aquadblog

Ideiglenesen nem elérhető az aquad.hu

2012-01-10T18:40:00.004+01:00

Mivel a freeweb fizetőssé tette a szolgáltatását, pillanatnyilag nem érhető el az aquad.hu. Most keresek egy másik helyet, ahová fel lehet pakolni a dolgokat. Ha valakinek van ötlete vagy tud segíteni kérem jelezze az akvariummester@gmail.com címre. Lehet külfödi is. Saját domain van, és tudja a php-t az új hely. Köszönöm előre a segítséget!

Most mégis megy az oldal. És én nem tudom hogy akkor az így lesz a jövőben is.

Szeptemberben új akvarisztikai folyóirat jelenik meg a magyar piacon

2011-08-29T12:48:00.004+02:00

Gondos kezek – köszönet nekik – eljutatták hozzám, egy állítólagosan már szeptember 15-én megjelenő új, magyar nyelvű akvárium újság médiaajánlatát.
E szerint a magyar akvarisztikai lapok (!) piaca, egy új folyóirattal gazdagodik, mely a német Aquaristik újság magyar licenc kiadása lesz, és állítólag kéthavonta fog megjelenni 10000(!) példányban, 34+2 oldalon. Mondjuk ezt a 34+2 oldalt nem értem, pedig kb. 30 éve vagyok nyomdász és tördelőszerkesztő. Most ez 30 old.+borító, vagy valamiféle behúzott melléklet? Vagy mi? De nem is ez az érdekes, mert mindig őrölünk, ha a honi akvarisztika irodalma bővül. Megjelenésüknek az-e a célja, hogy a piacon lévő egyetlen eddigi hazai lap, az Akvárium Magazin mellett egy másik szakfolyóiratot készítsenek (az alcíme ugyanis: kezdő, és haladó díszhal-tenyésztők magazinja), mely kifejezetten az akváriumokkal tenyésztési szinten foglalkozóknak fog szólni, avagy az AM-hez hasonlóan az akvarisztika teljes keresztmetszetét próbálja felölelni majd. Aztán arra is kíváncsi lennék, hogy kik lesznek a német lapból átvett cikkek szakfordítói (azt mindannyian tudjuk, hogy a német akvarisztikai lapok igen magas színvonalúak), és milyen minőségű fordításokat olvashatunk majd. Ez egyáltalán nem rosszindulat a részemről, hiszen teljesen jól ismerem az eddig fordításban megjelent könyveket és cikkeket, amelyeket bizonyára kitűnő, hozzáértő emberek fordítottak, de többségük nem ért az akvarisztikához. Szívből remélem, hogy ezt gondot is sikerül tökéletesen megoldaniuk, mindegyikünk nagy örömére.
És most érkeztem el a dolog neuralgikus pontjához, ami egy kiegészítendő kérdésben fogalmazok meg. Lehet, hogy hosszú kérdés lesz, de szerintem ez a dolog leglényege, hiszen az örömbe üröm is vegyülhet, mert bizony láttunk már mindössze egy lapszámmal megjelenő akváriumújságokat a hazai piacon.
Íme, a kérdés:
Vajon a magyar kereskedők, nagykereskedések, tenyésztők, milyen és mennyi részt vállalnak ezen új újság kiadásában oly módon, hogy hirdetéseket vásárolnak benne. (Nota bene: az AM-t a nagykereskedők teljes vertikuma eddig nemigen kényeztette a hirdetések megvásárlásával) Ha csak az egyikre telik majd, vajon melyik lapot választják? Esetleg megjön az eszük és ráébrednek arra, ha az AM becsuk, akkor az új lap is előbb-utóbb becsuk, mert erősödik a tendencia, és akkor ők is veszítenek valamit? Nem is valamit – sokat! Vagy minden úgy folyik tovább: a magyar akvarisztika haldoklása, mint ahogy pár éve tapasztaljuk?
Kívánom, hogy mindkét újság is hosszú évekig a piacon tudjon maradni, az érdeklődő magyar akvaristák igen nagy örömére, a kereskedők és minden ebből élő hasznára, és a szerkesztőségek fejlődésére – mindnyájunk megelégedésére. Itt az ideje, hogy a hazai akvarisztika lábra álljon végre és ehhez mi akvaristák örömmel fogadunk minden nagyszerű kezdeményezést - újdonságot, és megvásárolunk minden új irodalmat (újságot, könyvet). De ehhez a támogatók, a nagykereskedők, tenyésztők, felszerelésgyártók, eleséggyűjtők, növényesek és a boltosok is kellenek! Meg kellene, hogy értsék végre, hogy egy csapat vagyunk! Ha pedig kialakulhatna a két folyóirat között valamilyen hasznos együttműködés, az lenne a dolog non plus ultrája!
Most azonban még csak az örömnek van itt az ideje, hiszen a magyar akvarisztikai lapok száma szeptemberben megduplázódik! Örüljünk hát!

Meglepetéés! Akiket érdekel II.

2011-08-24T10:15:00.003+02:00

Tegnap megnéztem a filmet, ha már megkaptam. Felidézte bennem a régi akvarista emlékeket, a retro akváriumok világát, és azt a szemléletet, ami akkoriban (poétikusan ifjú koromban) igazi hobbivá tette az akvarisztikát. Azt a feelinget, ami ma már nincs. Azt az érzést amiért akkor jó volt akvaristának, magyar akvaristának lenni. Ma már ez sincsen. Mindent tönkretett az üzlet. A plázás boltok, a hozzá nem értő eladóikkal, tönkretették a régi jó szaküzleteket. Mára csak a forintok számítanak, a halak, a hobbi, a polihisztorság nem. Teljes a csőd a magyar akvarisztikában. Mindenki csak eladni akar, ha van 3 guppija és már 2 hónapja van akváriuma, tenyésztőnek hiszi magát.
A film egyébként főleg a szaporodási módokra van kihegyezve, a kor csúcstechnikájával készült. Nem véletlenül kapott egy neves filmfesztiválon technikai nagydíjat.

Aki szeretné, hogy megérintse a régi, elmúlt akvarisztika világa, az jöjjön el a TerraPlázára októberben, és nézze meg a filmet, hisz nem lehet tudni, hány év múlva kerülhet rá ismét sor.

Akvarisztika a G+-on

2011-08-02T11:10:00.002+02:00

Az új (egyelőre béta fázisban lévő, de jónak ígérkező) közösségi oldalon létrehoztam egy Akvarisztika kört. Aki szeretne itt is beszélgetni az akvarisztikáról, az írjon és küldök meghívót.

Vízkeménység ohh! Igen érdekes cikk az AM következő számában!

2011-07-10T10:09:00.005+02:00

„Szakmai beszélgetéseinkben” igen sokszor szóba kerülő téma a mért akváriumvíz vezetőképességének és a keménységnek a kapcsolata. Sokszor előkerülnek különféle viszonyszámok, amikkel a mért vezetőképességből egyszerűen megállapíthatók a keménységi adatok. Sajnos azonban a dolog nem ilyen egyszerű - mint kiderült abból a cikkből, amit kérésemre írt Dr. Szilágyi Ferenc Egyetemi docens
BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszékről. Szerintem egy rendkívül hasznos olvasmány lesz a téma iránt érdeklődőknek.
Íme még egy ok, amiért érdemes lesz megvásárolni az Akvárium Magazin következő számát. Addig meg legyetek csak bizonytalanságban... :-)

Szeptemberben fog megjelenni!

Meglepetééés! - akiket érdekel

2011-06-30T10:47:00.002+02:00

Akiket esetleg érdekel az akvarisztika története, és az a kor, amikor még mi, magyar akvaristák néhány dologban a világ előtt jártunk, biztosan örömmel veszik, hogy kitartó munkával - sok várakozás után - célegyenesbe jutott azon ötletem megvalósítása, miszerint sikerül megszereznem (az egyszeri vetítési engedéllyel együtt)Kollányi Ágoston: Akvárium című filmjét. A film szakbemutatója 1954. február 3-án volt a Híradó, és Dokumentum Filmgyárban, majd vetítették 1955. április 12-én is a TIT Biológiai Szakosztálya klubestjén a Kossuth Klubban.
Az AME-val egyeztetett terv szerint az idei Akvarista Napokon is levetítjük ezt a kitűnő kisfilmet. A vetítésre csak zárt körben lesz lehetőség a szerzői jogi dolgok okán, de az AME tagjainak biztos helyük van a vetítés helyszínén. A többi érdeklődő lehetőségei a filmnézésre még tisztázásra várnak.

Csak egy börze! A kritikusok kiabálnak!

2011-02-15T14:09:00.001+01:00

Háát vannak akiknek semmi sem jó!? Ha tömeg van (ez egy örök visszatérő hisztizés a borsószem királykisasszonyok részéről) és sikeres a rendezvény, az a baj, ha kevesen lennének, akkor meg nem érné meg csinálni. Erről már pár gondolatot korábban is írtam. Ez megint csak egy börze volt, egy egynapos börze. Ez azt jelenti, hogy akik el akartak menni, és esetleg vásárolni is akartak, azoknak egy nap állt a rendelkezésükre. Nem kettő, három, vagy négy, hanem egy! Tehát mindenkinek akkor kellett mennie. Tehát tömeg volt. Erre mindenki számíthatott. Aki nem, az meg a Holdon él.
Lehet jobbat csinálni, bárkinek. Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy egy, csakis, akvarisztikai börze is ilyen sikeres lenne, vagy legalábbis ennyi látogatója lenne. Ez így volt jó, mert a hobbiágak akarva, akaratlanul is népszerűsítették egymást. Egyébiránt az akvarisztikai részre nyugodtan ki lehetett volna írni, hogy az AME (Akvaristák Magyarországi Egyesülete) rendezvény, mert az árusok jó része, és valamennyi előadó AME tag, és a szervezés is eme egylet keretein belül történt, ami az akvarisztikai részt illeti. Na ez bizonyítja, hogy az AME is tudna ilyent rendezni, és nem függene ez másoktól, de most ez így jobb volt, mert a sokféleség nagy vonzerő volt a látogatóknak.
Én sajnálatos módon, személyes okok miatt kénytelen voltam távol maradni, de kaptam hiteles beszámolókat az eseményről. Ha jól tudom a következő talán októberben lesz, de addig szívesen látnánk egy hasonlóan szervezett monumentális akvarisztikai börzét is.

Február 1.

2011-01-15T16:57:00.003+01:00

2011. február elsejétől ismét lehet szavazni a Magyar Akvarisztikáért Díj mindhárom fokozatára. Kérlek ne fogjátok vissza magatokat, és küldjétek a javaslatokat. Az ajánlás határideje 2011 október 30.
Köszönjük a közreműködést!

100 éve született Rosconi Győző!

2011-01-09T18:01:00.001+01:00

Az idén lesz Rosconi Győző születésének századik évfordulója. A megemlékező cikk készült, majd februárban olvashatjátok.

A Magyar Akvarisztikáért Díj jutalmazottjai 2010

2010-11-28T16:32:00.004+01:00

Életmű Fokozat (A Magyar Akvarisztika Nagyöregje) 2010

Dr. Lányi György

Támogató Fokozat 2010

Valliance Kft.

Az Év Akvaristája Fokozat 2010

Rónaszéki Péter

A Díjazottaknak szívből gratulálunk. Részletek aquad honlapján - később!

Meg vannak a díjazottak!

2010-11-23T17:51:00.002+01:00

A Magyar Akvarisztikáért Díj minden fokozatában meg vannak a díjazottak.
A neveket pár napon belül közzéteszem! Addig meg még izguljatok egy kicsit

Szavazás utolsó napja

2010-10-31T09:33:00.002+01:00

Ma van az akvarisztikáért Díjra való szavazás utolsó napja. Szíveskedjenek mindazok, akik akvaristának érzik magukat leadni a szavazatokat. Pillanatnyilag úgy áll a szavazás, hogy a tisztelt akvarista társak megérdemelnek egy hatalmas nagy leb...st.
Úgy tűnik, hogy börzéket kritizálni sokkal jobban megy, mint közösségépítő dolgokban részt venni! Nyafogni is sokkal jobban megy, minyt részt venni az akvarista társadalomban.
No, de a dörgedelmeket, majd holnap. Ma még lehet javítani az arányon.

Arcképcsarnok

2010-10-27T20:19:00.001+02:00

Dezse Tibor, és Pasaréti Gyula, valamint az Akvaristák magyarországi Egyesülete ezennel létre hozza a Magyar Akvaristák Arcképcsarnokát, tisztelegve azon akvaristák előtt, akik tevékenységükkel, szakmai ismereteik, tapasztalataik közreadásával, hozzájárultak, a magyar akvarisztika fejlődéséhez.
Ezt a díjat azok az akvaristák kaphatják, akik egyébként méltóak lennének, A Magyar Akvarisztikáért díj valamelyik fokozatára, de elhalálozásuk miatt a díj három fokozatát nem kaphatják meg, mert azok post humusz nem adhatóak.
Az arcképcsarnokba való felvételt csak azon akvarista barátaink nyerhetnek, akik már sajnálatosan nincsenek közöttünk.
Egyúttal létrehozzuk a magyar akvaristák arcképcsarnokát, amit aquad és az AME honlapján is elhelyezünk, ezzel is tisztelegve a nagy akvarista elődök emléke előtt, és azért, hogy nevük a következő akvarista generációk számára is fennmaradjon és követendő példaként szolgáljon.
E díjból évente többet is ki lehet adni. Az alapítók első alkalommal Hack Gyulának adományozzák ezt a díjat. A többi díjazottról a Magyar Akvarisztikáért Díjnál szokásos eljárás szerint születik döntés.
A díjjal kapcsolatos további rendelkezések megegyeznek a A Magyar Akvarisztikáért Díj feltételeivel.

Budapest 2010. október 27.

Dezse Tibor Pasaréti Gyula

A temetés időpontja

2010-10-25T18:02:00.002+02:00

Hack Gyula barátunk temetése 2010. November 8-án, 14:15-kor lesz a Farkasréti Temető Makovetz termében

Hack Gyula 1963-2010

2010-10-11T18:39:00.005+02:00

Utálom, ha ilyesmiről kell beszámolnom! Utálom, ha egy régi barát, kedves ismerős, egy pályatárs elindul a fény útján a nagy pályaudvarra és elutazik oda, ahol már semmi baja sincsen, olyan életet él, olyan halakat tart, tenyészt, amilyeneket csak akar. Minket meg jól itt hagy, a magunk bajaival, az ikrázni nem akaró halak gondjával, a felboruló ivadékokkal, és az egészen egzotikus, gyógyíthatatlan halbetegségekkel, a pH értékek beállításával való vacakolással, aztán látva, hogy mit kínlódunk itt össze, csak jóindulattal mosolyog le ránk. Rendes srác volt. Soha nem halottam, hogy valakivel összeveszett volna, vagy valaki neheztelt volna rá.

