójával és éppen vásároltak. A pulton volt már egy akvárium szett, mely kb. 30 literes lehetett, mindennel, ami hozzá jár. Tehát volt benne valamiféle belső szűrő a szokásos rendkívül kicsiny szűrőközeggel, világítás, és még valami, amire nem is emlékszem. A pultra még oda volt téve a megvásárolandók közé, egy igen ronda műszikla, ilyen "halátúszó" valami, egynémely nejlon zacskóban nagyon bizarr színű "talaj", mely szerintem üvegdarálék lehetett, de ezt pontosan megítélni nem tudom. (nehogy már a vevő vegye a fáradságot és elsétáljon valahova, ahol összeszed pár követ, meg egy kevés folyami homokot és azt használja, helyette itt bolt, ami kiszolgálja) Ez azért nagyon jó aljzat - mondta az eladó -, mert nem kell vele sokat bíbelődni, nem is kell kimosni, egyből be lehet tenni az akváriumba, s mehet rá a víz, ráadásul még fel sem kavarodik. Na, én ekkor kezdtem el erősebb figyelni, mert ezután jött az akváriumberendező tanfolyam. Nem szó szerint, de így hangozhatott: Miután benne van a talaj, bele kellene tenni a növényeket. Én műanyag növényt ajánlok, mert az nem rohad meg és kevesebb vele a macera (meg ugye milyen természetes!). Majd bele kell a vizet önteni, bedugni a konnektorba a dolgokat és beleönteni a halakat. Ezzel az akvarisztikai kiképzés meg is volt, és a kuncsaftok az eladóval elmentek halakat venni. Jajj, de szép ez a hal! Lelkendezett a gyermek, mi a neve? Vitorláshal, jött a válasz. Ilyent lehet? Persze hogy lehet, már halászom is. Ki is fogott az eladó 2 db-ot, majd melléjük még pár darab festett (vagy milyen?) dániót, neonhalat, endlert, és egy kuhlit, meg valami törpeszájút. Még azt is mondta, hogy ha esetleg valamelyik hal megdöglik, nem kell kétségbeesni, hiszen itt az üzletben ezek könnyen pótolhatók. Még hátra volt a haleledel megvásárlása, de ezt már nem vártam meg, ebből elég volt ennyi is! Persze a felelősség nem kizárólag az eladóé, a kereskedőé, hanem a vevőé is, hiszen ha valaki bele akar fogni valamilyen hobbiba, előtte illenék tájékozódni, esetleg egy könyvet elolvasni, vagy önmagában eldönteni, hogy egyáltalán alkalmas-e állattartásra. Persze! De ez a profi akvaristák felelősségét nem csökkenti. Sőt. Sok kérdés vetődik fel: miért lehet akárkiből akvarisztikai eladó? Miért nem kötik képesítéshez, egy tanfolyamhoz és egy vizsgához? Ki ellenőrzi, ha egyáltalán teszik, a boltok szakmai színvonalát? Hol a természetvédelem? Miért engednek festett, tetovált és más módokon manipulált halakat beengedni az országba, és ezeket miért lehet árusítani? A kereskedők miért nem hajlandók a hobbiszintű akvarisztikai ismeretterjesztést támogatni, mint mecénások (nem, mint reklámozók!)? Miért kell engedni, hogy százezer számra importáljanak a természetből befogott halakat, hogy azok az akváriumokban szomorú véget érjenek? Miért nem alkotják meg az akvarisztikai etikai normákat és ezeket miért nem fektetik le írásban, amit minden kereskedésben ki kellene függeszteni? Régi öregek, hozzáértők, lelkiismeretes kereskedők, hobbiakvaristák, hol vagytok? Nem kellene szóvá tenni, akár civil kezdeményezésként is - az ebből élők számára, velük összefogva -, elfogadható kompromisszumokkal fellépni ez ellen? Hát ja! Kellene, de ki és mikor fogja ezt megtenni! Nem merek tippelni. Egy szó, mint száz: addig hobbi értelemben vett édesvízi akvarisztikáról nem beszélhetünk többé, és addig olyan, hogy édesvízi akvarisztika nem is létezik, amíg a felsorolt gondokra az akvarista társadalom és annak meghatározó tagjai nem emelik fel a szavukat, és nem dolgoznak ki megoldási javaslatokat. És addig olyan, hogy édesvízi akvarisztika, mint klasszikus hobbi nem is létezik, míg a halak ára nem éri el az emberi felelősségérzeti pénzküszöböt! Amíg ez nem valósul meg, addig - tisztelet a kivételnek - a hétköznapi haltartó emberek nem fogják akváriumi halaik életét, egészségét megbecsülni, és nem fognak velük törődni, hanem vesznek másik halat, mert ez kényelmesebb és egyszerűbb!

Panaszakvaristák

Eredeti megjelenés aquad| 2008-március-22

Magyar akvaristák vagyunk! Juhéjj! Szokásunk szerint sírunk-rívunk, hogy szerte az egész országban nincsen egy újság, mely rendszeresen foglalkozik az akvarisztikával, vagy legalábbis azzal is. Mert mi szerencsétlenek vagyunk. Pedig ez nem más, mint a piac törvénye, hiszen ha nem vesszük a fáradságot és simán elfogadjuk azt ténynek, ami nem az, akkor miért is jajveszékelünk, hogy nincsenek újságok? Merthogy igenis van ilyen újság! Illetve már csak sajnos csak múlt időben lehet beszélni róla, hiszen a szerkesztőség 7 (hét) megjelent szám után bejelentette, hogy a gyér érdeklődés miatt szünetelteti a Társállat Magazin további megjelenését! És ez, tudjuk, hogy mit jelent. Hét hónap után ismét megszűnt egy nagyon jó kis újság. Egy olyan újság, melynek tekintélyes részét tette ki az akvarisztika. Mint mondtam, nem volt rá érdeklődés! Pedig lépten-nyomon azt olvasom a különféle netes akvarista lapokon, fórumokon, hogy mennyire kellene egy nyomtatott lap. Hát kedves Kollégák, itt volt, és mégsem vettétek. Havi 399 Ft-ért nem kellett. Akkor meg mit panaszkodunk? Nem éppen biztató jelek a jövőre nézve! Ha van, nem kell, ha nincs, miért nincs?! Vajon mi lesz a júniusra - hosszú szünet után - ismét megjelenő Akvárium Magazinnal? Majd az is hagyjuk megint tönkremenni? Hogy utána sírhassunk megint, hogy szegény magyar akvaristáknak nincsen egy folyóiratuk?! Megint az lesz, hogy a legtöbb kereskedő nem akarja árulni, mondván nincs rajta árrés, vagy, mert a konkurencia hirdet benne?! Mert a magyar akvarista márcsak ilyen? A magyar díszhal-kereskedő ilyen? A válasz egyértelmű: igen, ilyen. Hogy miért azt is tudjuk, de arról most ne essék szó. A baljós jelek ellenére nagyon bízom abban, hogy most, igen most az egyszer nem így lesz, és az Am-nak lesz lehetősége életben maradni! De ehhez be kell fejezni a panaszkodást és venni kell a lapot. Miként a Társállatot is venni kellett voln