Utálom azt is, ha olyan megy el közülünk, akit, vagy 30 éve ismerek, olyan közel laktunk egymáshoz, hogy szinte át lehetett köpni és akivel még kölökként együtt jártunk a TIT. Akvarista szakkörébe, és az utóbbi időben, ha nagyritkán találkoztunk, mindig megörültünk egymásnak. Ha az Állatkertben jártam, mindig felkerestem, mert ott dolgozott, és beszélgettünk. Ha ideje engedte, akkor hosszú időn keresztül.
Azok, akik nem ismerték, de legalábbis régebb óta foglakoznak akvarisztikával, és olvasnak is ehhez tartozó irodalmat, nevét sok cikk írójaként ismerhetik. Nagy sügérbarát volt. Írásait többek között olvashatták A Természet című lapban (Hogyan tartsunk feketesávos bölcsőszájú halat?; A vörös pirája az akváriumban.; A "tudományos rózsaszín párduc", avagy a Kuhlikomplex; Hogyan tartsunk kis vértesharcsát?; Tizenkét hal negyvennyolc szemmel;) Az Akvárium Magazinban mások mellett cikkeket írt a hazai halak akváriumi tartásáról is (Sújtásos küsz; Naphal; Folyami géb; Bemutatkozik a sügérbarátok klubja). Utolsó cikkét is a magazinnak írta, mely a következő számban fog megjelenni, sajnos a szomorú aktualitással. Publikált még az Akvarista Híradóban (A bölcsőszájú halakról röviden), Terrárium folyóiratban is jelentek meg írásai (Régiből új, avagy halak az akvaterráriumban; Halak az akvaterráriumban). De szerepelt TV műsorban is (Iskolautca)
Hack Gyula 1963. június 20-án Budapesten született. A Lőwey Klára Gimnáziumban végezte a középiskolai tanulmányait. Biológia tanára Dr. Wiesinger Márton a neves akvarista nagyöreg volt. 1982.június15.-én érettségizett.
Az Állatkertben 1982.szeptember. 15-1990.január 31., 1990.június 1-1997 augusztus 31, és 1998.november 20-2010. október 10-ig dolgozott.

További jó halazást Gyula!

Már megint a börze!

2010-09-13T18:44:00.004+02:00

Olvasgatom az AM fórumát, és ismét forrnak az indulatok. A téma természetesen a börze, ami tegnap (vasárnap) volt. Érdekes megfigyelést tettem: ha nincs börze, akkor szinte megáll a fórumon az élet, de ha van, akkor aztán megélénkülnek a beírások. Általában az elégedetlenek kezdik. A fene vigye el, hogy megint lemaradtak a jó vételekről! Hejj, de bosszantó!

Azért ez nagyon érdekes dolog! Miért csak olyankor lesz hozzászólásdömping, amikor valamit fikázni kell! Már ezt sem értem igazán, azt meg végképp nem, hogy egy-egy ilyen börze miért csak és kizárólag arról szól, hogy oda kell özönleni a kedves Pályatársaknak és vásárolni, vásárolni kell.
Miért nem akarja már a hazai akvaristatársadalom észre venni, hogy a börze csak egy ürügy. Ürügy ahhoz, hogy az ország minden részéről az elcsatolt területeket is ideértve, mi magyar akvaristák össze tudjunk jönni, beszélgetni tudjunk, és tanulni egymástól. Kedélyesen barátságban, úgy, ahogy az akvarisztika sem az "ócsó" beszerzésekről szól, hanem a barátságról, a természetről, a tanulásról, a kirándulásról, a szépségről.
Miért azért kell hasonló rendezvényekre menni, hogy egymást letiporva vásároljunk?!
Aki pedig korábban összepakolt, hát, összepakolt. Addig volt kedve az egészhez.
Ne gyötörjétek egymást ezen állandóan! Ne a vásárlásért legyetek csak képesek megmozdulni. Próbáljatok meg végre hobbitársak lenni, és úgy is viselkedni!
Ez egy hobbi az Isten szerelmére!

Régi boltok - új boltok

2010-09-07T06:25:00.001+02:00

„Természetesen egy-egy üzlet berendezési, felszereltségi, higiénia hiányosságai nem azt jelentik, hogy abban a boltban nem szeretik az állatokat, vagy nem értenek hozzájuk! Igenis van néhány olyan szaküzlet, ahol a kissé elkopott, ódivatú, sokszor teljesen leamortizálódott pult mögött, a kívülről és belülről makulátlan tisztaságúnak egyáltalán nem nevezhető akváriumok, kalitkák és terráriumok között, még ha meglehetősen büdös is van, ne állnának hozzáértő az állatokat szerető kereskedők. Igen, Ők a «nagyöregek», tőlük még lehet kérdezni, ők válaszolnak, mert tudnak választ adni, hiszen értenek hozzá, nem csak úgy ott vannak az agyonhasznált pult másik felén, mint a többiek, akik egy-egy latin elnevezést hallva, kikerekedett szemmel úgy néznek a «kuncsaftra», mint valamely másik bolygóról jött teremtményre! Ők azok, akik kereskedő létükre még tudják, hogy melyik a hím és melyik a nőstény neonhal, és a mai napig sem adják el a beteg állatot, a romlott, lejárt szavatosságú eledelt a vevőnek, mert még él bennük a hobbitársak nagy családja iránt érzett tisztesség, mert az állatok otthoni tartása először nekik is csak passzió volt, s csak aztán lettek «hivatásosak»! Ők azok, akik nem azonnal a legdrágább felszerelést akarják ránk sózni, hanem elmesélik, hogy miként lehet egy radírgumiból algakaparót készíteni, vagy egy olcsó gyógyszerrel helyettesíteni a méregdrága import szereket! Ők a hazai hobbiállat-tartás úttörői, akik a boltjukban lévő élőlényeket nem árucikkeknek tekintik csupán!
Becsüljük meg őket, tanuljunk tőlük, amíg lehet, mert sajnos egyre kevesebben vannak. . .”
A fenti sorok egy jó pár évvel ezelőtti írásomból származnak, és úgy érzem, hogy most ismét aktualitást nyertek, hiszen egy blogon ismét előkerült a téma a hazai boltok színvonaláról és az ehhez kapcsolódó kereskedői módokról, és egyáltalán az akvarisztikáról stb.
A témához e helyen hozzászólva úgy érzem, hogy le kell szögeznem: mindannyian a koszos, néha büdös, régi halas boltokból valók vagyunk. Kölökkorunkban oda jártunk, nap, mint nap, órákat ott voltunk, megtűrtek minket, beszélgettek velünk, akkor is, ha nem vettünk semmit, sőt volt, hogy átvették, elcserélték feleslegessé vált növényeinket, halainkat. Sok ilyen bolt volt. Voltak ismertebbek, voltak kevéssé híresek. De tagadhatatlan, hogy már akkor kultikus helyek voltak. A TIT foglalkozások után pl. a Zsilinszky bolt előtt hosszú sorok kígyóztak, az emberek beszélgettek egymással, senki nem volt türelmetlen. Említhetném még a Rosconi féle boltot a Margit utcában. Ide is akkor híres akvaristák jártak, lehetett tanulni, beszélgetni. Veres, Teszársz, Albert, Horváth, micsoda boltok voltak! Nem feltétlenül kinézetre, inkább szellemiségre!
Egy ismerősöm mesélte, hogy egyik rokonát, egy ilyen plázás boltból azért tanácsolták el, mert beszélgetett a vevőkkel és nem adott el nekik mindenfélét. Értitek kedves Pályatársak?! Beszélgetett a vevőkkel! Ez a bolt biztosan igen szépen van berendezve. Biztosan minden makulátlanul tiszta.
Miféle boltokra vágyunk hát? Olyan kis, évtizedek óta meglévőre, ahová jó szívvel betérhetünk, ha másra nem, legalább egy kis beszélgetésre hozzáértő akvaristákkal, vagy egy plázába, ahol a küllem megvan, de nem emberi a légkör, csak eladni, eladni a meghatározó irány.
Én az olyan boltokat szeretem, ahol meglelem a klasszikus - 10, vagy akár 30 évvel ezelőtt kapható volt - halakat. Nem igaz az ugyanis, hogy nincsenek fiatal akvaristák, akiknek ne volna igényük ilyen halakra. De már ezeket sem lehet igazán beszerezni. Mikor láttatok boltban igazán szép színezetű flammeust, citromlazacot? Igazán fekete fekete tetrát, vagy színpompás paradicsomhalat? A mi korosztályunk még látta ezeket. A fiatalok megdöbbennének, hogy a felsorolt halak tulajdonképpen milyen színpompásak. Mára azonban valahogy mára nem olyan színük.
Az akvarisztika is globalizálódik, az én olvasatomban elembertelenedik. Pedig az a hobbi pont arról szól, hogy művelői beszélgetnek például a boltban. De úgy látszik, hogy egynémely üzletben, már ezt sem lehet. A profitra kell koncentrálni, és punktum. Azelőtt az akvarisztika olyan hobbi volt, mely összehozta az érdeklődőket. Nem vártak arra, hogy valahol, majd valakik megszerveznek egy akvarisztikai programot, és szépen meghívót küldenek nekik, aztán, ők, ha nem lesz jobb dolguk, majd elmennek, hátha lehet ócsón valamit venni. Nem, nem! Ez úgy működött, hogy példának okáért, amikor a nyári szünet miatt bezárt a TIT Központi Akvarista szakköre (megjegyzem, már ez sem létezik!), akkor a következő héten, a szakköri napon, mindenki automatikusan elment a Frankel Leó úton található Malomtó étterembe, és a foglakozások ott lettek megtartva. Kötetlenül, kóla, sör és vodkatonik mellett. De itt is nagy számban jöttünk össze, anélkül, hogy erre programszervezőt alkalmaztunk volna. Nem kellett szervezni a programokat, volt az magától is. Ha az ember kisétált a Ligetbe, biztosan a tó mellett találkozott több akvarista ismerőssel is. Nem beszélték meg. Az akvarisztika szinte életforma volt. Lehet, hogy néhány akvaristának furcsán hangzik, de szakkönyveket olvastunk! Könyvtárba jártunk akvarisztikai könyvekért! Aztán ha volt rá pénzünk megvettük azokat.
Nem kell bántani a régi boltokat, amúgy sincs már sok belőlük, kevés az olyan bolt, ahol tanulni lehet! Amelyek pedig még meg vannak, azokat pedig tönkre fogják tenni a plázás boltok, az internetes áruházak, és az egymásra acsarkodás, és az ellentétek. Hamarosan eljön az idő, amikor az akvarisztikai hobbi megszűnik létezni. Ez az utolsó hagyományos kisbolt bezárásával fog bekövetkezni.
Ki lehet akkor írni: requiescit in pace

„Mindez így összefoglalva, talán már nem is «csak hobby», hanem sokkal több annál: sokrétű, sokoldalú, számos természettudományágat érintő, szép harmóniába foglaló tevékenység; interdiscipliáris stúdium. És még valami; szépséget, értékes ismereteket, tudást adó kultúrmozgalom is: legbékésebb, legbarátibb és legszebb kultúrmozgalmaink egyike.” Írta egykoron Dr. Szabados Antal, aki maga is lelkes tagja volt a szakkörnek. Nézzünk csak körül mi maradt mára ebből?!
És hogy miért van helybetopogás a magyar akvarisztikában? Miért nem buzog az élet? Horribile dictu: miért pocsék* majdnem az egész? Mert mi akvaristák is pocsékok vagyunk, és azzá tettük. Istenként csodáljuk a külföldi trendeket, stílusokat és toljuk hozzájuk a pénzt, ahelyett, hogy kitalálnánk valamit, valamit, amit tőlünk vesz át a világ. Az eszünk, és a kreativitásunk meg lenne hozzá. Kár, hogy nem lesz semmi belőle – mert csak a nyöszörgés van. Mint mondottam: pocsékok vagyunk!

*Eredetileg egy sokkal csúnyább szót használtam, de azt tanácsolták, hogy egy enyhébb kifejezésre cseréljem ki.

Technikai probléma okán történt közkívánat teljesítése!

2010-08-14T08:36:00.000+02:00

Na, ez a cím bizonyára azért látszik furcsának, mert az!
Arra próbál utalni, hogy a Díjról szóló Akvárium Magazinban megjelenő cikk a lap megjelenésének késése miatt előreláthatólag nem jut el sok érintetthez idejében. S mivel vannak olyanok, akiknek kizárólag az AM a hírforrása, nem szeretnénk megfosztani őket a jelöltállítás lehetőségétől, ezért a jelölési határidőt október végéig meghosszabbítottuk. Ez a hosszabbítás természetesen nemcsak a lapot olvasókra, hanem mindenkire vonatkozik.
Várjuk tehát szavazataitokat az új határidőig!

Az oklevél

2010-08-06T07:28:00.001+02:00

Elkészültek a Díj oklevelei!
Továbbra is várjuk az ajánlásokat. Rajta-rajta!

Augusztus 1.

2010-08-01T09:59:00.002+02:00

Augusztus elseje van.
Kutatok az emlékezetemben, hogy ez lehet-e valamiféle fontos dátum, de semmi eget verőt, vagy megemlékezni valót nem lelek! Persze, biztosan van olyan ember - akár - akvarista társam is, akinek születés-, névnapja, esetleg házassági évfordulója van.
Miért is érdekes számunkra azonban ez a nap? Igen! Biztosan már sokak pedzegetik, hogy a Díjjal van kapcsolatban. Még e hónap végéig lehet az ajánlásokat elküldeni a korábban megadott e-mail címre!
Már érkeztek ajánlások: tényszerűek, kimerítőek, komolyak, és kedvesek, humorosak is. Valamennyit rögzítettük, nyilvántartásba vettük.
Azonban - megmondom őszintén - sokkal nagyobb aktivitásra számítottam a kedves pályatársak felől! Úgy hittem, hogy ilyenkorra már a javaslatok száma meg fogja haladni a 80-100-at. De nem!
Kérek mindenkit, hogy aktivizálja magát és ezzel bizonyítsa be, hogy nem igazak azok a sztereotípiák, miszerint a magyar akvaristatársadalom, egy semmire sem való bagázs.
Nem csak akkor kell marha lelkesnek lenni, ha a börzén olcsón lehet ezt-azt venni. Ilyenkor is!
Most csak ennyit akartam közölni!

IME A DÍJ

2010-05-31T19:22:00.004+02:00

Megszületett!
A mai napon reggel 8 órakor aláírásra került a papír, mellyel megszületett a magyar akvarisztika első hivatalos díja. Az aláírásra, Pasaréti Gyula, az AME elnöke portáján került sor. Mivel az ottani asztal a sok eső miatt csurom víz volt, ezért at asztalt egy vödör feneke helyettesítette. De, ami a lényeg, hogy megszületett a A Díj!

Öszintén remélem, hogy megszületése egy új korszakot indít el a magyar akvarisztikában, és végre elinsulunk azon az úton, melynek következtében létre jönnek olyan újítások, melyeket átvesz tőlünk a világ. Kinőnek, az egyébként igen tehetséges haza akvarista barátaink közül a magyar „Amanok” és más hírességek.
E hír megjelentetésével egy időben töröltem a blogról a korábbi ezzel kapcsolatos bejegyzéseket, hogy az előző verziók ne zavarhassák meg az éleslátást.
Mostantól várjuk az ajánlásokat kizárólag az anagyoreg@gmail.com címre maximun két oldal terjedelemben. Szépen kérünk mindenkit, hogy javaslataikat kizárólag ide juttassák el. A beküldési határidő 2010 augusztus 30. Az ez után érkező leveleket nem áll módunkban figyelembe venni!

Kérünk minden magyar akvaristát, hogy aktívan vegyen részt az ajánlásban, és ezzel járuljon hozzá a hazai akvarisztika fejlődéséhez és nevének öregbítéséhez.

A díj neve: A magyar akvarisztikáért
Alapító: Dezse Tibor
Támogató: Akvaristák Magyarországi Egyesülete

A díj három kategóriából áll:

Életmű díj. Elnevezése: A magyar akvarisztika nagyörege. (Azon személy kaphatja, aki legalább 10 éven keresztül szakmai közösségi munkájával, előadásokkal, hazai és/vagy külföldi lapokban a magyar akvarisztikát népszerűsítő publikációkkal, előadásokkal, kimagasló tenyésztési eredményekkel, találmányokkal, újításokkal, kiemelten, nagy jelentőséggel segítette a magyar akvarisztikát.)

Szakmai díj. Elnevezése: Az év akvaristája 20xx. (Azon személynek adható, aki az adott évben szakmai munkájával, előadásokkal, hazai és/vagy külföldi lapokban a magyar akvarisztikát népszerűsítő publikációkkal nagy jelentőséggel gazdagította, segítette a magyar akvarisztikát, és tevékenyen részt vett az akvarisztikai programok szervezésében, kivitelezésében.)

Támogató fokozat. Elnevezése: A magyar akvarisztika támogatója 20xx. (Azon személyek vagy társaságok kaphatják, akik az adott évben pénzügyi és/vagy személyes közreműködésükkel nagymértékben hozzájárultak a magyar akvarisztika fejlődéséhez, a szakmai rendezvények létrehozásában.

A díjat olyan akvarista személy(ek), vagy akvarisztikával foglalkozó vállalkozás (médium, vagy gyártó, kutató, tenyésztő stb.), esetleg közösség kapja, aki(k)/amely –a kiírásnak megfelelően- kiemelkedően sokat tett(ek) a magyar akvarisztika fejlődéséért, valamint, a magyar akvarisztika jó hírét keltette (keltették) a világban.

A díj minden évben mindhárom fokozatban adományozható, de a díjat nem kell minden évben mindhárom fokozatban kiadni.

A díj az Akvaristák Magyarországi Egyesülete évi rendes közgyűlésén vagy az Országos Akvarista Napok rendezvényén kerül átadásra.

A díjazottat, a díj átadása után, felkérjük egy szakmai előadás megtartására.

A díjazottak, a díj átvétele után életmű kategóriában „A magyar akvarisztika nagyörege”, szakmai kategóriában „Az év akvaristája 20xx.”, támogató fokozatban „A magyar akvarisztika támogatója 20xx.” megnevezést használhatják. Ezt a címet feltüntethetik névjegyeiken, levélpapírjaikon, bélyegzőikben, aláírásukban, hirdetéseikben, cégérjeikben, könyveikben, cikkeik szignójában stb.

A díj odaítéléséről egy bizottság nyílt szavazással dönt, melynek tagjai:
A díj alapítója, az AME elnöke, az AME elnöke által kijelölt két AME tag, az előző év díjazottai.
Szavazategyenlőség esetén a díj alapítójának szavazata dönt.

Amennyiben a fentiek közül valaki, vagy valakik a jelöltek között vannak, úgy azok az általuk érintett díj odaítélésében nem vehetnek részt. Ebben az esetben a korelnök dönt az esetleges szavazategyenlőség esetén.

Javaslatot minden magyar állampolgár tehet, melyet maximum 2 gépelt oldalnyi indoklással kell eljuttatni az anagyoreg@gmail.com e-mail címre.

A díj semmiféle pénzjutalommal, vagy más ajándékkal (kivéve az oklevelet) nem jár. Kizárólag nagy erkölcsi megbecsülést jelent.

A díj posthumus nem adható, nem örökölhető, el nem adható, másra át nem ruházható.

Budapest, 2010. június 1.

aquadblog a facebookon

2010-03-06T13:18:00.002+01:00

Már a facebookon is jelen vagyok. Itt.

Akkor ősszel kevesebben leszünk?!

2010-02-27T15:55:00.003+01:00

Nemrég volt az AME díszhal- és rákbörzéje. Olvastam az AM honlapján a különféle hozzászólásokat. Mivel – úgy tűnik – mostanra lecsengett a vita, gondoltam, hogy itt is megírom gondolataimat a témáról.
Szerintem rajtam kívül mindenki ott volt, de pár embert, számomra ismeretleneket eléggé felháborított, hogy sokan voltak, és tülekedni kellett. Ennek a véleményüknek igen erősen hangot is adtak a fórumban. Sajnos minden véleményt nem ismerhettem meg, mert pár hozzászólást kimoderáltak menetrendszerűen. Az enyémet most nem! Meg is lepődtem -:) !
Szóval: Véleményem szerint ezeknek a börzéknek a legfőbb értelmük, hogy alkalmat teremtenek találkozni akvarista barátainkkal, jókat beszélgetni, információmorzsákat begyűjteni, és jelen lenni az akvarista társadalom egyébként nem túl intenzíven forrongó életében. Az már csak hab lehet a tortán, ha tudunk díszhalakat, növényeket és felszereléseket vásárolni egyfelől jó áron, másrészt pedig állatorvosi minőségben, hiszen itt csak olyan állatokat lehet árulni, amikről az állatorvos megállapította, hogy rendben vannak, egészségesek. Mondjuk, ezt nem lehet díszállat-kereskedésben megtenni.
A magyar egy elégedetlen fajta, szinte csak panaszkodni tud. Meg sem próbálja a dolgok jobbik oldalát nézni. Sír-rí, de nemigen akarja megoldani a gondjait. Azért tartunk itt.
Most nem akarok különféle szervezési javaslatokat tenni, mert a szervezők, ha akarják, úgyis megoldják ezt a problémát, de, ha rám hallgatnak, akkor marad minden a régiben, mert ez nem egy puccos kiállítás, hanem egy börze. Aki volt már valahol külföldön hasonló eseményen, az tudja, hogy máshol sem jobbak a körülmények, legfeljebb kevesen vannak, mert több ilyen börze van és ezért egy-egy iránt kicsit kevesebb az érdeklődés. De nálunk csak kettő van egy évben. Ezt kell szeretni.
A z AM-es hozzászólásokból úgy gondolom, hogy az őszi vásáron néhánnyal kevesebben leszünk, mert a sértődöttek bizony nem fognak eljönni. Hogy ezt honnan tudom? Mert leírták. Persze addig a düh elszáll, és ki fog derülni, hogy esetleg lesznek olyan halak és cuccok, amiket azért mégis jó lenne (Istenem, de jó lenne!) megvenni … Szóval azért sokan ismét el fognak jönni közülük, úgy téve, mintha ők nem is morogtak volna, és különben sem ismeri senki őket, mert azért van olyan, amit csak ez a börze tud nyújtani! Készüljetek!
Viszontlátásra kedves morgósak - ősszel!

Dr. Lányi György 86 éves!

2010-01-09T12:00:00.003+01:00

Gyuri bácsi, Isten éltessen!
A héten ez alkalomból (is) felkerestük Gyuri bácsit. A kép ekkor készült. Képen Lányi György mellett Pasaréti Gyula látható. A rólam készült képet szerénységből most nem mutatom meg.

Kívánunk hosszú, egészséges életet, és sok akvarista sikert!

Felújítják a Victóriaházat

2010-01-09T11:39:00.007+01:00

A héten tudtam meg, hogy a Füvész Kertben található, akvarisztikatörténeti szempontból is igen érdekes Victóriaház felújítása folyamatban van. El is mentem, hogy megnézzem.
A régi akváriumok helyén már ott sorakoznak a vadonatúj akváriumok. Már csak be kell őket rendezni.

A régi akváriumsor

Az új akváriumok

A hírek szerint a medencék berendezését az Akvaristák Magyarországi Egyesülete fogja végezni, és lesz ünnepélyes megnyitó is.
A híres betonmedence is rendbe van hozva, és már telepítve is van a híres tündérrózsa. A levelek mág nem annyira nagyok, hogy - mint a régi időkben - elbírjanak egy kis gyereket, és nem is az a faj, ami azelőtt volt (Victoria amazonica), de már most is nagyon szép.

Nagyon örülök, hogy végre valami jó is történt a hazai akvarisztikában!

Pletykálok.....!

2009-12-25T18:14:00.002+01:00

Állítólag, ha az égiek is megengedik, akkor elég érdekes lesz a 2010-es Akvarista Napok. Jól értesült források arról tájékoztatták aquadot, hogy a jövő évi akvarista találkozóra illusztris vendégek érkeznek. A dolog furcsasága, hogy tulajdonképpen még azt sem tudom, hogy mikor lesz ez az esemény, de azt már igen, hogy kik fognak ellátogatni hozzánk és talán előadást is tartanak. Sajnos ezeknek az előadásoknak a címét nem tudom, de most, a nagy nyilvánosság előtt megpróbálom kitalálni. Persze, ha tévednék az előadások témáját illetően, akkor elnézést, és semmiféle felelősséget nem vállalok ezért, ez csak egy játék, de az előadók valódiak lesznek. Persze bármi, és bárminek az ellenkezője történhet, de az információ valóban hitelt érdemlő helyről származik, tehát tessenek komolyan venni. Talán tényleg mozdul a víz és valami olyan fog történni a hazai akvarisztikában, ami - ha ügyesen lesz szervezve - megmozgathatja sok európai ország akvaristáit, beindulhat az akvarista turizmus felénk, és sokat profitálhatunk ebből az eseményből.
Akkor nézzük, milyen című előadások jöhetnek esetleg szóba.
Mit szólnátok ehhez?

Chris Lakhaup: Édesvízi rákok az akváriumban

vagy:

Heiko Bleher: Kalandjaim Brazíliában

esetleg:

Takashi Amano: Miért pont a vízikertészet?!

Nos! Ezekkel a pletykákkal kívánok minden kedves olvasómnak boldog karácsonyt és sikeres, H1N1, és minden más nyavalya nélküli boldog új évet!

Jövőre jövök!

Nem is tudtam, hogy nekem 40 éve van nano akváriumom, avagy végveszélyben van a hazai hobbiakvarisztika?!

2009-10-18T14:38:00.002+02:00

Az akvarisztika tekintetében mazochista vagyok! Ez főként abból áll, hogy nagynéha betérek különféle plázákban található díszállat-kereskedésekbe nézelődni és hallgatózni. A minap így tettem, és egy igen érdekes dolog ütötte meg a fülemet.

A vevő (valószínűleg az első akváriumát akarta megvásárolni, de ahogyan szinte mindegyikőjük, egy árva könyvet nem olvasott el a dologról), próbálta eldönteni, hogy mekkora akváriumot vegyen. Kérdezgette, hogy egy százliteres mennyibe kerül, miféle halakat lehet benne tartani stb. A vevő meglehetősen fiatal volt, és válság is van, feltételezem nem rendelkezhetett a nagyobb edényhez szükséges pénzzel, így szépen az egyre kisebb akváriumok után érdeklődött, melyet az eladó már láthatóan eléggé türelmetlenül viselt. Nagyjából már a harminc literes űrtartalomnál tartottak, amikor az eladónál elszakadt a cérna, és azt mondta a vevőnek, hogy: Tudja mit?! Miért nem rendez be magának egy nano akváriumot! Az nem is drága és most nagyon menő!
Már ment is a polchoz és levett róla egy teljesen hagyományos arányú húsz literes forma akváriumot. Pontosan olyant, amilyent és is tartok vagy 40 éve.

Ekkor fogant meg bennem a gondolat, hogy én, folyamatosan előtte jártam az akvarisztikai trendeknek, hiszen már akkor is nanoztam, amikor még ki sem találták! Egyszerűen 40 éve előbbre járok a kor technikájánál, ami az akvárium típusok használatát és kiválasztását illeti. Megelőztem a koromat!!

A fiatal vevőnek nagyon tetszhetett a „nano” szó, egyből mélyebben kezdett érdeklődni a „nanotechnológia” iránt. Az eladó is üzletet kezdett sejteni a dologban és mindjárt udvariasabb lett.
Előkerült a polcról a speciális nano talaj (bazaltzúzalék), előkerült a speciál dizájn nano talaj (valamiféle kékes színű nemtudom mi), majd a „nanotecnika”, a világítás, a szűrő, a fűtő, s minden más. Ezek után jöttek a egészen speciális nano-növények, az Echinodorusok (a nagyra növők), és mások, majd a halak. A vevő fizetett és elégedetten távozott.

Hazafelé az úton próbáltam átgondolni a történteket és rövid gondolkodás után arra a következtetésre jutottam, hogy, ha ez így megy tovább, akkor a magyar hobbiakvarisztikának befellegzett.

Először is ma az akvarisztika már nem hobbi. Ugyanis sajnálatosan a hobbi egyik jegyét sem viseli. Nincsenek a szó klasszikus értelmében vett szakkörök, ahova a hobbisták időről-időre elmennek, csak azért mert szeretnek a témáról beszélgetni, adnak és kapnak önzetlen segítséget egymástól. Családostul kirándulni járnak, planktonozó helyeket építenek és tartanak karban. Ingyen a hobbiért.
Nem! Ma már csak a pénz beszél. Ha nem lehet eladni egy klasszikus akváriumot, nevezzük el nanonak, és már el is kelt, minden hozzávalóval együtt. Nem volt elég népszerű a holland-akvárium, nevezzük el aquascaping-nek és mindjárt beindul az üzlet. Ha nem adhatók el a kisebb növényes medencék, nevezzük el nanoscape-nek, mindjárt piacképesebb a termék. Igaz, hogy ezzel semmi újat nem csináltunk, de legalább a bolt beindul.
Akinek akváriuma van, akármilyen rövid ideje is, meg akar élni belőle, legalábbis pénzhez akar általa jutni. Már nem a hobbi szépsége, és az általa való tanulás számít, hanem a pénz. Az, hogy bármivel sefteljünk, ha van egy akváriumunk. Ez a szemlélet fogja a hazai hobbiakvarisztikát megölni.
Régen a kereskedők a nagyöregek voltak. Azok, akik már annyira fejlesztették tudásukat, hogy bele mertek vágni egy üzletbe. A pult mögött ők álltak. Nem alkalmazottak, akiknek meg van határozva, hogy mennyi bevételt kell hozni bármi áron. Nem próbálták meg eladni azt is, amit nem lenne szabad. Nem nevezték át a terméket másnak, mint, ami, azért, hogy eladhassák. Viszont órákat lehetett eltölteni az üzletekben, anélkül, hogy kinézték volna az embert, és lehetett kérdezni. Sokat és sokáig. Türelemmel és nagy szaktudás birtokában válaszoltak. Ma már ilyen nincs. Na, jó elvétve van, de egyáltalán nem ez a jellemző! Mindennapos volt, hogy ha ritkítottam a kriptó állományomat, bárhová be lehetett menni és elvinni. Ha olyan volt a helyzet, még adtak is érte valamit. Ha nem, akkor csak úgy bevittük a boltba (miért is dobtuk volna ki, hiszen valakinek kellhet), és a kereskedő, meg odaadta másnak. Ingyen, és nem pénzért. Olyannak, aki rá volt szorulva, nem tudta volna megfizetni. A halakkal is volt így!
Annak idején, mindezeken felül, a kereskedők komolyan támogatták az akvarisztikát is. Emlékszem, hogy még a TIT Szakkör vetélkedői (mert ilyenek is voltak), az akkor boltok által felajánlott ajándékokat adták az arra érdemeseknek.
A kereskedők a saját pénzükön adtak ki ismeretterjesztő füzetecskéket, akváriumokról, halakról, növényekről. Tudták, ha népszerűsítik az akvarisztikát, mint hobbit, akkor több lesz a vevő, nagyobb a bevétel. Az akkor megjelenő lapokban, szinte minden kereskedő, aki számított, hirdetéseket jelentetett meg. És főként nem azért, hogy magát reklámozza (akkoriban pl. szombat reggelenként, vagy miután véget ért a TIT-ben a szakköri foglalkozás, az emberek hosszú sorokban álltak a Rosconi, és a Zsilinszky bolt előtt az utcán volt a sor vége), hanem azért, hogy ezzel támogassa az újságot. Az Akvárium Magazin legújabb számában, hány kiskereskedő, boltos, vett hirdetést, csak azért, hogy segítse a lapot, és annak életben maradását? Nos, mennyi? Érdemes megszámolni. Könnyű dolgotok lesz! És hány bolt (kiskereskedés) van a felsorolásban, aki árulja a lapot? Negyvenöt! A normális országból jövő akvarista erre felkapná a fejét, és megkérdezni értetlenül: Nálatok az egész országban csak 45 díszhalbolt van? És a kérdés teljesen logikus lenne, hiszen az ország valamennyi boltjának árulnia kellene az egyetlen hazai magyar akvárium újságot. De, ha nem is árulnia, legalább egy példányra elő kellene fizetnie, mert ő is ebből él! És az a havi ezres nem vágná földhöz, viszont a lap erősebb és életképesebb lenne. Arról nem is beszélve, hogy a díszállat-kereskedő legalább tanulhatna valamiből, mert nagyon ráférne! De nem! Inkább nevezzük a kis akváriumot nanonak, a hollandot vízikertészetnek, de befektetni a hobbiba, azt nem!
És már itt vannak a piko akváriumok.

Reménytelen!
Tényleg az?

Ejnye! Mi történt?

2009-09-29T06:27:00.003+02:00

Klikkelek az Akvárium MAgazin honlapjára ma reggel, és mit látok?

"HACKED BY KroNicKq//1923TURK-GRUP

DADAŞLAR GRUP

HaCkSpy # Zombie # NofearX38 # DigitALL

Hi Admin (:"

Ezek szerint meghekkelték a honlapot? Vagy ez a szöveg mit jelent?
Ha igen, akkor ez elég baj! A kalózkodás már a magyar akvarisztikát is elérte?! A fene egye meg!
Kedves hekkerek, miért egy akvarista honlapot támadtok, hiszen annyi szoci és szadeszes lap van, amin gyakorolni lehetne...
Nem is értem! Vagy azokat nem meritek?
Remélem, hogy életetekben ez lesz a legnagyobb öröm!

Különös emberek ...

2009-08-23T15:22:00.004+02:00

A honlapom bevezető részében van egy hosszabb idézet, mely Dr. Wiesinger Márton 1975-ben megjelent Akvarisztika című könyvéből való. Nagyon sokan jelezték, akiknek nincsen meg a könyv, hogy szeretnék elolvasni az egész írást, ami egyébként a könyv bevezetője. Kérésüknek eleget teszek és most közreadom az egészet.

"Különös emberek azok, akik olykor egyenként, máskor csoportosan megjelennek a városszéli tócsák körül. Összecsukható bambusznyelű hálójuk, szállítódobozuk, vagy fémesen csillogó kannájuk arról árulkodik, hogy az ilyen kis iszapos pocsolyákban kiszuperált háztartási eszközökön, ócska lyukas és rozsdás vödrökön kívül más is van. Hálójukkal nagy buzgón fekvő nyolcasokat írnak a vízben, komoly arccal, mintha sorsuk függene ettől a művelettől. A környék lakói ügyet sem vetnek már rájuk; tudják, hogy az emberek sokféle hobbinak hódolnak. Ezek a tócsajárók időnként elmozdítanak egy-egy követ, és az iszapba leragadt másik kő vagy farönk közelébe helyezik. Így keletkeznek azok a kis zegzugos utak, amelyeken billegő lépésekkel tudják megközelíteni az apró tavacskák víztükrét. „Kincsüket" - mint akik félnek, hogy elveszik tőlük - a lehető leggyorsabban hazaviszik.
Megesik egy-egy gyűjtőútjukon, hogy a vélt kincs helyén a keresők semmit sem találnak. Minthogy a fosztogatók az ilyen vidéket messze elkerülik, másképp tűnik el a „kincs".
Néhány évvel ezelőtt egy városszéli kubikgödörből a tűzoltók kiszivattyúzták a vizet. Ez a pocsolya rövidesen ismét vízzel telt meg. Újbóli kiszivattyúzás után az illetékesek még a helyét is eltüntették: földdel öltötték fel a mélyedést. Pár hét múlva a környező házak pincéje megtelt vízzel, majd néhány kisebb épületet beomlási veszély fenyegetett a talaj erős fellazulása miatt. Mindez azért, mert a föld alatti szivárgások, amelyek a tócsa vizének utánpótlását biztosították, a feltöltés után új utat kerestek maguknak, ezúttal a pincék felé, a legkisebb ellenállás irányába. A legfeljebb kacsaúsztatónak alkalmas kubikgödör kevés hasznot hajtott, megszüntetése mégis károsnak bizonyult. Legjobban pedig a környéken lakó akvaristák sajnálták eltűnését, mert odajártak planktoneleséget gyűjteni halaik számára.

Az akvarista otthon valamit elindít, mondjuk, elkezd neonhalakat tenyészteni. A nemzedékek láncának folyamatosságát - és egyben a kapcsolatot a halak perui őshazájával — az íváskor összeolvadó szaporítósejtek biztosítják. Ez a kiindulópont minden nemzedékben újból jelentkezik. A kis halak teste viszont teljes egészében a nekik juttatott táplálékból, vagyis a tócsákban gyűjtött apró rákokból, az ún. planktoneleségből épül fel. Más szóval minden, amit megesznek és megemésztenek, átalakul neonhallá. Ha más a kiindulópont, akkor a sok kis planktonrákból, a vízzel telt kubikgödör és más kacsaúsztatók lebegő szervezeteiből esetleg indiai üvegsügérek vagy amazonasi vitorláshalak lesznek.
Íme a kincs, amit összehalásztak, anélkül, hogy más földrészre utaztak volna.
A tócsajáró, különös emberek lakásukon üvegmedencék, akváriumok aljára mosott homokot töltenek. Felöntik vízzel, vízinövényeket ültetnek bele, majd néhány halacskával népesítik. Ahogy múlik az idő, akváriumuk egyre szebb, egyre természetesebb lesz. Egy tó vagy egy patak titokzatos életét most már üvegfalakon keresztül figyelhetik. Derengő fényben a hullámoktól fodrozott fövenyen egy-egy élénk színű kavics vonzza a tekintetet. A háttérben, elsüllyedt faágakon üde zöld jávai moha terpeszkedik. Amikor a fürge halak csapata elsuhan mellette, meglibben a moha, csak a sásszerű nyílfű hajtásai állnak mozdulatlanul, mint palánták a kínai rizsföldeken.
Ha egy nagyobb üvegmedencébe varázsolnak víz alatti tájat, és az mindössze néhány apró hal otthona lesz, akkor az minden kezelés — így a halak táplálása — nélkül fenntartja önmagát! Láttunk már olyan több hektoliteres akváriumot, amelybe 25 éven keresztül senki sem nyúlt, a vizet sem pótolták benne. Minden bolygatás nélkül negyed évszázada élte a maga természetes életét. Üvegfalait zöldre festették a moszattelepek. Amikor fedőüvegét óvatosan leemeltük, a rajta tovagördülő páracseppek halk csobbanása törte meg a várakozás csendjét. Minket legjobban az lepett meg, hogy a talajszinten parányi exkavátorok módjára ott turkált két kis páncélos harcsa. A medence vize ennek ellenére kristálytiszta volt. Idősebb növényei úgy halhattak el, mint az őserdei fák — szerves hulladékot juttatva a talajba, de helyükbe újabbak sarjadtak, sok nemzedéken át.
Első pillanatban azt hihetnénk, hogy aki először rendezett be akváriumot, feltalálta az örökmozgót, a perpetuum mobilét. Hiszen elég beindítani, és most már megy magától, minden külső energia befektetése nélkül, elvben örökké. Ez azonban így fizikai lehetetlenség volna! A valóság az, hogy az akváriumnak is van motorja: a fény.
Ki hinné, hogy a tócsajáró emberek - akiknek zsebében mindig ott lapul egy kis darab madzag, mert a rozsdás tepsik és fazekak könnyen kitéphetik plankton gyűjtőhálójukat - otthon „kozmikus állomásokat" létesítenek. Tevékenységük alapja az a sok atomrobbanás, ami a Napban szakadatlanul végbemegy. Ez hidrogénatommagok héliumatommagokká való egyesülésének a következménye. A felszabadult energia egy részét, ami fénysugarak formájában a világűrön át alig több mint nyolc perc alatt a Napból a Földre érkezik, a növények befogják, s ez „hajt" minden akváriumot is. E kozmikus energia megkötését az akvárium vízinövényeire bízzák, azok meg zöld színtestekkel végzik el ezt a munkát. A bennük levő növényzöld - a klorofill - lehetővé teszi a fényenergiának a sejtek szőlőcukor-molekuláiba való beépítését. Ez a folyamat parányi gázbuborékok gyöngysorát eredményezheti, mert oxigén felszabadítással jár együtt. Ha nem így volna, hogyan is maradhatna tiszta a tavak, mocsarak, levezető árkok vize. Rövid idő alatt posvánnyá változna a bennük élő vízi szervezetek által kilehelt szén-dioxidtól.
A szén-dioxid azonban a növények egyik táplálékát jelenti, és miközben azt testükbe építik, helyébe oxigént juttatnak a vízbe. Az oxigént pedig a halak kopoltyúikkal vonják ki a vízből, szén¬dioxidot adva le, amit a vízinövények ismét felvesznek. Az így beállt gázcsere-egyensúly teszi lehetővé az akváriumokban a tarka díszhalak életét is.
Ha kevés a növény, vagy sok a hal, a gázegyensúly nem áll be. Az akvaristák dolga, hogy az üvegfalak mögött megfelelő arányt hozzanak létre a két édes testvér, a növény- és állatvilág tagjai között. Ez néha „tűhegy-egyensúly": ilyenkor kár volna behúz¬ni a függönyt, vagy elhelyezni egy virágcserepet úgy, hogy árnyékot vessen az akváriumra. Ha mégis így történne, akkor világítson a fénycső, induljon a szellőztető, szűrje a vizet a filtráló. Juttassunk rendszeresen élő eleséget az akváriumba, vagyis ne kívánjuk, hogy fenntartsa önmagát külső segítség nélkül. Úgyis bebizonyította, hogy meg tudja ezt tenni, csak éppen más körülmények között. Gondozással viszont jóval több vízi lakó életfeltételeit biztosíthatja. „Sűrített életközössége" fokozott mozgással most már koncentráltan nyújtja a mindig változó színpompát. Felgyorsult életüteme gazdájának igényeit is jobban kielégíti. Néha órák hosszat gyönyörködik benne, s észre sem veszi, hogy az idő késő estébe hajlik.
Aztán egy gombnyomásra kialszik a fénycső. Az akváriumi fűtőtest jelzőlámpájának rózsaszínű fénykévéje kellemesen nyugtató hangulatfényben füröszti a szobát. Az akvarista gondolatai rövidesen messze kalandoznak. Most nem a városszéli tócsák partján lépked, sárba süppedt köveken. Brazília édes illatait hozza egy vízesés felől a kósza szellő, ő meg banánfák árnyékában, majd datolyáktól roskadozó pálmák alatt, a selymes fűben kitaposott ösvényen közeledik vágyai birodalmához. A vízesés előtt meleg párafüggöny, a hullámfürdőben pedig csapatosan úsznak mindazok a halak, amelyeket az utóbbi években ő hívott életre. Nélküle nem volnának. - Csak azért lettek, mert az a tócsajáró akvarista, miközben fekvő nyolcasokat írt planktonhálójával egy vízzel telt kubikgödörben, megtanulta a teremtés mesterfogásait."

A fene sem gondolta volna!

2009-08-20T11:22:00.005+02:00

Lesz ugye, az Állatkertben ez az Akvarista Napok, ahol is bemutatásra kerül az Akvárium Múzeumom első nyilvános, egészen kicsi kiállítása.
Nagyon benne vagyok az előkészületekbe, de amiről azt hittem, hogy nagyon egyszerű lesz, az komolyabb gondokat okozott, mint vártam.
Ez pedig a sóder, vagy másik nevén, a folyami homok beszerzése. Először próbáltam venni, de ilyen olyan helyeken csak szépen megszitált, nem tudom honnan származó sóderek voltak, amiknek még a színe sem hasonlított a klasszikus dunai sóder színéhez. Inkább sárga, mint a nekem kellő szürkés volt. Hiába, már a sóder is globalizált. Az pedig, hogy nem a klasszikus fövenyt használjam, fel sem merült bennem. Gondoltam, hogy kinézek a Duna partra, mert dunai kavicsnak ott aztán lennie kell. Nem voltam az eredménnyel elégedett. Így teltek a hosszú napok: keresgéléssel, és a sóderek alkalmatlanná nyilvánításával. Aztán egyszer csak (gondolom az égiek meghallgatták kérésemet), Újpesten autózva egy kicsi mellékutcában a Nádor utca környékén, látom ám, hogy egy kis autóból a járdára lapátolnak pont olyan anyagot, amilyen nekem kell. Szerencsére az előző gyűjtési kísérletem miatt ott volt egy vödör az autóban. Azonnal satufék, és az ott lapátoló bácsihoz odamentem koldulni.
Nagy szerencsém volt, mert amint előadtam látogatásom célját, az öreg elmesélte, hogy neki is volt akváriuma, egy szép 200 literes vasvázas, amit pár év előtt a lomtalanításkor dobott ki. Hogy fájdítsa a szívemet, még hozzátette, hogy szívesen nekem adta volna, ha előbb találkozunk. Kár érte, nagyon kár, mert az elbeszéléséből kiderült, hogy igen szép krómnikkel edény volt.
Próbáltam magam azzal vigasztalni, hogy legalább sódert szereztem, mert azt a néhai akvarista bácsi, szívesen adott.
Most éppen mosom, már vagy másfél órája, és a derekam is nagyon belefájdult, és éppen azért ültem le a gép elé ezt a kis szösszenetet megírni, hogy addig is pihenjek picit.
Üröm az örömben, hogy úgy nézem, hogy kevés lesz. Tán lehet, hogy kálváriám még nem ért véget, és folytatnom kell, az idős, korábban akvarisztikával foglalkozó bácsik felkutatását, akik éppen lakást újítanak fel, és van klasszikus sóderjuk. A fene hitte volna, hogy ennyire macerás sódert szerezni!

Globalizáció az akvarisztika nagy ellensége is.

2009-08-16T16:46:00.002+02:00

„Honbelijével szemben idegennek lenni, mindenkire nézve veszteség és szégyen”
(E. A. Roßmäßler)

Talán ennek alapján írta H. FREY (1970), hogy az akvarisztika és az akvarisztikai kirándulások nagyon jó eszközei többek között a hazaszeretetre való nevelésnek is.

Az akvaristák Magyarországon egészen a ’70-es évek végéig polihisztorok voltak, hiszen, nemcsak állatokat tartottak egy sajátmaguk által megteremtett valódi ökoszisztémában, hanem kedvtelésüket érintő „mellékes tudományokba” is mélyen beleásták magukat. Foglalkoztak biológiával, állattannal, növénytannal, vízkémiával, fénytannal, a fényképezés tudományával stb. Közösen akvarista kirándulásokra jártak, kisebb felfedező és gyűjtőutakat szerveztek családjaikkal, hobbitársaikkal, a hazai halfajok és természeti szépségek megismerésére. Megpróbálták megtanulni az üveges szakma azon titkait, melyek segítségével maguknak tudták elkészíteni az akváriumokat, szűrőkészülékeket, esetleg elletőketreceket ezzel is kímélve a már akkor is szerény családi költségvetést. Némelyek megtanultak villanyt szerelni, és vasállványokat hegeszteni. Mások az élő eleség begyűjtésében, otthoni tenyésztésében szereztek nagy tapasztalatokat. Páran az akvarisztika története után érdeklődtek, így kerülve kapcsolatba a történelemmel. Szép idők voltak, hiszen az alaphobbi mellet mindenki talált kedvének, kézügyességének megfelelő újabb elfoglaltságokat megvalósítható célokat.
Mindez mára a múlté. A kereskedésekben minden készen kapható a légpumpáktól a legkorszerűbb biológiai szűrőkig, a mágneses (csoda) algakaparókon át a hálókig. Emlékszem, hogy annak idején milyen sokat bolyongtam építkezéseken, hogy „jófajta” drótot találjak a sittben, amiből hálóvázat tudok hajlítani, majd a nagymamától kunyerált konyhafüggöny darabját rávarrva, használatba venni minden akvarista alapvető segédeszközét. Mert abban az időben ilyen dolgokkal is foglalkoztak az akvaristák. Megjegyzem ezek a hálók a mai napig megvannak, és használhatóak. De még számtalan példát lehetne említeni.
Ezek az idők (néhány üdítő kivételtől eltekintve) elmúltak! A globalizáció, úgy tűnik, a klasszikus akvarisztikát is maga alá temeti.

Akvárium Múzeum

2009-07-26T12:03:00.003+02:00

Nyaralás közben - akvarisztikatörténet

2009-07-18T09:26:00.003+02:00

Tegnap megérkeztem a szokásos évi nyaralásomból. Az aktív pihenés jegyében végre eljutottam két olyan helyre is, ahova már évek óta készülök. Amint sikerül a dolgos és kánikulai hétköznapokba visszarázódni, mindkettőről be fogok számolni a honlapon.
A szántódpusztai Balatoni Akváriumban és a Zamárdi tengeri akváriumban jártam.

Szeretnék többet tudni! És Te?

2009-06-28T15:00:00.003+02:00

Az AM 75. számában megjelent egy, vélhetően, sokunk számára érdekes cikk, mely egy készülő rendeletről, az állatkereskedéseket szabályzó intézkedésekről szól. Mondhatjuk erre, hogy már nagyon itt volt az ideje egy ilyen rendelkezésnek. Mindannyiunknak vannak ugyanis rossz tapasztalatai a kereskedések színvonalával, és szakmai munkájával kapcsolatban. Bár úgy hiszem, hogy ez a rendelet a színvonalon, vagy, ha úgy tetszik, a színvonaltalanságon változtatni nem tud, azért talán a szakmai megfelelőséget növelni lesz képes.
Sajnos a beszámoló szerzője nem avatta be az olvasókat túl sok részletbe, mert vagy ezek nem nyilvánosak, vagy nem akart felesleges riadalmat kelteni a kereskedők körében. Így én is csak a cikkben leírtakra tudok pár gondolatot mondani.

„A jövőben csak olyan személyek nyithatnak kisállat-kereskedést, akik igazolni tudnak öt év szakmai gyakorlatot, vagy rendelkeznek szakirányú képesítéssel.”
Ez helyes, de kik fogják igazolni, hogy az illető már öt éve halazik, madarazik, rágcsálózik stb.? Mit fogadnak el szakmai gyakorlatként? HA valakinek már 5 éve van otthon egy 20 literes akváriuma, Egy hullámos papagája, esetleg pár aranyhörcsöge, vagy tengerimalaca? Ha pedig már tenyésztgetett, akkor mit, hogyan, mennyit? Nem is merek arra gondolni, hogy úgy lesz, ahogyan az átkosban, mikoris egymásnak igazolták a „hősök”, hogy látták egymást a partizánmozgalomban harcolni. Persze dehogy harcoltak, valahol lapítottak. Aztán mi a helyzet az alkalmazottakkal? Évek óta sokszor leírtam és hangoztatom, hogy igenis szigorú vizsgához kell kötni, azt, hogy valaki ilyen helyen dolgozhasson! Erről sem szól a cikk.

„Minden állatkereskedőnek rendelkeznie kell egy állatorvossal, aki rendszeresen ellenőrzi az állományt.”
Aha! Mutassanak nekem hazánkban csak 20-30 olyan állatorvost, aki ért az akváriumokhoz, a benne élő halak betegségeihez. Nagyon boldog lennék, ha ennyien lennének. De sajnos nincsenek. Nem hiszitek? Tessék bármelyik rendelőbe bemenni és elvinni egy beteg halat, hogy mondjon valamit róla. Na, majd meg fogjátok látni, hogy lövésük sincsen a dologhoz. Kérdés, hogyan lehet ezt kivitelezni majd?

„Tilos lesz a halakat gömbakváriumban tartani.”
Nagyon helyes! Még az otthoni gömbakváriumokat is be kell tiltani visszamenőleg!

„Az akváriumot kötelező lesz lefedni.”
Hát kérem azért ezzel nem értek egyet. Ugyanis a fedőüveg, azon túl, hogy balesetveszélyes is lehet, tengeri akváriumoknál, eléggé meg fogja nehezíteni a helyes megvilágítást. Ki fog rakódni rá a só, akadályozza a megvilágítást.

„ A sziámi harcoshal hímeket úgy kell tartani, hogy ne láthassák egymást, vagy önmaguk tükörképét.”
Már mi az értelme ennek, hiszen ha nem tudnak egymásban kárt tenni, akkor miért ne gyönyörködhetnék a kifeszített úszók látványában. Szerintem ez is egy olyan pontja lehet ennek a rendeletnek, ami teljesen felesleges, mert elvonja az energiát más fontosabb dolgokról. Például arról, amit nem olvastam a cikkben, miszerint szó van-e róla egyáltalán, hogy a festett, tetovált, génkezelt példányokat, azok importját, forgalmazását, sőt tartását betiltja-e? Mert egy ilyen passzusnak sokkal több értelme lenne.

„A bemutatási célt szolgáló tengeri akváriumok minimális mérete 100 liter”
Ezzel is egyet értek, bár a 150, vagy 200 literes szint szerintem jobb lett volna.

Nem szól a cikk, hogy lesz olyan kitétel, hogy a kereskedő, vagy az alkalmazottja köteles-e felhívni a vevő figyelmét, megtagadja-e az eladást, ha egymással nem tartható fajokat akar vásárolni, ha kis akváriumba, nagyra növő halat akar venni. És még számos kérdésem is lenne, és nagyon szeretném, ha a rendelet tervezet egészéről lehetne valami komolyabb tájékoztatást kapnunk, mert, valószínűleg információ hiányában, ez a rendelet eléggé gyenge próbálkozásnak tűnik az olvasottak fényében legalábbis.

Az újságról még csak annyit, hogy végre, valahára benne van a hiányzó mondat. Nagyon ideje volt, hiszen így kezd egésszé válni a lap.
Köszönöm!

Ja! És szólni kellene a nyomdának, mert annyira szorosan volt becsomagolva az újság, hogy eléggé megtört a gerince. És ez nem a posta hibája most!

Az új "nagyöreg"

2009-06-20T18:41:00.004+02:00

A honlapom "nagyöregek" rovatába bekerült, és ettől a perctől kezdve a rámruházott hatalomnál fogva, a magyar akvarisztika "nagyörege" megtisztelő cím birtokosa Pasaréti Gyula. E címet a mai naptól kezdve használhatja, névjegyén, üzleti levelezésében, cikkei aláírásában, és ahol csak akarja.
A vele készült beszélgetés szöveges változatát és pár fotót itt lehet megtekinteni. A cikk vélhetőleg a későbbiekben még bővülni fog, mert ígéretet kaptam Gyulától arra vonatkozólag, hogy még küld olyan képeket, amelyeket, mint poétikusan ifjú akvarista látható. Az én archívumomban, a mostaninál több, idevágó képet nem leltem. De azért érdemes lesz később is rákattintani a cikkre, mert lehet, hogy lesznek benne új képek.

2009. június 21. 14.10 óra: Megérkezett az első hozzáfűzés a cikkhez Lányi Gyuri bácsitól.

Lehet, hogy csak engem érdekel!

2009-06-09T18:52:00.001+02:00

Ma sikerült megszereznem az Akvárium és terrárium című folyóirat 1956-os első évfolyamának minden számát. Így már csak két példányom hiányzik az egész sorozatból. Alakul ez!! HA valakinek van felesleges példánya az 1958-as évfolyamból (1-2 szám), vevő vagyok!

Sértés? Á dehogy! De tényleg!

2009-06-04T18:32:00.004+02:00

Pedig nem is öreg! Én most mégis ebbe a kategóriába skatulyázom be. Megörökítem nevét az örökkévalóságnak! Mert van múltja és reméljük jövője is még elég sokáig.

Szerdán végre sikerült kicsikarnom belőle, az egyetlenegy kérdésre a választ, amit valamennyi nagyöregnek feltettem már (persze azoknak csak akiktől volt alkalmam személyesen megkérdezni), és el is mondta, hogyan kezdte, hova tart, mit csinált. A hangszalag pedig szépen rögzítette az elhangzottakat. Más dolgom már nincs, csak annyi, hogy szépen bepötyögöm a mondottakat, és nemsokára olvasható lesz a honlapomon a nagyöregek, vagy az akvarisztikatörténet rovatban. Hogy melyikben azt még addig eldöntöm. Ja igen és várom a cikkhez még szükséges adatokat, fotókat, remélem, hamar megkapom ezeket!
Nos a héten, szerdán, Pasaréti Gyulánál jártam.

Még mindig hiányzik egy mondat!

2009-05-01T10:01:00.001+02:00

Nézegetem az újságot! A legújabb lapszámot, de azt a pici kis hétszavas mondat még mindig nincsen benne! Pedig nem nagy dolog! Ennyit nem érne meg?

Vendégkönyv-Akvárium Múzeum

2009-04-26T14:18:00.002+02:00

Honlapomon megnyílt az Akvárium Múzeum IX. terme, amiben régi akvárium-kiállítások (TIT 1976-1977) vendégkönyvi bejegyzéseiből válogattam. Olvasható Dr. Lányi György, Teszársz Kálmán, Dr. Szita Géza bejegyzési, és másoké is. A folytatás hamarosan következik, ahol az 1984-1985-ös kiállítások vendégkönyveiből idézünk.

Vízikertészet (Aquascaping), avagy merre tart, mennyire természethű az akvarisztika új ága?

2009-04-12T17:57:00.005+02:00

Annak ellenére, hogy a víz alatti kertészkedés az akvarisztika egészen új ágának minősül, hiszen közvetlen története az 1990-es évekig nyúlik csupán vissza, ennek is – mint mindennek sokkal régebbi gyökerei vannak.
Előzménye a növényes, az ún. holland típusú akváriumok (ahogyan nálunk nevezik: holland akváriumok) voltak, melyek a múlt század harmincas éveiben jelentek meg, miként a nevéből is következik, ezek a medencék Hollandiából indultak el, és lényegében olyan hagyományos édesvízi medencék, melyekben nagy részben csak növényeket tartottak, ezért az akváriumokban a körülményeket úgy alakították ki, hogy azok a leginkább a növények fejlődéséhez, szaporodásosához legyenek megfelelőek. A világítás, szűrés, és a vízkémiai összetevők, az akvárium földje is ennek lettek alárendelve. Halakat nem, vagy csak igen kis számban telepítettek ezekbe a medencékbe.
Pontos adataim nincsenek arra nézve, hogy a növényes medencék mennyire lehettek népszerűek szerte a világban, de az biztos, hogy Magyarországon nagyon sok helyen nem találkoztam holland akváriumokkal. Ennek okát, abban látom, hogy a hazai akvaristák szívesebben tartottak halakat, és a növényeket csak dekorációs elemnek tekintették.
A víz alatti kertészet atyja egy japán úriember: Amano, aki azt mondta, hogy: „ A halak az akváriumban olyanok, mint a madarak az erdőben, egyszerűen hozzátartoznak.”
Megszületett tehát a holland típusú akváriumok új generációja! Sokkal népszerűbbek, mint elődeik, rengeteg könyv és cikk, valamint weblapok ontják az információkat e témával kapcsolatban. Különféle akvárium berendezési szépségversenyeket rendeznek szerte a világban. Hazánkat is elérte ez az őrület, főként, Néder Attila (Nigro) barátunk jóvoltából, aki honlapot hozott létre, és az AM-ban is hasznos cikksorozatot indított erről a nagyon érdekes akvarisztikai ágról. De a figyelmes érdeklődő ezen kívül számos magyar nyelvű lapot is találhat a Neten. Létezik olyan lap is mely édesvízi garnélákkal foglalkozik, melyek szinte kötelezően lakói a vízi kertész akváriumának.
Az akvarisztika története, megítélése során azonban már több alkalommal is felvetődött az a kérdés – ahogy most is - miszerint mennyire természethű az akvarisztikának eme ága! Most próbáljuk meg ezt a kérdést körüljárni egy kicsit.
„Fogom a természet szépségeit és beleteszem mindenféle vallási jelentés nélkül egy akváriumba, a természet maga a vallásom” – mondja Amano úr.
No igen – mondja erre pár akvarista! De nézzük ennek a kijelentésnek az ellentmondásait, mely igen szorosan kapcsolódik a címben olvasható kérdéshez.
Az első tisztázni való lenne, hogy melyik természetet tekinti vallásának Amano úr? Azt, amelyikkel a szabad természetben találkozhatunk, vagy azt a mesterséges természetet, amit – egyébként lenyűgöző, és lélegzetelállítóan berendezett – akváriumaiban saját magának megteremt? Valószínűsítem, hogy az utóbbira gondolt, hiszen a szabad természetben nincsenek olyan helyek, ahol, példának okáért, az úszó májmoha önként leszáll a víz alá, és odakötözi magát egy kőre, fatörzsre, és onnantól a submers módon éli le az életét. Nem tűnik túl természetesnek az sem, hogy az akvárium szinte steril. Egy igazi akvakertész medencéiben nem találunk sehol egy korhadt növényrészt, sehol egy kis mulm, sehol egy mákszemnyi alga az üveglapon, vagy köveken. A berendezés is mérnöki pontossággal megtervezett az aranymetszés szabályainak megfelelő, hogy az már szinte olyan, mint egy mérnöki tervrajz. Azt hiszem abban is egyet érthetünk, hogy ennyire „tiszta” viszonyokat sehol sem találhatunk a szabad természetben. Ezek az akváriumok nagyon erősen (talán túl erősen) meg vannak támogatva mindenféle akváriumtechnikával, és felszerelésekkel (szénsav reaktorok, palack, buborékszámláló, diffúzor, speciális napi adagolású növénytápok, speciális csipeszek, ollók, indikátorok stb.). Olykor olyan különlegességet is felfedezhetünk, mint a víz alatti vízesések (!).
A többi kérdés részletezésével most nagyon mélyen ne foglalkozzunk, hiszen azok jó része már megvitatásra kerültek a társas akváriumok kapcsán. (több földrészről összeszedett növények, halak, csigák stb.).
Mindez természetesen nem baj, ezek az akváriumok csodálatosak, megkapóak, és tagadhatatlanul a legdekoratívabbak az összes édesvízi akvárium között. És még az is nagymértékben dicséretükre válik, hogy iszonyúan sok munka van mögöttük. Mert egy akváriumnak nem akkor kell nagyon szépnek lenni, amikor berendezzük, hanem hónapok évek múlva is, és ehhez nagyon sok odafigyelés, törődés, tesztelés, bíbelődés, elhivatottság kell. Tisztelet az akvakertészeknek! Ezt nagyon komolyan mondom!
Senkit nem akarok lebeszélni a hasonló édenkertek gondozásáról. Az egész cikkhez az apropót a hivatkozott Amano idézet adta. Vajon mi lehet mögötte. Elismerve, hogy nagyot alkotott, de belátva azt is, hogy Amano úr mára gazdag ember, tehát érdeke, hogy portékáit eladja a vízi kertészeknek, érdeke, hogy a róla elnevezett garnélákkal telepítsék be az akváriumokat. Ezek szaporodásához ugyanis tengervíz kell, tehát fogynak, és pótlásra szorulnak.
Ehhez, szavaira visszaemlékezve, ha kell új vallást teremt, egy általa akváriumban összehozott és üzemeltetett „természeti vallást”, melynek teljes joggal „főpapja”.
Mondtam: senkit nem beszélek le a modernizált holland akváriumok gondozásáról, lehet, hogy én is megpróbálkozom valami hasonlóval, de abban biztos vagyok, hogy lesz egy kevés korhadék, és biztos, hogy egy-egy felborult követ csak hetek múlva teszek vissza a helyére, mert nekem így természetesebb.
Csodálattal adózom azoknak az akvarista barátaimnak, akik ilyen meseszép medencéket hoztak létre és működtetnek. Olyan edényeket, melyeket, ha meglátunk, arra gondolunk, hogy ilyen lehetett a Paradicsom! Tisztelem az elszántságukat, türelmüket, áldozatkészségüket!
Az egész cikk lényege, azonban az, hogy csak úgy lenne igazán jó, ha egy víz alatti kertet a jövőben nem illetnénk olyan jelzőkkel, hogy: természethű, „olyan, mint az Amazonas” , „mintha alámerülnék egy búvárruhában”, „mintha Dél-Amerikában járnék”. Ezeket a kifejezéseket ugyanis csak a biotóp medencékre célszerű, és helyes mondani.
Mondjunk csak ezt: ez káprázatos!! Szerintem ez igaz, és egy akvakertész számára a lehető legnagyobb dicséret lehet, mert ezt hallja, tudja, hogy fáradságos munkája, anyagi áldozatai elérték céljukat, maradandót alkotott, egy valódi ökoszisztémát teremtett. Mást, mint, amit a természet!
Ha úgy tetszik, a természet darabjaiból egy új, máshol még sohasem látott, teljesen egyedi, megismételhetetlen életteret teremtett, annak ellenére, hogy Ő nem is Isten. Szívós munkával, mégis sikerült neki!

PS.: Annyira örülnék annak, ha egyszer mi magyar akvaristák is ki tudnánk olyant találni, amit az egész világ tőlünk vesz át, és kedvelőinek tábora milliós lenne! Tessék gondolkodni ezen!!

Rengeteg üveg!

2009-04-01T20:45:00.005+02:00

Pasaréti Gyula adományaként ma ismét bővült az akvárium múzeum! Ma délelőtt elhoztam tőle, rengeteg régi - 20-30 évvel ezelőtt használatos - de vadonatúj, üvegtechnikai eszközt. Vannak benne pipák, levegőcsövek, külső szűrők átemelő csövei, és egy régi úszó tubifex etető is, szintén üvegből, igaz eddig csak az egyik felét leltem meg, de talán ott van a másik része is. Ha nem, nekem is van valahol egy idehaza, remélem, hogy összeillik majd a két darab! Amint feldolgozom az anyagot újabb teremmel, termekkel fog bővülni a múzeum. De addig még egy kis türelmet kérek, mert tényleg nagyon sok a cucc.
Aztán hoztam még mást is, amit szerkesztés után szintén közreadok, de azt most nem írom meg, meg, mert ha mindenről egyszerre számolnék be, nem lenne később miről írni.
Köszönöm Gyula!

Na végre - Megjelent!

2009-03-29T10:13:00.006+02:00

Megjelent a várva várt könyv harmadik kiadása.

Jól megvárakoztatott minket Lukács Laci, de így is nagyon örülünk. A 400 oldalas könyvben 624 színes fotót találunk. A könyv az előzőhöz képest négy új fejezettel gazdagodott.
Emlékeztetőül a korábbi kiadások borítóit alább szépen összegyűjtve megtekinthetitek.

A második kiadás borítója 2000-ből

És az első kiadás 1994-ből

Hogy hol lehet megvenni nem tudom, de akit érdekel, az megtalálja!

A sárga irigység...

2009-03-21T10:45:00.008+01:00

Megígértem és most megmutatom nektek is legújabb szerzeményemet. Hosszú évek óta várok rá, és most végre sikerült! Örömmel tájékoztatok mindenkit, remélve, hogy akiket érdekel, azokat most nagy erőkkel kezdi megenni majd a sárga irigység!
Nos hölgyeim és uraim íme az 1931-es Behyna könyv! Avagy, ahogy jobban ismerjük a "kisbehyna".

Hogy miért és honnan vannak ezek az elnevezések nem tudom, hiszen tartalmilag és képanyagában szinte teljesen egyforma, igaz, hogy ebben nincsenek színes képek, és a formátuma valóban kisebb. Még nem volt érkezésem kiolvasni, de ha ez megtörténik és találok különbségeket, azt majd megírom. Első ránézésre egyetlen eltérést találtam, miszerint ebben nincsen meg a az 1938-ban megjelenthez képest az a fejezet mely az akvarisztika történetével foglalkozik.

Remélve, hogy sikerült teljesen elrontani a hétvégéteket, még csak annyit, hogy ne is kérjétek, mert senkinek nem adom kölcsön!!

Adatok: Behyna Miklós: Az akvárium berendezése és gondozása, Királyi Magyar Természettudományi Társulat 1931. (Népszerű természettudományi könyvtár 9.), 216 oldal. Formátum: 13,5×19 cm.

Majd mondok valamit

2009-03-17T19:52:00.000+01:00

Majd pár nap múlva beszámolok valamiről, de azt hiszem, hogy nagyon irigyek lesztek rám! Addig meg maradjon titok!

Hétvégén nincs frissítés

2009-03-14T14:11:00.004+01:00

Ezen a hétvégén nem fogom frissíteni a honlapomat. Egyrészt ma is dolgoztam, másfelől, holnap megyek sétálni a szép tavaszi időben a városban. Persze nem a hivatalos ünnepségekre (Kossuth tér stb.).
Boldogabb időket Magyarország!

Szűrőjavítás

2009-03-07T14:33:00.003+01:00

Igen bosszantó, ha a külső (fazék) szűrőnket takarítani szeretnénk, és amikor nekifogunk, hogy szétszedjük, letörik az egyik csőcsonk. De nem kell pánikba esni, mert, ha egy kicsit gondolkozunk, meg tudjuk javítani, és nem kell nagyon sok pénzért újat vásárolnunk.
Erről szól a cikk. Ha érdekel és el akarod olvasni: klikk

Tömeg!

2009-03-02T06:13:00.011+01:00

2009. március elseje. Az Akvaristák Magyarországi Egyesületének újabb börzenapja volt a Klauzál Házban. (Nota Bene: tudja valaki ki volt Klauzál Gábor? Nos, az első felelős magyar kormány (1848) minisztere és a közcsendi bizottmány tagja volt.)
Rengeteg ember, szinte oda sem lehetett férni a pultokhoz, a portékákat csak nagy küzdelem árán lehetett megnézni, megvenni. Én azonban, abból szempontból kedvezően ítélem meg ezt az eseményt, hogy azokat az időket idézte, amikor az akvarisztika igazi hobbi volt, lelkes emberekkel, azokat az időket idézte, amikor a TIT szakkörös összejövetelek után a Zsilinszky bolt előtt hatalmas sorban állás volt, hasonló tömegjelenetekkel. Ennek is meg van a maga varázsa, bár ezt lehet, hogy sokan nem értik. Sajnos elkényelmesedtünk. De azért jó, hiszen megmutatja, hogy nagyon nagy az érdeklődés az akvarisztika iránt. Vagy legalábbis sok a lelkes akvarizálni vágyó! Nagy pozítívumként értékelem, hogy az én olvasatomban ez a rendezvény és a megjelent igen nagy számú érdeklődő, részvételével kinyilvánította azt, hogy elégedetlen az egyes hazai kereskedésekben található áruk és élőlények minőségével és árával. Eljöttek ide, mert egészséges, szép, és elfogadható áron kínált dolgokat akartak venni. Ez részben sikerült is nekik. Amikor az új kedvenc az akváriumban van, vagy használjuk az itt megvett felszerelést, ahogy telik az idő, nem a lökdösődést, a tömeget idézzük fel magunkban, hanem azt, hogy milyen jó, hogy olyanhoz jutottam hozzá, amit máshol elég nehéz lett volna beszerezni. Ha mesélünk az unokáknak arról, hogy mikor tenyésztettük ezt a halat, majd úgy kezdjük, hogy: emlékszem 2009-ben volt egy díszhalbörze, ahol nagynehezen sikerül az első tenyészpáromat megvennem....
Az, hogy van-e nagyobb terem abban a házban és, hogy azt ki lehet-e bérelni, és belefér-e anyagilag, nem tudhatom. Jó lenne, valóban, ha kevesebb lettek volna? Jó lenne, ha kevesebb érdeklődő lenne a halazás iránt? Nem lenne jó! Ez sem volt - kényelmi szempontból - jó!, de ez nem egy plázás halasbolt szintű rendezvény volt, ahová a kutya sem megy be, mert rettenetesek az árak, a eladók szakértése kritikán alul van, és, mint tudjuk, a vevőkhöz való viszonyuk egyszerűen arcpirító. A tömeg miatt persze ez is egy komfortérzés nélküli rendezvény volt (nem kiállítás, hanem börze, vagy inkább kirakodóvásár), de, melyik plázás boltban lehet ennyi rég nem látott akvaristatárssal találkozni, és kimenni a büfébe egy kicsit beszélgetni?
Igen szörnyű volt tülekedni, és kényelmetlenül vásárolni, de aki valamit meg akart venni, megvehette, igaz, hogy olyan körülmények között, ahogyan 30-35 éve karácsony előtt a kenyér vásárlásakor kellett hadakozni. Ezen valóban lehetne és kell változtatni. Például úgy, hogy az árusító részbe csak meghatározott számú látigatót kellene beebgedni, a többieket pedig megkérni, arra, hogy amíg sorra kerülnek igyanak egy kávét. A stadionokba sem lehet egyszerre betódulni, a diszkók előtt is van sorban állás, ahogy a bevásárlóközpontok nyitásakor is.
Az árak: volt ami kedvező volt, volt ami eltúlzott. És még egy ötlet: azért a rendezőségnek az árakat maximálni kellene, ha kell fajonként és termékenként. Mert ez azért tényleg egy kirakodóvásár volt, és nem egy plázás halasbolt.

P.S.: A tömeg néha jó és szükséges - az utcán is lehetnénk sokkal többen!

1937-1940 Kiállítások a Rómaifürdőn

2009-02-22T12:30:00.001+01:00

1937-1940 között rendszeres akvárium-kiállításokat rendeztek a Rómaifürdőn.
Ennek apropóján a cikkben olvashattok mgukról a kiállításokról, melyek főrendezője az akkor tizenéves Wiesinger (később Dr. Wiesinger) Márton, akkori főreálgimnáziumi tanuló volt, valamint a Rómaifürdő akvarisztikatörténetéről is A cikk olvasásához klikk ide.

Új halas oldal, rendszertan, meghatározás

2009-02-21T18:37:00.000+01:00

Nézzétek meg! Klikk

Tájékoztatás több ügyben

2009-02-20T08:56:00.003+01:00

Ezúton tájékoztatom a blogtulajdonos pályatársaimat, hogy az a megérdemelt megtiszteltetés érte őket, hogy méltónak találtattak, és honlapom likajánlójába bekerültek! :-)

Ezen felül tájékoztatom a nagyérdeműt, hogy a Budapesti Aquarium és Terrárium Egyesületről szóló cikk, pár képpel a mai napon bővült.

További tájékotatás: Hamarosan új cikk kerül fel a honlapomra, szintén az akvarisztika történetének tárgykörében.

Továbbá jelentem, hogy Nigro blogja reggel nem működött, de már igen!

Továbbá jelentem, hogy az AM főcenzorával nem fogok vitatkozni, hogy jogos-e az elnézéskérés igénye vagy nem. Úgysem fogja megérteni, hogy miről is beszélünk többen.
A témával lehet, hogy még foglalkozom és itt elvitatkozunk, és hozzászólogatunk. Bár ezt a blogot kerülik! Majd meglátjuk!

Minden egyéb értesítés helyett!

1912-1937 Budapesti Aquarium és Terrárium Egyesület

2009-02-14T10:36:00.005+01:00

1912-ben néhány lelkes akvarista megalakította a Budapesti Aquarium és Terrárium Egyesületet. Tevékenységük 25 évéről szól ez az akvarisztikatörténeti írás, tisztelegve munkájuk, elhivatottságuk előtt. Ők még akkoriban "pusztán" hobbinak tekintették időtöltésüket, és úgy művelték azt, hogy saját tudásukat gyarapítsák, és családjuknak is kellemessé tegyék passziójukat. Kirándultak és tanultak, és nagyon lelkesek voltak!
A cikk itt olvasható.

Lázadááás!??

2009-02-12T18:16:00.004+01:00

Csak kívülállóként tudom nézegetni az AM honlapját, mert, mint már korábban leírtam, engem rövid úton kitoltottak, mert volt némi véleményem, és ez nem merítette ki az ülepnyalás kritériumát.
Ma olvasom valami emberi mulasztás folytán, azonnal ki nem cenzúrázott hozzászólásokat!

"Ti mmegkaptátok már az újságot?

Trewa ismét törölték a hozzászólásunkat. Éljen a cenzúra. Pedig csak a megjelenést kommentáltuk. Pontosan azt, hogy miért kapják meg később az előfizetők a AM-t mint aki nem fizeti elő?"

"Szia!Nem csak ezt törölték,hanem a sügéres könyvről írtat is.Én már csak röhögök azon,hogy itt is fáj az igazság.Remélem el tudod olvasni mielőtt ezt is törlik. :):):)"

"Olvastam :) Gyorsabb voltam mint a cenzúra. Azt már tudom, hogy Pasa jó fej Ő nem cenzúráz. A fő cenzuró trek pajtás. Lehet ezek után már a tagok közzül is törölve leszek. De akkor majd belépek oda ahol nem cenzúráznak és a kritikát is elfogadják nem csak a dicshimnuszokat.

Azt értem miért könnyebb cenzrázni valamit mint az előfizetőknek kedvezni. De ez hosszú távon nem működik. Mondják meg, hogy amikor megjelenik az újságosoknál a AM akkor teszik nekünk is postára. Így elfogadnám. De ezt nem merik kijelenteni. Amikor előfizettem akkor nálunk nem lehetett kapni a Am-t de már lehet így valószínűleg ha lejár ez előfizetésem én nem hosszabbítom meg. Inkább megveszem az újságosnál. Akkor legalább 8-10 nappal hamarabb el tudom majd olvasni."

Szóval úgy látom lázadás készül. Mások is unják a cenzor túlkapásait. Valamint azt hogy előfizetőként miféle bánásmódban van részük.

Egyébként jelzem, hogy ma megkaptam a lapot. Már irodalmi alkotás is, mintha lenne benne. Tiszta "Nyugat".

Miért Xiphophorus hellerinek nevezték el a mexikói kardfarkú halat?

2009-01-31T15:32:00.002+01:00

Újabb érdekes akvarisztikatörténeti cikket olvashattok. Itt

Az első normális hozzászólás

2009-01-24T15:17:00.004+01:00

Előző bejegyzésemben utaltam egy honlapra, ahol azon röhögnek, hogy a vevők milyenek. Meg kell jegyeznem, hogy talán ezen honlapon cikkhez soha ennyien nem szóltak hozzá, és nagyrabecsülésükről biztosították a szerkesztőket, hogy ez milyen jó cikk, és legyen folytatása. Kár, hogy csak ez az alpári cikk késztetett egyeseket hozzászólásra. Pedig azért azon a lapon vannak igen jó cikkek, amiből mindenkinek tanulni lehetne.
De a magyar akvarista márcsak ilyen, tapasztalhatjuk nagyon sokszor.
De ma egy értelmes és korrekt hozzászólás került be a többi közé, 34-es sorszámmal. Érdemes elolvasni, amíg ki nem törlik. Valami hasonlót írtam volna én is, ha nem lennék kitilva annak a hobbinak ezen weblapjáról, amiről Dr. Szabados Antal így írt:
"Mindez így összefoglalva, talán már nem is "csak hobby", hanem sokkal több annál: sokrétű, sokoldalú, számos természettudományágat érintő, szép harmóniába foglaló tevékenység; interdiscipliáris stúdium. És még valami; szépséget,értékes ismereteket, tudást adó kultúrmozgalom is: legbékésebb, legbarátibb és legszebb kultúrmozgalmaink egyike."
Na kérem, hát ez van!

Válhat-e az akvarisztika ismét hobbivá?

2009-01-10T11:54:00.006+01:00

A minap egy nagyon érdekes cikk akadt a kezembe, mely nosztalgikus érzéseket keltett bennem, a régi szép időkről. Azokról a boldog pillanatokról, órákról, amikor még az akvarisztika igazi hobbi volt. A TIT Központi Akvarista szakkörében – hétről hétre – az előadóterem dugig volt lelkes akvaristákkal, barátokkal, akikkel mindig volt miről beszélni, lelkesen hallgattuk egymás előadásait és együtt örültünk, ha valakinek sikerült beszereznie egy jó kis külföldi cuccot. Ha valaki külföldre utazott (akár csak az NDK-ba) szívesen hozott technikai felszereléseket akvarista barátainak. Alig vártuk a szakköri napokat, amikor ismét összegyűlhettünk és hobbinknak hódolhattunk.
Visszatérve az említett rövid cikkre, mely nagyon megvilágítja az akvarisztika, mint hobbi, lényegét.
Íme: Épül az első magyarországi tervszerűen gondozott planktongyűjtőhely. Ez a címe.
A tudósításban olvashatunk arról, hogy a Központi Akvarista Szakkör, kezelésbe vette a Vegyész utcában, a Hunyadi János utca sarkán található 3 hatalmas bombatölcsért, melyekben víz tört fel. A szakkör tagjai társadalmi (fiatalabbak kedvéért: ingyen) munkával kitisztították, megfelelően trágyázták, a partot lépcsőzetesen kiépítették. Ebből lettek a planktongyűjtőhelyek. A tavacskák őrzéséért a tagok, a szakkör díjat fizetett. A képeken láthatók a szakkör tagjai munka közben és egy táblával, melynek a következő szövege volt: A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Akvarista Szakkörének gondnoksága alatt levő terület. Belépés csak tagoknak.

Persze a mai szkeptikusok erre azt mondhatnák, hogy, naja! de ma már nincsenek bombatölcsérek! Hát tényleg nincsenek, de amíg ilyen ellenérvek hangzanak el, addig hobbiakvarisztika sincsen. Nézzünk egy másik példát:

„A szervezetek és a szakirodalom feladata, hogy elősegítse mind a tudományos fejlődést, mind ismertesse az akvarisztikának azt az értékét, hogy a szabad idejében vele foglalkozó embernek felüdülést, örömet és szépséget nyújt.”
„(…) Összefoglalóul megállapíthatjuk, hogy az akvarisztikai kirándulás jó eszköze közvetve a hazaszeretetre való nevelésnek, a hazai élővilág jobb megismerésének, a biológiai és ökológiai összefüggések bemutatásának.” (H. Frey)

„Különös emberek azok, akik olykor egyenként, máskor csoportosan megjelennek a városszéli tócsák körül. Összecsukható bambusznyelű hálójuk, szállítódobozuk, vagy fémesen csillogó kannájuk arról árulkodik, hogy az ilyen kis iszapos pocsolyákban kiszuperált háztartási eszközökön, ócska lyukas és rozsdás vödrökön kívül más is van. Hálójukkal nagy buzgón fekvő nyolcasokat írnak a vízben, komoly arccal, mintha sorsuk függene ettől a művelettől. A környék lakói ügyet sem vetnek már rájuk; tudják, hogy az emberek sokféle hobbinak hódolnak. Ezek a tócsajárók időnként elmozdítanak egy-egy követ és az iszapba leragadt másik kő, vagy farönk közelébe helyezik. Így keletkeznek azok a kis zegzugos utak, amelyeken billegő lépésekkel tudják megközeliteni az apró tavacskák víztükrét .„Kincsüket”- mint akik félnek, hogy elveszik tőlük – a tehető leggyorsabban hazaviszik. Megesik egy-egy gyűjtőútjukon, hogy, a vélt kincs helyén a keresők semmit sem találnak. Minthogy a fosztogatók az ilyen vidéket messze elkerülik, másképp tűnik el „kincs”.…
…Az akvarista otthon valamit elindít, mondjuk elkezd neonhalakat tenyészteni. A nemzedékek láncának folyamatosságát - és egyben a kapcsolatot a halak perui őshazájával - az íváskor összeolvadó szaporítósejtek biztosítják. Ez a kiindulópont minden nemzedékben újból jelentkezik. A kis halak teste viszont teljes egészében a nekik juttatott táplálékból, vagyis a tócsákban gyűjtött apró rákokból, az ún. planktoneleségből épül fel. Más szóval minden, amit megesznek és megemésztenek, átalakul neonhallá. Ha más a kiindulópont, akkor a sok kis planktonrákból, a vízzel telt kubikgödör és más kacsaúsztatók lebegő szervezeteiből esetleg indiai üvegsügérek vagy amazonasi vitorláshalak lesznek.
A tócsajáró, különös emberek lakásukon üvegmedencék, akváriumok aljára mosott homokot töltenek. Felöntik vízzel, vízinövényeket ültetnek bele, majd néhány halacskával népesítik. Ahogy múlik az idő, akváriumuk egyre szebb, egyre természetesebb lesz. Egy tó, vagy egy patak titokzatos életét most már üvegfalon keresztül figyelhetik (…) Aztán egy gombnyomásra kialszik a fénycső. Az akváriumi fűtőtest jelzőlámpájának rózsaszínű fénykévéje kellemesen nyugtató hangulatfényben füröszti a szobát. Az akvarista gondolatai rövidesen messze kalandoznak. Most nem a városszéli tócsák partján lépked, sárba süppedt köveken. Brazília édes illatait hozza egy vízesés felől a kósza szellő. Ő meg banánfák árnyékában, majd datolyáktól roskadozó pálmák alatt, a selymes fűben kitaposott ösvényen közeledik vágyai birodalmához. A vízesés előtt meleg párafüggöny, a hullámfürdőben pedig csapatosan úsznak el mindazon halak, amelyeket az utóbbi években ő hívott életre. Nélküle nem volnának. - Csak azért lettek, mert az a tócsajáró akvarista, miközben fekvő nyolcasokat írt planktonhálójával egy vízzel telt kubikgödörben, megtanulta a teremtés mesterfogásait.” (Dr Wiesinger Márton)

Remélem, Kedves Barátiam érzitek, a hangulatát, hogy egy tevékenység mitől lesz hobbi, és mi választja el a hobbit a mindent átszövő kereskedelmi tevékenységtől.
Mert mi van ma? Van, aki akváriumtakarítókat bérel fel, azért hogy medencéjét kitakarítsa, sőt olyanról is hallottam, hogy az etetésre is alkalmaz embereket. Kinek jut ma már eszébe, hogy felfedezzen eldugott planktongyűjtő helyeket, azokat rendbe tegye, környezetüket megtisztítsa? Ki volt közületek utoljára akvarista céllal családi kiránduláson, hogy gyermekeit hazaszeretetre nevelje? Hogy kirándulás közben tudatosan tanítsa? Mikor vittétek el beteg halatokat megfelelően kiképzett szakállatorvoshoz, hogy az állat értének a sokszorosát kifizessétek azért, hogy meggyógyítsátok?
Szorgalmasan bejártok a kereskedésekbe és nagyon sok pénzt költötök „hobbitokra”, veszitek a tetovált festett és génkezelt, méreggel befogott halakat, melyeknek a forgalmazását, behozatalát azonnal be kellene tiltani. Ezért cserébe szakszerű kiszolgálás és elvárható kedvesség helyett mit kaptok? Fricskákat és megalázó kibeszélést szilveszteri cikkekben, megtudhatjátok, hogy elteszik a pénzeteket, majd miután kifordultok az üzletből, jól kinevetnek a bolt alkalmazottjai. És ezt még le is írják! Döbbenet!
Ha erre a honlapra megírod a véleményed, kitörlik, ha erősebben írod meg kitiltanak!
De van ám nekünk egyesületünk is. Azok is tagok, akik a cikket írták. Mértékadók.
Ezek után meg kellene kérdeznünk, hogy mikor is lesz ismét hobbi az akvarisztika!? Ha egyáltalán lesz még valaha. Van rá esély? Szerintetek?

Megnyílt a nyolcadik terem!

2009-01-10T07:57:00.001+01:00

Megnyílt az Akvárium múzeum nyolcadik terme, ahol magyar és külföldi akvarista lapok régi és újabb fejléceit lehet tanulmányozni.

Néhány szó az akvarista etikáról

2008-12-21T11:06:00.001+01:00

A Búvár 1961/első számában megjelent, Hankovszky Dezső tollából származó cikk sorai ma is nagyon aktuálisak. A mai tenyésztőknek, kereskedőknek és akvaristáknak is ajánlott olvasmány. Nagyon tanúságos cikk. Az ebben leírtak szerint kellene az akvarisztikával foglalkoznia mindenkinek. Ide kattintva olvashatod.

Megnyílt a hetedik terem!

2008-12-20T16:37:00.002+01:00

Megnyílt az akvárium múzeum hetedik terme. Ezzel kívánok mindenkinek Kellemes ünnepeket és boldog új évet!

Aki kifogta az első tüskés pikót és ezzel akvarisztikatörténelmet írt

2008-12-12T07:22:00.004+01:00

Pár nap óta honlapomon olvasható egy nagyon érdekes akvarisztikatörténeti cikk Homonnay Szabolcsról, és arról, hogy miként fogta ki a háromtüskés pikó első példányát természetes vízből, amivel akvarisztikatörténelmet írt. E naptól lett része a hazai halfaunának a tüskés pikó.
A cikk nagyon érdekes! Olvassátok el. Klikk.
És az Isten éltesse a Gabriellákat!

Megkaptam a decemberi számot!

2008-12-09T20:26:00.005+01:00

Azt hiszem időben megkaptam a decemberi számot az AM-ből. Szépen becsomagolva, sérülésmentesen, időben! Köszönöm szépen! Majd jól átnézem.
A következő mondatokat pedig viccnek szánom (mielőtt bárki megsértődik):
Megjött az újság, időben, hiba nélkül. Remélem, hogy nem emberi mulasztás történt! És remélem, hogy ezért senkit nem vonnak majd felelősségre! Bár ki tudja.....

Nem kellett, hát nem kellett!

2008-12-07T10:12:00.004+01:00

Tájékoztatásul az érdeklődőknek:

Még soha ennyi megkeresést nem kaptam, mint a honlapomra, a közelmúltban felkerült Behyna cikk után. Lányi Gyuri bácsi például személyes élményét osztotta meg velem, s miután ezzel kiegészítettem a cikket, kedves akvarista barátaimmal is.

Nagyon sokan kérdezték, hogy miért nem küldöm el az írást az Akvárium Magazinnak. Kérdésükre – mivel nem akarok ennyi helyre külön levet küldeni - ezúton válaszolok. Elküldtem. Sőt meg is lett beszélve, hogy a 2008. decemberi számban meg is jelenik. A főszerkesztő úr, Pasaréti Gyula barátom elmondta, hogy szerinte a cikk jó. Aztán elmúlt a lapzárta és kérdésemre azt mondta, hogy nem jók a képek, mert ez egy nagyon színes lap és ezek nem színesek, vagy valami ilyesmit. Sajnálatosan az 1910-1930-as években nemigen volt még elterjedve a színes digitális technológia, így elég nehéz lett volna ilyen képek adnom. Bár szerintem a képek minősége még így is nagyon felülmúlja az októberi AM darakóros cikkének a fő képét, a „finoman cizellált”, stilizált dániót, vagy mit.

Persze mindannyian tudjuk, hogy nem erről van szó, hanem személyes okokról. Arra nem is merek gondolni, hogy az egyik segédszerkesztővel kapcsolatos ellentétem miatt lehetett Gyulát ennyire befolyásolni! Arra sem merek gondolni, hogy nem a főszerkesztőé a döntés! Pedig csak valami ilyesmi lehet, hiszen nekem nincsen bajom a főszerkesztővel! Telefonon is szoktunk beszélgetni baráti hangnemben, ha kell segítséget is nyújtunk egymásnak. Na, mindegy, hogy ki a domináns, hogy ki a főnök tulajdonképpen, majd eldöntik maguk között.

Csak azt nem tudom, és a nekem levelet írók (akik között szintén sok az AM előfizető) sem fogják tudni, hogy személyes okok miatt miért nem szolgálják ki őket a pénzükért? Miért fosztják meg a nettel nem rendelkezőket attól, hogy megismerjék a hazai akvarisztika nagy alakjainak életét. De ez nem az én felelősségem! Lelkük rajta.

A következő, e témában készülő cikkem (hogy mi is? Legyen meglepetés!) is nagyon érdekes lesz, de azt el sem küldöm nekik. Miért is? Lassan mondom, hogy megértsék:

Mert nem érdemlik meg!

Csak az olvasókat sajnálom!

Ilyen-olyan haleleséget minden akvaristának...!

2008-12-06T07:12:00.002+01:00

Most nézem éppen az egyik közismert akvarista honlapot. A legtetején természetesen egy ráklám olvasható: hogyaztmondja (x márkanevű) haleleség minden akvaristának.
Szeretném felhívni a reklám kiagyalójának, és készítőjének figyelmét, hogy én (gondolom akvarista barátaim sem) nem fogyasztok semmiféle haleleséget! Szívesebben eszem hagyományos magyar ételeket (gulyást, pörköltet, lebbencset, lecsót stb.)
Talán szerencsésebb lett volna, úgy írni, hogy: minden akvarista adjon ilyen eleséget halainak, vagy hasonló.

Tengeri akváriumok című könyvem a Google könykeresőjében

2008-12-02T08:01:00.004+01:00

Az érdeklődők (akiknak nincs meg), márcsak a könyvkeresőben nézhetnek bele 1996-ban megjelent Tengeri akváriumok című könyvembe, ha ide kattintanak. Ez a könyv volt az első magyar nyelven megjelent, csak tengeri akvarisztikával foglalkozó könyv. Ahogy én tudom, magyar szerzőtől azóta sem jelent meg hasonló.

Az Akvárium história könyvem a Google könyvkeresőjében

2008-11-27T06:55:00.005+01:00

Az akvárium história című könyvem is megtekinthető már a könyvkeresőben.
Klikk

Könyvem a Google könyvkeresőben

2008-11-24T20:01:00.003+01:00

Akváriumok c könyvem felkerült a könyvkeresőbe. aki annak idején nem tudta megvenni, itt belenézhet. Klikk ide

Lassan mennek a dolgok -ha mennek

2008-11-18T06:48:00.002+01:00

Már jó pár hónappal ezelőtt az Akvárium história könyvemből adományoztam az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központnak, mert nem volt nekik. (kérdés: akkor miért kell kötelespéldányokat beszolgáltatni?!) No de nem ez a lényeg, hanem az, hogy, még mindig nem sikerült a keresőjükbe betenni. Tehát még hónapok után is kallódik valahol a rendszerben. Egyáltalán minek is strapáltam magam? Ha valaki olvassa az illetékesek közül, válaszolhatna erre az egyszerű kérdésre. Köszönöm!

Észrevétel Dr. Lányi Györgytől

2008-11-15T13:28:00.003+01:00

A honlapon legutóbb megjelent Behyna Miklósról szóló cikkemre reagált Lányi Gyuri bácsi, és leírta személyes találkozását Behyna Miklóssal. E rövid beszámolóval a cikket kibővítettem, és már olvasható is, tehát a cikket érdemes ismét elolvasni!

Az előbb elfelejtettem,…

2008-11-15T10:39:00.002+01:00

Azért eléggé érdekes, hogy – már az előző számban is – ajándék mellékletként tüntetnek fel olyan szóróanyagot, amit bármelyik kereskedésben, vagy kiállításon ingyen osztogatnak. Persze ez nem nagy baj, csak akkor mellékelt reklámkiadványnak kellene hívni, és akkor rendben volna a dolog

Ismétlés a tudás anyja?

2008-11-14T07:56:00.002+01:00

Igen, ez is egy örök igazság, és úgy látszik, hogy az Akvárium Magazin készítői ezt jól tudják, hiszen a mostani (2008/októberi) számban e vezérfonal mentén szerkesztették az újságot. Az újságban olvashatunk a fantomlazacokról, a darakórról, a vörösorrú pontylazacokról, mint régi jól bevált témákról. Ebben a csak az a baj, hogy ettől a lap egy része igen unalmas, hiszen ezekről az akváriumlakókról nagyon sok helyen lehet információkat beszerezni, még a kevéssé ismert sárga fantomlazacról is jelent meg cikk az AM 1998/7-8. számában. De erről az egyébként kedves halacskáról olvashattunk a közelmúltban, az Állatvilágban (1986 febr., 1987 máj.), a Társállat Magazinban (2008/jan), a vörösorrúakról szintén az AM-ban (1993 szept.), és a Társállatban (2007. dec.), a darakórról pedig a Hobbiállat magazinban (2000/márc.), az Állatorvosok Lapjában, és szinte minden korábban és manapság megjelent könyvben. A cikk első oldalán látható rajzról pedig ne is essék több szó, csak annyi, hogy nem emeli a grafikai minőséget!
Tetézi még a csalódottságomat, hogy a lapszámban egy csomó (szám szerint négy) PR cikk van. Tudom én, hogy kell a bevétel a lap fenntartásához, de azért álláspontom szerint ennyi azért egy ilyen terjedelmű lapban sok! És ha ehhez hozzávesszük a reklámokat – amik szintén kellenek –, tartalomjegyzéket, az információkat ténylegesen nem tartalmazó képes oldalakat, más ajánlókat, a valódi olvasnivaló nagyjából 40-41 oldalnyi a 66 oldalas+borító terjedelemből. Ezen oldalak jó része is kép. Lehet, hogy sokakkal nem egyezik a véleményem, de ez nem jó arány, még akkor sem, ha a kor szavát figyelembe kell venni, és a képek a mondanivaló alátámasztására szolgálnak. Hangsúlyozom ez magánvélemény, ahogy ez az egész kis dolgozatom is az. Azt is tudom, hogy a mindenki számára tetsző arányt megtalálni nagyon nehéz!
Két borzasztó dolog is van az lapszámban. Az egyik az AM extrém oldal, ami inkább tizennyolcas karikával ellátott TV-műsorokba való, és a giccsparádénak nevezett „cikk”, mely hosszú oldalakon keresztül mutat be olyan akváriumi „díszítőelemeket”, melyeket egy jóérzésű kereskedő, még a boltja 100 méteres közeléből is kitilt. Nem is értem, hogy miért kell ezekre a figyelmet felhívni. Ha pedig valóban elrettentésnek szánták, akkor miért kellett erre három oldalt elpazarolni, az amúgy is szűkös tartalomból? De inkább azt kérdezem, hogy mit keresnek ezek, egy magát mértékadónak tartó, vagy arra törekvő magazinban?
A Sügérdöld cikkei ismét – ahogy Lukács Lacitól megszokhattuk – remekre sikeredtek, úgy tűnik, hogy a megjelent számok alapján elmondható, hogy ez a rovat a legstabilabb része az újságnak.
Egyébként megvilágosodtam, mert eddig úgy tudtam, hogy az akvaristák, haltartók általában, vagy legalábbis nagyon nagy hányadban halakat tartanak, és nem mindenféle csigát, meg rákot (egyáltalán a tarisznyarákok tartása akvarisztika?), de most ráébredtem, hogy ez nem így van, hiszen az ezekről szóló cikkek megközelítőleg nyolc oldalt foglalnak el. Néhány tucat olvasón kívül ezek egyáltalán érdekelnek valakit?
A többi cikk pedig a helyén van, a grafikai- és a nyomdai kivitelezés pedig tetszetős, kár hogy az újság nagyon későn érkezett meg hozzám, és olyan állapotban, hogy az archívumom számára majd kell egy ép példányt vennem, mert ez gyalázatos. De ez utóbbiról remélem, hogy a Posta tehet.

Édesvízi akvarisztika, mint klasszikus hobbi már nem létezik

2008-11-13T09:59:00.003+01:00

Eredeti megjelenés aquad| 2008-október-28

Nem szoktam plázákba járni, de nemrég úgy hozta a sors, hogy be kellett mennem valahol az egyikbe, s ha már ott voltam benéztem egy ottani díszállat-kereskedésbe. Egy amolyan globalizált, ma divatos boltba, mely pontosan úgy néz ki, mint bármelyik másik hasonló helyen található bolt nemcsak hazánkban, hanem szerte Európában. Hol vannak már azok az üzletek, melyeket még igazi akvaristák nyitottak, ahol ők maguk álltak a pult mögött és sokéves tapasztalataikat, hozzáértésüket megosztották a vevőkkel, vagy az érdeklődőkkel. Hol vannak az általuk házilag tenyésztett halak! Már szinte sehol. Ma már nem akvaristák szolgálnak ki akvaristákat, hanem eladók vannak, akiknek legfőbb feladata nem az akvarisztika, mint hobbi kiszolgálása, terjesztése, és fenntartása, hanem minél több hal, és lehetőleg drága felszerelés, növény értékesítése. Nem az a lényeg manapság, hogy az akvárium, az akvarisztika olyan meghatározó passzió legyen, mely örömet okoz művelőjének, családjának, környezetének, hanem csakis az a cél, hogy minél gyakrabban és minél több halat és mást adjon el. Lelkiismeretlenül a pénz számít! Hogy ez most miért jutott eszembe? Azért, mert a boltban, amibe betévedtem rajtam kívül voltak mások is, többek között egy 10-12 éves forma kisgyerek valamelyik hozzátartozójával és éppen vásároltak. A pulton volt már egy akvárium szett, mely kb. 30 literes lehetett, mindennel, ami hozzá jár. Tehát volt benne valamiféle belső szűrő a szokásos rendkívül kicsiny szűrőközeggel, világítás, és még valami, amire nem is emlékszem. A pultra még oda volt téve a megvásárolandók közé, egy igen ronda műszikla, ilyen "halátúszó" valami, egynémely nejlon zacskóban nagyon bizarr színű "talaj", mely szerintem üvegdarálék lehetett, de ezt pontosan megítélni nem tudom. (nehogy már a vevő vegye a fáradságot és elsétáljon valahova, ahol összeszed pár követ, meg egy kevés folyami homokot és azt használja, helyette itt bolt, ami kiszolgálja) Ez azért nagyon jó aljzat - mondta az eladó -, mert nem kell vele sokat bíbelődni, nem is kell kimosni, egyből be lehet tenni az akváriumba, s mehet rá a víz, ráadásul még fel sem kavarodik. Na, én ekkor kezdtem el erősebb figyelni, mert ezután jött az akváriumberendező tanfolyam. Nem szó szerint, de így hangozhatott: Miután benne van a talaj, bele kellene tenni a növényeket. Én műanyag növényt ajánlok, mert az nem rohad meg és kevesebb vele a macera (meg ugye milyen természetes!). Majd bele kell a vizet önteni, bedugni a konnektorba a dolgokat és beleönteni a halakat. Ezzel az akvarisztikai kiképzés meg is volt, és a kuncsaftok az eladóval elmentek halakat venni. Jajj, de szép ez a hal! Lelkendezett a gyermek, mi a neve? Vitorláshal, jött a válasz. Ilyent lehet? Persze hogy lehet, már halászom is. Ki is fogott az eladó 2 db-ot, majd melléjük még pár darab festett (vagy milyen?) dániót, neonhalat, endlert, és egy kuhlit, meg valami törpeszájút. Még azt is mondta, hogy ha esetleg valamelyik hal megdöglik, nem kell kétségbeesni, hiszen itt az üzletben ezek könnyen pótolhatók. Még hátra volt a haleledel megvásárlása, de ezt már nem vártam meg, ebből elég volt ennyi is! Persze a felelősség nem kizárólag az eladóé, a kereskedőé, hanem a vevőé is, hiszen ha valaki bele akar fogni valamilyen hobbiba, előtte illenék tájékozódni, esetleg egy könyvet elolvasni, vagy önmagában eldönteni, hogy egyáltalán alkalmas-e állattartásra. Persze! De ez a profi akvaristák felelősségét nem csökkenti. Sőt. Sok kérdés vetődik fel: miért lehet akárkiből akvarisztikai eladó? Miért nem kötik képesítéshez, egy tanfolyamhoz és egy vizsgához? Ki ellenőrzi, ha egyáltalán teszik, a boltok szakmai színvonalát? Hol a természetvédelem? Miért engednek festett, tetovált és más módokon manipulált halakat beengedni az országba, és ezeket miért lehet árusítani? A kereskedők miért nem hajlandók a hobbiszintű akvarisztikai ismeretterjesztést támogatni, mint mecénások (nem, mint reklámozók!)? Miért kell engedni, hogy százezer számra importáljanak a természetből befogott halakat, hogy azok az akváriumokban szomorú véget érjenek? Miért nem alkotják meg az akvarisztikai etikai normákat és ezeket miért nem fektetik le írásban, amit minden kereskedésben ki kellene függeszteni? Régi öregek, hozzáértők, lelkiismeretes kereskedők, hobbiakvaristák, hol vagytok? Nem kellene szóvá tenni, akár civil kezdeményezésként is - az ebből élők számára, velük összefogva -, elfogadható kompromisszumokkal fellépni ez ellen? Hát ja! Kellene, de ki és mikor fogja ezt megtenni! Nem merek tippelni. Egy szó, mint száz: addig hobbi értelemben vett édesvízi akvarisztikáról nem beszélhetünk többé, és addig olyan, hogy édesvízi akvarisztika nem is létezik, amíg a felsorolt gondokra az akvarista társadalom és annak meghatározó tagjai nem emelik fel a szavukat, és nem dolgoznak ki megoldási javaslatokat. És addig olyan, hogy édesvízi akvarisztika, mint klasszikus hobbi nem is létezik, míg a halak ára nem éri el az emberi felelősségérzeti pénzküszöböt! Amíg ez nem valósul meg, addig - tisztelet a kivételnek - a hétköznapi haltartó emberek nem fogják akváriumi halaik életét, egészségét megbecsülni, és nem fognak velük törődni, hanem vesznek másik halat, mert ez kényelmesebb és egyszerűbb!

Panaszakvaristák

2008-11-13T09:57:00.005+01:00

Eredeti megjelenés aquad| 2008-március-22

Magyar akvaristák vagyunk! Juhéjj! Szokásunk szerint sírunk-rívunk, hogy szerte az egész országban nincsen egy újság, mely rendszeresen foglalkozik az akvarisztikával, vagy legalábbis azzal is. Mert mi szerencsétlenek vagyunk. Pedig ez nem más, mint a piac törvénye, hiszen ha nem vesszük a fáradságot és simán elfogadjuk azt ténynek, ami nem az, akkor miért is jajveszékelünk, hogy nincsenek újságok? Merthogy igenis van ilyen újság! Illetve már csak sajnos csak múlt időben lehet beszélni róla, hiszen a szerkesztőség 7 (hét) megjelent szám után bejelentette, hogy a gyér érdeklődés miatt szünetelteti a Társállat Magazin további megjelenését! És ez, tudjuk, hogy mit jelent. Hét hónap után ismét megszűnt egy nagyon jó kis újság. Egy olyan újság, melynek tekintélyes részét tette ki az akvarisztika. Mint mondtam, nem volt rá érdeklődés! Pedig lépten-nyomon azt olvasom a különféle netes akvarista lapokon, fórumokon, hogy mennyire kellene egy nyomtatott lap. Hát kedves Kollégák, itt volt, és mégsem vettétek. Havi 399 Ft-ért nem kellett. Akkor meg mit panaszkodunk? Nem éppen biztató jelek a jövőre nézve! Ha van, nem kell, ha nincs, miért nincs?! Vajon mi lesz a júniusra - hosszú szünet után - ismét megjelenő Akvárium Magazinnal? Majd az is hagyjuk megint tönkremenni? Hogy utána sírhassunk megint, hogy szegény magyar akvaristáknak nincsen egy folyóiratuk?! Megint az lesz, hogy a legtöbb kereskedő nem akarja árulni, mondván nincs rajta árrés, vagy, mert a konkurencia hirdet benne?! Mert a magyar akvarista márcsak ilyen? A magyar díszhal-kereskedő ilyen? A válasz egyértelmű: igen, ilyen. Hogy miért azt is tudjuk, de arról most ne essék szó. A baljós jelek ellenére nagyon bízom abban, hogy most, igen most az egyszer nem így lesz, és az Am-nak lesz lehetősége életben maradni! De ehhez be kell fejezni a panaszkodást és venni kell a lapot. Miként a Társállatot is venni kellett voln